Túl sötét alapozót használt, most rasszizmussal vádolják – és ezért van igazuk szerintem

Az úgynevezett blackface jól ismert jelenség az angolszász szórakoztatóiparban: a 19. századi freakshow-k feketére maszkírozott szereplőitől a tévés showműsorok feketére sminkelt komikusaiig a karikatúraszerű arcfestést arra használták, hogy a feketéken és a hozzájuk kapcsolódó sztereotípiákon nevessenek. (És ne legyünk álszentek, itthon is láthattunk ilyet bőven, elég csak megnézni valamelyik régi tévés produkciót mondjuk az Irigy Hónaljmirigytől.) Ez a vitathatatlanul megalázó, rasszista gyakorlat szerencsére ma már nem mehetne le egy nagyobb tévécsatornán, de a probléma ezzel messze nincs megoldva.

2019 októberében Ericka Hart, fekete influenszer és a Colombia School of Social Work adjunktus professzora arról beszélt egy, az NBC-nek adott interjúban, mennyire problematikus, amikor a fehérek úgy használnak a feketékhez, a fekete kultúrához köthető megjelenési jegyeket, mint egy jelmezt, amit bármikor felvehetnek. Az író, Wanna Thompson egy Twitter-posztja után blackfishingnek nevezett jelenség a blackface-szel ellentétben nem a feketék megalázását vagy nevetségessé tételét szolgálja, viszont árucikké teszi azt, ami számukra a valóság.

Rengeteget elmond, hogy milyen népszerűek a Kardashianek, és efölött nem hunyhatunk szemet” mondta Hart. Képesek voltak tőkévé tenni a fekete testet, és az emberek most követni próbálják ezt.

Alisha Gaines, a Florida State University angol professzora és a “Black for a Day: Fantasies of Race and Empathy” című könyv szerzője ugyanebben az interjúban azt mondta a Kardashian-családdal kapcsolatban:

Egy bizonyos módon prezentálják magukat, és emiatt a követőik valaki olyannak gondolják őket, akik valójában nem. Mélyen a fehér privilégiumukból gyökerezik az, hogy egy olyan helyet foglalhatnak el, ami egy fekete nőé lehetne.

Na de nem éppen az a lényege a sminknek, hogy azzá válhatok egy napra, akivé csak akarok? Nem csak ártatlan móka ez az egész? Elítélni valakit azért, mert tetszik neki, ha „egzotikusabb” az arca, nem ugyanolyan túlzás, mint lecserélni a színes bőrű karakterek fehér szinkronhangjait az animációs filmekben?

Sokan gondolják ezt így, többek között J. K. Rowling, Margaret Atwood és Salman Rushide is aláírta azt a nyílt levelet, ami arra figyelmeztet, hogy az elnémítás kultúrája, a cancel culture semmi jóra nem vezet, és ebben bizonyos szempontból igazuk van. És itt jön a de.

A rendszerszintű rasszizmus bonyolult jelenség. Nem csak arról van szó ugyanis, hogy valaki utálja a feketéket, azt hiszi, hogy minden mexikói erőszaktevő vagy hogy az összes cigány tolvaj. Szeretném remélni, hogy aki 2020-ban ezt gondolja, azt a többségi társadalom egyszerű futóbolondnak nézi.

Talán ennél is nagyobb baj, hogy a mindennapjainkba, a normálisnak hitt életünkbe olyan mélyen beleivódtak azok a privilégiumok, amelyek fehérként az életünk részei, hogy sokszor észre sem vesszük őket.

Ezekre a problémákra valóban nem jelent majd megoldást, akárhány szobrot döntenek le vagy akárhány szinkronhangot is cserélnek etnikailag megegyezőre. Mindezek szimbolikus cselekedetek, de ha jövőre egy azonosan képzett színes bőrű és egy fehér lány közül még mindig a fehéret veszik fel az irodai állásra, ha továbbra is a fehéreknek van jobb esélyük az egyetemi előmenetelre vagy lelőnek valakit az utcán azért, mert „gyanús” volt a bőre színe, akkor édeskevés lesz azt mondani, hogy

héj, azért amikor a rizst átneveztük Ben bácsiról, akkor az kúl dolog volt tőlünk, nem?

Megérteni, hogy hogyan tartjuk mi, akik egyébként őszintén hisszük magunkról, hogy távol áll tőlünk a rasszizmus, mégis életben a rasszizmust, nem egyszerű, de kulcsfontosságú kérdés.

Nem sokat tudok Addison Rae-ről, de feltételezem róla, hogy amikor fekete kultúrjegyekkel pózol a kamerának, majd egy sminklemosó kendővel letörli magáról ezeket, mint egy jelmezt, és immár újra fehér lányként begyűjti a közösségi médiafelületeiből származó bevételeit, azt nem rossz szándékkal teszi.

Nem hiszem, hogy gondol rá, hogy ezzel egy kultúrát, mások nem letörölhető életét teszi árucikké, és a videó készítése közben, de még a posztolásakor sem az járt a fejében, hogy ezzel kizsákmányol egy kultúrát.

Azt viszont hiszem, hogy a tudatlanság többé nem lehet kifogásunk. Mindannyiunknak magunkba kell néznünk, és meg kell értenünk, mi mit teszünk a rendszer fenntartásáért, és mit tehetnénk egy egyenlőbb világért. És minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy tanuljunk: akár egy egyetemi kurzusról, egy könyvről, egy beszélgetésről, vagy egy Instagram posztról van szó.

Források:

https://www.buzzfeed.com/ryanschocket2/tik-tok-star-addison-rae-blackfishing

https://www.nbcnews.com/news/nbcblk/black-instagram-influencers-call-out-blackfishing-white-women-racial-appropriation-n1064856

https://konyvesmagazin.hu/friss/nyilt_levelben_tiltakozik_rowling_atwood_es_rushide_az_elnemitas_kulturaja_ellen.html