Volt már a vásznon tinédzserlány, Bond-lány, eszméletlenül szexi francia szerető, és az őrületig eljutott feleség is. Mostanában pedig forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is tevékenykedik, szóval mondhatjuk, hogy igazi rutin róka a filmgyártás terén (több, mint 50 film van összesen a háta mögött). Egy interjújában azt nyilatkozta, hogy él-hal a nehézségekért, a bonyolult dolgokért, hogy szeret alkotni, mert az fájdalommal, de boldogsággal is jár együtt. Engem pedig már jó ideje foglalkoztat a kérdés: vajon honnan nyer egy 52 éves nő annyi energiát, hogy ilyen töretlenül, természetesen sugárzó legyen a lénye, két gyerek és nem kevés életkrízis után is? 

Emlékszem, amikor először láttam a Házibuli című filmet, még kamasz voltam, de nem az "eredeti" nézők generációjából. Igazából akkor nem tudtam, nem értettem, miért volt oda mindenki Sophie-ért a nyolcvanas években, hogy mit láttak a bubifrizurájában az akkor még tinédzser fiúk, és miért szerelmesedett belé kivétel nélkül mindenki. De pár év múlva, amikor megnéztem a Párizsi diáklányt, már mindent értettem - azóta jó pár szerepben láttam már, és szinte öntudatlanul figyelni, követni kezdtem, mikor mivel foglalkozik. Mindig örülök, ha nézhetem őt egy filmben, mert amint meglátom, az az érzésem támad, hogy van benne valami, amit el akarok tőle tanulni. 

parizsi-diaklany.png

Sophie Marceau a Párizsi diáklány című filmben, 1988-ban

Mert ennek a nőnek a szépsége valahogy más, mint a többi modellé vagy általam bálványozott színésznőé: ő nem vált ki belőlem irigységet. Nem érzem azt, hogy utálom, mert gyönyörű. Nem érzem azt, hogy irigy vagyok rá már most, mert 52 évesen szebb, mint amennyire én valaha leszek. Ha ránézek, inkább az jut eszembe, hogy el kéne lesni tőle valamit. Az életfilozófiáját, a hozzáállását, a karriertitkait. Bármit, ami közelebb juttathat a titokhoz: hogy lehet egy nő ennyire nő? Biztos nem vagyok egyedül ezzel a kérdésemmel. Egy 2015-ben készült interjúban például megkérdezték tőle, hogy miért utasítja el ennyire a fotói retusálását és a következő választ adta a Magyar Nemzetnek: 

Szerintem a retusálás elsődlegesen a rossz fotós munkájának a megmentése, ráadásul, miközben eltünteti az árnyékokat, kiradírozza a képekről a ráncaimat is, amelyeken már 48 éve dolgozok. A tény az, hogy ezzel a művelettel eltűnik az én kifejezőerőm, közvetve a személyiségem. Ha minden megkülönböztető jegyet eltüntetnek az arcról, teljesen egyformák leszünk. Erről eszembe jut a Ne nézz vissza! című filmem, amelyben ugyanaz a szerepem Monica Belluccival, ugyanazt a figurát játsszuk, ugyanúgy nézünk ki. Ennek eléréséhez rengeteg trükk volt a filmben, s már akkor is megdöbbentett, hogy mennyire megváltozik az ember személyisége, ha megváltozik az arca. Én pedig nem szeretem, ha tökéletesnek látszom, ha úgy nézek ki, mint egy baba – mert az nem én vagyok. 

Azt hiszem, ebben a válaszban minden benne van, amire egy szépség- és önértékelési tippekre kiéhezett nő vágyhat. Egyértelmű, hogy Sophie Marceau egyike azon keveseknek, akik nem esnek kétségbe egy kósza ránctól, sőt talán még örülnek is neki – hiszen nem akarnak másnak látszódni, mint akik valójában.  

monica-belucci-sophie-marceau.png

Monica Belluccival a Ne nézz vissza! című filmben, 2009-ben

Kérhetnénk még akármennyi szépség-és sminktippet tőle, amíg csak él, annak úgysem lenne sok értelme. Mert ő nem attól példakép, hogy tökéletes “alapanyag”, ő nem attól szép, hogy szépre lehet sminkelni. Sokkal inkább a tudatosságától és az önazonosságától ragyog ennyire: a Házibuli második részének 1982-es hatalmas sikere után, mindössze 16 évesen, összesen egymillió frankért kivásárolta magát a harmadik részből. Mert nem akart megragadni egy szerepben, tudta, hogy egy felesleges folytatás helyett inkább igényesebb mozikban akar játszani. Igaza lett. 

Később persze az ő karriere is ingadozott, mint mindenki másé a család, a gyerekek és a komoly kapcsolatok között, de ő ebből sem csinált nagy ügyet, mindig érezte, mindig tudta, mi a fontos számára. Számos interjújában beszélt arról, hogy sosem bánta, hogy nem lett igazán óriási hollywoodi karrierje, hiszen azt nem tudta volna összeegyeztetni a gyerekneveléssel, szerinte ahhoz más ambíciók kellettek volna.  

Ő így boldog, 52 évesen, két gyerekkel, néhány óriási szerelemmel, egy csomó fájdalommal és teljesített kihívással a háta mögött. Önazonosan. És nagy valószínűséggel ettől olyan szép.