Júniusban döntötték el a Miss America tulajdonosai, hogy jövőre, a Miss America 2.0-án végleg leáldozik majd a bikinis felvonulásnak, és az estélyis felvonulást is lényegesen átalakítják majd, egyelőre nem tudni, pontosan hogyan. A verseny igazgatónője, Gretchen Carlson szerint azért hozták meg ezt a döntést, mert a 21. században átalakulnak a női szerepek, és ehhez nekik is alkalmazkodniuk kell. A cél innentől az lesz, hogy nagyobb szerepet kapjon a versenyben a belső szépség, és kevesebbet a külső.

 

Miss America (@missamerica) által megosztott bejegyzés,

Ezzel természetesen én is teljes mértékben egyetértek. A szépségversenyeken a belső szépségnek is helyet kell kapnia, hiszen hiába szép valaki, ha látszik rajta, mennyire undok, vagy egyáltalán nem törődik azokkal az értékekkel, amit neki szépségkirálynőként majd képviselnie kell. Nem érdemes elfelejteni, hogy ez a lehetőség nem csak azzal jár, hogy elmondhassa a nyertes: ő a legszebb nő a világon. Ezzel a címmel fel tudja hívni a figyelmet olyan témákra, és olyan ügyekre, amelyekkel foglalkozni kell: a munkájához tartozik, hogy különböző szervezeteknek és segélyszolgálatoknak gyűjtsön pénzt, meglátogassa azokat, akiknek szükségük van a nyilvánosságra. Árvaházak, anyaotthonok, környezetvédelmi szervezetek, állatmenhelyek – mind-mind profitálnak abból, ha egy szépségkirálynő foglalkozni kezd velük, és ez legalább annyira fontos része a szépségkirálynő létnek, mint az, hogy szép új kocsit kap a hölgy egy egész évre. Ha képtelen hinni ezekben az ügyekben, és látszik, hogy nem teszi bele szívét-lelkét, akkor nem érdemli meg azt a koronát, amit kapott. Kell a belső szépség, nélküle a külső mit sem számít.


via Gute Arbeit

Csakhogy én úgy gondolom, hogy egy szépségkirálynőnek belülről és kívülről is szépnek kell lennie. Nem kezdhetünk el kizárólag csak a belső szépség felé húzni, és egy szépségről szóló versenyen a külső szépséggel egyáltalán nem foglalkozni. Azzal, hogy a rendezők a bikinis felvonulást elvették a jelöltektől, egyáltalán nem biztos, hogy azt fogják kapni, amire számítanak – hiszen ha valakinek van önbizalma, jóban van a testével, és szereti úgy, ahogyan van, az igenis megmutatja bikiniben vagy fürdőruhában mindenkinek, akkor is, ha éppen nem tökéletes. A közösségi médiás kommentekből például egyértelműen látszik, hogy rengeteg teltkarcsú lány ebből a változtatásból csak azt szűrte le, hogy ha nem Barbie-babák jelentkeznek csak a versenyre, akkor már ne is legyen bikinis felvonulás, mert a nem tökéletes alakú lányok hátrányba kerülnének. Ez pedig szembemegy azzal, amit Carlson el szeretne érni: hogy mindenki elfogadja és szépnek lássa magát akkor is, ha nem felel meg a társadalom szerint tökéletesnek gondolt ideálnak.

Carlson, aki egyébként maga is szépségkirálynő volt 1989-ben, úgy is érvelt a döntés mellett, hogy sokan keresték fel őt azzal: jelentkeznének a versenyre, de nem akarnak bikiniben flangálni nézők milliói előtt. Ez érthető, én sem szívesen lejtenék végig egy kifutón aligruhában, de ezért nem is jelentkezem szépségversenyekre – a futóversenyen sem mondhatom azt, hogy oké, elindulok, de én nem akarom lefutni a teljes távot, az utolsó 2 kilométert vegyük ki, és úgy már rendben van. A műveltségi vetélkedőn nem mondhatom azt, hogy én erre a három kérdésre nem tudok válaszolni, én ezek nélkül szeretném megnyerni a versenyt. A sakk-világbajnokságon sem mondhatja a döntős, hogy neki nem tetszik az ellenfél királynője, ezt vegyék le a tábláról, és anélkül játszanak. A szépséghez az alakunk is hozzátartozik, amit egy bikinis vagy fürdőruhás felvonulás során lehet a legjobban megmutatni – aki nem szeretné, az ne jelentkezzen, ennyire egyszerű. Ha valaki büszke a testére, akár teltkarcsúan is végigvonul bárki előtt egy fürdőruhában, mert hát erről kellene szólnia a szépségverseny 2.0-nak: nem csak a 190 centis, hosszú combú, bársonybőrű hölgyek a szépek, éljen a sokszínűség. Szerintem például Ashley Graham a világ egyik legszebb nője, annak ellenére, hogy nem követi a klasszikus modell-szépségideált – mégsem érzi magát rosszul, ha bikiniben végig kell vonulnia egy kifutón. Éppen az lenne a cél, hogy mindenki meg merje mutatni a testét, akkor is, ha nem tökéletes – mert nem csak a tökéletes a szép.

 

A S H L E Y G R A H A M (@ashleygraham) által megosztott bejegyzés,

Persze érthető, hogy a Miss America miért hozta meg ezt a döntést éppen most: a #metoo mozgalom közepén járunk, elindultak a változások a társadalmainkban, még akkor is, ha csigalassúsággal történnek. A versenynek ez marketingszinten mindenképpen aranyat ér, hiszen most ez az egyik legforróbb téma, és abszolút jól jön ki, ha éppen egy szépségverseny csatlakozik a mozgalom által képviselt értékekhez: többek között ahhoz, hogy a nő több, mint a külseje, és nem csak ez alapján kellene megítélni.

De ez nem jelenti azt, hogy a nőknek szégyelleni kellene azt, ha a szépségüket szeretnék megmutatni, a Miss America döntése pedig számomra inkább ezt az üzenetet hordozza. Nem kell választanunk, lehetünk szépek és okosak, kedvesek és sikeresek, az egyik nem üti ki a másikat. Végigvonulhatunk bikiniben, megmutatva az alakunkat az egész világnak, aztán válaszolhatunk olyan okosan a kérdésekre is, hogy mindenkinek leessen tőle az álla. Pláne akkor, ha belegondolunk: a Miss America elindulásának idején, majdnem 100 évvel ezelőtt még az számított lázadásnak, hogy a nők megmutatták a testüket bikiniben, és nem bújtak több rétegnyi ruha alá, hogy eltakarják az idomaikat. Talán most is így kellene felfogni ezt a bikinis vonulást.