Menő vagy morbid a koronavírus-inspirálta tetkó?
Egy biztos: egy átlagos hétvégét vagy jobban sikerült karácsonyi menüt ritkán varratnak magukra az emberek. Mert sok esetben miről is szól egy tetoválás? Egy emlékről? Esetleg egy meghatározó életérzésről, idézetről, felejthetetlen (mindegy, hogy jó vagy rossz értelemben vett) időszakról? Akkor most hunyd be a szemed és mondd ki azokat a szavakat, amik az utóbbi időben hatással voltak az életedre. Lefogadom, hogy a "koronavírus" benne van a top 3-ban. Ennek fényében én inkább azon csodálkozom, hogy az emberek nagy részén nincs még „koronás” tetkó.
Koranavírus, social distancing, #maradjotthon, #viseljmaszkot, operatív törzs, digitális oktatás, második hullám… Szavak, amik hiába már lassan a könyökünkön jönnek ki, akarva-akaratlanul a mindennapjaink részei lettek.
Bevallom, néha most is úgy érzem, hogy valami filmjelenetbe csöppentem, mikor eszembe jut, hogy nem ugorhatok be a közértbe, mert otthon hagytam a maszkomat, vagy hogy mi történik, ha lenthagytam a kocsiban valamit, és csak 8 után tudnám felhozni.
És akkor én még csak egy picike, de nagyon szerencsés porszem vagyok a gépezetben. A családom egészséges, ha volt is (volt) korona-fertőzött ismerősöm, mára jól van, nem vagyok sem szuperhős egészségügyi dolgozó, sem kispadra ültetett zenész, repülőgéppilóta, vagy idegenvezető. Ennek fényében azokat, akiket komolyabban érintett ez a nyomorult vírus, teljes mértékben megértem, hogy egy életre magukon szeretnék viselni a nyomait.
#1
#2
#3
#4
#11
#12
Nyitókép forrásai: ITT