Emlékszem, mielőtt a lányom megszületett, égre-földre esküdöztem, hogy én ugyan nem fogom rózsaszínbe öltöztetni. Majd én megmutatom, hogy egy kislány is lehet vagány, és igenis vannak lányosabb fekete rugdalózók. Nem lesz itt, kérem Én kicsi pónim, meg Csillámszemű hercegnő. És ez addig tökre működött is, míg nem tudott beszélni és beleszólni abba, hogy mit adok rá - ez mára megváltozott; a szappantartótól kezdve a cipőkig és a rollerig minden pink. Nagyjából még csak azt nem sikerült elérnie, hogy a férjemmel csillámos-hamupipőkés fogkefénk legyen.

És én, mint nagy pinkellenes aktivista mit szólok ehhez? Semmit. Mert ezek az ő ruhái, amiket ő vesz fel reggelente. Mert hogy nézne az ki, hogy miközben én arról tartok kiselőadást, hogy ő rendelkezik a teste felett, éppen egy olyan ruhát ráncigálok rá az akarata ellenére, ami csak nekem tetszik? Pedig egy ruhadarab nem is nagy ügy, nem hagy életre nyomot. Nem úgy, mint például egy pár fülbevaló.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

🌺Ears piercing 🌺 #clairesearpiercing #claires #clairesearrings #piercing #babyearspierced #earrings #beutygirl

Iwona Shahid (@iwonashahid) által megosztott bejegyzés,

Kérdezgettem a barátnőimet, hogy ők miért lövették ki a párhetes babáik fülét? Volt, aki azért, mert zavarta, hogy Daniellát Daninak nézték. Volt, aki azért, mert "egy lánynak úgy illik, hogy van fülbevalója", ha már hosszú haja nincs egy csomó ideig. Valaki még azt is mondta, hogy azért, mert kicsi korban nem érzi úgy a fájdalmat, és később hálás lesz, hogy túl van rajta. Az a bajom, hogy egyik válaszban sem érzem, hogy igazán a babáról szólna. Inkább anyu egójáról. Arról, hogy őt zavarja, ha nem látszik messziről, hogy kislányt tologat a babakocsiban. Arról, hogy szerinte hogyan illene kinéznie egy lánynak. "Hiszen ha felnő, biztos úgyis kilövetné, mert minden lány ezt teszi." Vagy, csak simán, mert szerinte cuki.

 Szerintem pedig, pláne a mai világban, fontosabb lenne minél korábban a gyerekekbe plántálni, hogy a külsejükkel és saját testükkel kapcsolatos kérdésekben tudják: a döntés az övék. És ennek a leckének nem szabadna alsó korhatárral rendelkeznie.

Az egyik barátnőm válasza erre az volt, hogy nehogy már egy párhónapos baba áldása kelljen hozzá, hogy ő döntést hozzon! Oké... Akkor be se oltassam, ha ő nem szeretné? Nem kell télen sapkát vennie, ha nem akar? Persze a fenti példák az egészségét is befolyásoló döntések, míg egy fülbevaló mindig csak esztétikai kérdés lesz. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ez a gyereknevelés legnagyobb dilemmája, és ha valaki rosszul dönt a "nagy fülbevalókérdésben", akkor odalesz a szülő-gyerek kapcsolat. Az én anyukám nem lövette ki a fülem kiskoromban, de ha megtette volna, valószínűleg akkor sem történt volna dráma, míg annak sincs komolyabb következménye az életemre nézve, hogy nem 3 hónapos voltam, hanem 15 éves, amikor megtörtént.

Csak azt mondom, hogy akár egy fülkilövésnek is lehet jelentősége. Hogy amikor a kislányom elkezd majd panaszkodni, hogy mindenkinek van fülbevalója, és ő is szeretne, akkor majd szépen megfogom a kezét, és elviszem az ékszerészhez (nagyobb tétet tennék rá, hogy a legcsillámosabb pink csodát fogja választani). De annak, hogy vártam, lesz egy üzenete. Egy olyan üzenete, amire lehet, hogy még sokszor kell őt emlékeztetnem: hogy soha ne hagyja, hogy mások döntsék el, ő mitől lenne csinosabb. Még a saját anyukájának sem.