Te nem ismersz engem, én pedig csak posztjaidat látva kergetem magam abba az illúzióba, hogy ismerlek. Hülye világot élünk, mert bár azt is tudom rólad, hogy mi a kedvenc reggelid és milyen gyorsan gyógyult szülés után a gátsebed, valójában semmit nem tudok arról, hogy mit és miért csinálsz.

Azt viszont látom, hogy több, mint százezer követőd van, akik nagyrészt fiatal lányokból állnak. Kibaszott nagy felelősség ez. 

Mint lányos anya, a gondolattól is el tudnám sírni magam, hogy miközben én minden erőmmel küzdök azért, hogy a lányomból egy magabiztos, önmagával békében élő nő váljon, tőled elég egy poszt, és az önbizalma kártyavárként dől össze. Mielőtt folytatnám, hadd tisztázzak valamit: nem arról van szó, hogy a messziről sem tökéletes, plus size testben élő érzékeny lelkemnek savanyú lenne a szőlő. Bevallom, szeretem nézni a strandolós képeidet és jókat mosolygok azon, hogy a te hajad a szélben is úgy áll, ahogy nekem csak akkor, ha éppen kilépek a fodrászatból. Képzeld, a Victoria’s Secret bemutatókat nézve sem vágtam soha a tévéhez a fagyisbödönt, hogy rohadjanak meg ezek a Barbie és Avatar kereszteződések, mert engem tényleg lenyűgöz a szépségük.

Szóval az nem zavar, hogy szebb vagy formásabb vagy, mint én, sőt, továbbmegyek, az sem zavar, ha ezért egy kis retust vagy photoshopot is bevetsz. Hála az égnek lassan a lerágott csont kategóriába sorolható, hogy amit az Instán látunk, az ritkán fedi a valóságot. És itt jön az én bajom. Sok influenszer, köztük te is, felismerted, hogy mekkorát tud menni egy olyan kép, ahol megmutatod, hogy egy vagy közölünk. Hogy neked is van narancsbőröd, striád, sőt, még a combjaid is összeérnek, ha nem figyelsz arra, hogy előnyös pózban fotózd magad.

Csak tudod mi a helyzet? Mikor te "őszintén vállalva" megmutatod a tutit és azon szomorkodsz, hogy egy vagy közölünk, mert a hat kocka helyett csak négy van a hasadon, akkor azzal nem a szimpátiánkat nyered el, hanem eléred, hogy úgy istenigazából szarul érezzük magunkat.

Mert amit te gáznak érzel, az sokunknak csak álom. Ebben az esetben akár több százezer fiatal lánynak. Emlékszel arra, amit a felelősségről írtam? Nem bántásból mondom: elmondhatatlanul káros, amit csinálsz.

Inkább tegyél ki magadról egy tökéletesen megkomponált fotót, hadd gyönyörködjünk az illúzióban. Vagy, ha a másik utat választod, ,akkor légy tökös és mutasd meg, hogy mi az, ami VALÓBAN nem tökéletes az életedben.  De kérlek ne ültesd el a fejünkben a gondolatot, hogy amit megmutatsz, az (szerinted) tökéletlen, sőt, szégyellni való. Mert a nap végén nem arra fogunk emlékezni, hogy te egy vagy közölünk, hanem arra, hogy még messzebb kerültél tőlünk. Azt pedig csak remélni merem, hogy nem gondolod komolyan, hogy nem vagy gyönyörű.