Mikor én komolyabban elkezdtem foglalkozni az arcápolással – ez a húszas éveim elejére, tehát a 2000-es évek környékére tehető – a tisztít-tonizál-hidratál szentháromság volt az alapvetés. Mindenhonnan az folyt, hogy így kell ápolni az arcot, szóval gyakorlatilag három termékkel már megvoltál, esetleg néggyel, ha odafigyeltél arra, hogy reggel és este nappali, illetve éjszakai krémet használj.

Alig 15 évvel később a bőrápolási szakértők által „kötelezően ajánlott” lépések száma megduplázódott, sőt, sok esetben triplázásról sem túlzás beszélni. A K-beauty, vagyis a koreai szépségipar előretörésével bekerültek a képbe a szérumok, esszenciák, maszkok, hámlasztók és arcpermetek is. Emellett pedig végre kezdenek beérni azoknak a törekvései, akik évek óta próbálják felhívni a figyelmet a napfény bőrkárosító hatásaira, így egyre többek szépségrutinjában kötelező plusz egy lépés a fényvédelem is. Nem véletlen, hogy iparági becslések szerint a kozmetikumok globális piacának forgalma 2020-ra eléri majd a 500 milliárd dollárt.

És persze ott van az a rengeteg vlogger, blogger, önjelölt bőrápolási szakértő, akik folyamatosan nyomatják a posztokat, fotókat arról, hogy most éppen milyen cuccokra esküsznek. Mindezt extra lelkesen, és naponta több alkalommal. Biztos nem én vagyok az egyetlen olyan nő, aki követ közülük párat, és a posztjaikat nézegetve egy idő után elkezdi azt érezni, hogy röhejesen keveset foglalkozik a bőre épségével és szépségével.

Nekem őszintén szólva már kicsit az agyamra mennek, többet ki is követtem mostanában. Pont azért, mert egyre többet gondolkoztam azon, hogy ha nincs egy ötfiókos szekrényem, amiben csak szérumok, maszkok, arcpermetek, színezett hidratálók, meg retinol, hyaluronsav, kollagén, és hámlasztók vannak, akkor talán nem is áll jogomban ápoltnak érezni magam. Szerencsére még időben rájöttem, hogy ez egy óriási baromság.

Nekem nagy szerencsém van a bőrömmel, 38 évesen még szinte egyáltalán nincsenek ráncaim, és azon kívül, hogy száraz, nincs vele gondom. Mégis, ha reggelente van időm végigmenni a rutinom minden lépésén, még így is hat terméket használok egymás után – micellás vizet, hámlasztót, szemkörnyékápolót, hidratálót, fényvédőt, és arcpermetet. Este is legalább négyet, és ebben még nincsenek benne a különféle arcmaszkok és pakolások, amiket szintén rendszeresen felteszek. Ha pedig valaki még nálam is tudatosabb, alaposabb, vagy problémásabb a bőre, annál ez a szám ennek a másfélszerese, akár duplája is lehet.

Tény, hogy a munkám miatt eleve fogékonyabb is vagyok az arcápolással kapcsolatos trendekre, és követnem is kell őket, tehát nem feltétlenül vagyok átlagos fogyasztónak mondható - de egy igazi mániákustól még mindig nagyon messze állok.

Mégis, néha, mikor körülnézek a fürdőszobámban, felmerül bennem a kérdés: tényleg szükségem van ennyi mindenre? Ezért is kezd egyre szimpatikusabbá válni az egyik legújabb szépségápolási mozgalom, a 'no-buy-beauty', ami arra hívja fel a figyelmet, hogy itt az ideje sokkal tudatosabb és minimalistább szemléletet kialakítani ezen a téren, és minél kevesebb terméket vásárolni.

Több dolog miatt is tetszik ez a kezdeményezés. A kevesebb vásárlással több pénz marad a tárcámban, és az is nagyon fontos szempont, hogy a kevesebb termék kevesebb hulladékot jelent. Egy-két évtizeddel ezelőtt, ha valamilyen kozmetikum nem tetszett, lelkifurdalás nélkül dobtam ki, mert nem volt elég információm arról, hogy milyen károkat okozok ezzel a környezetnek. Manapság viszont már tudom, így nekem ez egy elég komoly érv amellett, hogy háromszor is meggondoljam, hogy mi az, amit megveszek, és igyekszem mindent az utolsó cseppig elhasználni.

Ráadásul ha mennyiségi határokat szabok magamnak, azzal arra is rákényszerülök, hogy alaposabban utánajárjak annak, hogy mik azok a dolgok, amikre tényleg feltétlenül szüksége van a bőrömnek, és hogy mik azok a termékek, amik multifunkciósak. Így az egész egyfajta önképzésnek is felfogható.

A #NoBuyBeauty mozgalom megjelenésével együtt egyre népszerűbbé válik a bőrböjt-elmélet is, amit Kriszti ki is próbált  - ebben a cikkben olvashatod el a tapasztalatait. A bőrböjt azt jelenti, hogy egy napig, vagy akár egy hétig „éheztetjük” a bőrünket, azaz nem kenünk rá semmiféle kozmetikumot. Ez azért lehet hasznos, mert sok hidratáló, és egyéb termék hatására a bőrünk leáll a saját természetes olajainak, hidratálóinak termelésével. A bőrböjt hívei  szerint különösen az érzékeny bőrűeknek tehet jót, ha időről időre hagyják a bőrüket kicsit fellélegezni, és az arctisztításon (ezt a lépést semmiképpen sem érdemes kihagyni) kívül minden mást rendszeresen felfüggesztenek egy meghatározott időtartamra.

A bőrápolási szakértők általános véleménye szerint egy jó alap bőrápolási rutin ma napi kétszeri arctisztításból, a bőrtípusnak, illetve életkornak megfelelő antioxidáns szérumból, retinolos, vagy C-vitaminos krémből, illetve fényvédőből áll, és ehhez jöhetnek még az esetleg fennálló bőrproblémák kezelésére való speciális termékek.

Ez, és a #NoBuyBeauty elveinek betartása elsőre egymást kizáró dolgoknak tűnhetnek, de ennek nem kell feltétlenül így lennie.

Kövess két fontos alapszabályt: az első, hogy alakíts ki a bőrtípusodnak megfelelő rutint, és minden lépéséhez csak egy-egy terméket vegyél. A második pedig, hogy akár bőrápolót, akár dekorkozmetikumot vásárolsz, mindig használd el az utolsó cseppig, és addig ne vegyél újat, míg az előző teljesen el nem fogyott. Ezeket sokkal egyszerűbb kivitelezni, mint gondolnád, és amellett, hogy a környezetet is véded vele, éves szinten akár 30-40 százalékot is megspórolhatsz a szépségcuccokra szánt büdzsédből. Ez pedig tényleg megér egy minimális erőfeszítést, nem igaz?