Fotótípusok a közösségi médiában, amiktől azonnal elkap a szorongás

1.A tökéletes plus size-modellek 

Félreértés ne essék, imádom, hogy egyre nagyobb teret kap a testalkattól és kilóktól független szépség a médiában, de azért ha őszinte akarok lenni, muszáj bevallanom: eléggé tud fájni, amikor mondjuk Ashley Graham képeit nézegetem, hiszen hiába plus size, ez a nő úgy néz ki, mint akinek szorgos és tökéletességre törekvő kisangyalok faragták az arcát. Míg az enyémet... Fáradt, túlórázó angyalok? Na, de viccet félretéve, tényleg nehéz egy ilyen fotót látva azt gondolnom, hogy "ez az, eljött az én időm, elengedem az oldalhájaim okozta szorongást, hiszen ő is megtette". Ehelyett inkább azt gondolom, hogy "ez a nő háromszázötvenkilósan is rohadt szép lenne". De nem?

2.A nők, akik minden "random" képükön tökéletesek 

Na, ez még fájóbb pont: egyszerűen a hideg kiráz azoktól a csajoktól, akik életmód-influencerként tevékenykednek. Persze azt is tudom, hogy a profiljuk nem más, mint egy üzleti vállalkozás, mégis megőrülök, amikor az Instájukon csak tökéletes és elképesztően profi, "tök jó az életem"-fotókat látok. Nem mintha az én életem szar lenne, vagy bármikor szörnyű képeket tennék fel, de azért na... Kinek esik jól azt nézegetni, hogy másnak mennyire tökéletes a bal profilja napi két-három fizetett posztban? Ilyenkor mindig azzal nyugtatgatom magam, hogy biztosan ő is legalább 400 képet lő magáról, mire megvan az az egy, amit feltesz, és nagy valószínűséggel elképesztően unja a háromszázadik együttműködését valamilyen kaja-vagy ékszermárkával. Az influencer-lét sem lehet könnyű, úgyhogy igyekszem nem agyérgörcsöt kapni, ha valami ilyesmit látok, miközben az arcomon éppen a pattanásaimat elvileg eltüntető, sokezredik csodamaszk szárad - hát igen, ki így, ki egy egzotikus étteremben tölti a szombat délutánját...

3.Az ősz haj, amit irigylek 

Ettől én még nem parázom annyira, mert - remélem - messze még az őszülés, de ha egyszer meglátok majd magamon egy fehéredő hajszálat, tuti máris utálni fogom az összes olyan nőt, akiknek a csodás, fehér hajkoronája a szorongásig fokozza a tökéletlenség-érzetemet. Annyi nő van, akiknek iszonyú jól áll a szürkés haj, sőt furcsa mód még fiatalabbnak is tűnnek tőle – engem valószínűleg már két lenőtt ősz hajszál 20 évet fog öregíteni, de ez van, addig is próbálom kiélvezni a fiatal hajam... 

4.A “nemrég szültem, mizu?"-fotók

Nem vagyok anya, így el sem tudom képzelni, milyen érzés lehet szülés után újra megküzdeni a régi alakért, de még így is rosszul tudom magam érezni, amikor egy Insta-celeb "gebeanyus" fotóit nézegetem... Tökéletesnek tűnő nők tömkelege pózol a neten egy újszülöttel, csecsemővel vagy párhónapos kisgyerekkel a karjaiban - szerintem ennél irreálisabb képet már nem is lehetne szegény anyukák képébe tolni. Ha egyszer szülök, letiltom az összeset, az biztos; hadd legyen egy kis lelki békém mielőtt elkezdeném magam rosszul érezni a narancsbőr és a felszedett kilók miatt. Tehát kizárólag amiatt, mert szültem.

5.A "nekem ilyenek a reggeleim"-képek

Ha reggeli kávéról van szó, imádok bögrés-laptopos-inspirációs képeket nézegetni, valahogy átérzem azt a fényes, sok reménnyel és kreativitással teli életérzést, amit egy ilyen fotó árasztani tud - kivéve, ha egy tökéletesen belőtt hajú, úgy általában véve is tökéletes csaj virít mellette egy rohadt jó helyen. Oké, ami ilyenkor mozog bennem, az nettó irigység, bevallom. Nem tudom, ismered-e az ágy szélén ülő rókás képet - na, én például úgy nézek ki reggelente. A hajamat meg inkább hagyjuk.

7.A “nézzétek, én is túlsúlyos vagyok”, pedig NEM is 

Ha valamikor életemben kinyílt a bicska a zsebemben, akkor az az általános-gimi környékén volt, a tesiórák előtti öltözős szünetekben. Kövér gyerek voltam, úgyhogy amíg én igyekeztem a zuhanyzóban átmászni egyik XL-es pólómból a másikba, addig azt hallgattam, hogy a gebe lányok egymás bőrét csipkedve megállapítják, ki “hízott” éppen és ki nem. Ugyanezt érzem akkor, amikor egy tök jó csaj pozitív testképesdit játszik az Instán, “nézd már én is mennyire plus size vagyok, amikor kitolom a hasam”-jellegű képekkel. Ne már! Ettől csak rosszabbul fogja érezni magát az, aki tényleg túlsúlyos - ebben a formában viszont akkor semmi értelme az egésznek... 

8.A NOFILTER NOMAKEUP gyönyörűség 

Nálam az a bevállalós és menő csaj, aki fogja magát, és a kőkemény bőrhibáit sminkkel nem elfedve megmutatja a natúr arcbőrét a nyilvánosságnak - szerintem ez a pozitív testkép és az elfogadás felé vezető igazi út, és nem az, amikor valaki feltesz magáról egy gyönyörű natúr képet, majd aláírja, hogy “én, a pilláim nélkül... olyan vagyok mint egy patkány” (ez a csaj ezt írta oda, vagy azt, hogy csupasz földikutya, de talán mindegy is jelen esetben a fordítás). Na, pont ezért igyekszem a szélsőségesebb és bátrabb bloggereket követni, hogy végre lássam: nem csak nekem vannak hibáim, és nem csak én vagyok tökéletlen, még ha egy-két kamuképtől azt is érzem néha, hogy egyedül vagyok.