Ann Cole Lowe 1898-ban született Claytonban, Alabama államban. Az ükanyja egy rabszolganő volt, akit a fehér ültetvényese erőszakolt meg és ejtett teherbe. A nagymamája még szintén rabszolgaként született, és már ekkor is ruhákat készített, felszabadulása után pedig a lányával, Ann anyjával folytatta a munkát. Egy későbbi, az Ebony magazinnak adott interjúban Lowe úgy emlékezett vissza, hogy már gyerekként is a dolgozó anyja és nagyanyja lábánál játszott, a kedvenc elfoglaltsága pedig az volt, hogy a lehulló anyagokból textilvirágokat készített – később éppen ezek váltak a védjegyeivé.

A tehetséges és keményen dolgozó varrónők az elit körében is egyre népszerűbbek lettek, Lowe édesanyjának rengeteg munkája volt, többen között Alabama állam kormányzójának neje is négy estélyit rendelt tőle, mielőtt nem sokkal később váratlanul elhunyt.

A még csak 16 éves Ann Lowe azonban ekkorra mindent megtanult, amit a varrásról tudnia kellett, befejezte édesanyja félbemaradt munkáit, majd elkezdte felvenni a saját megrendeléseit. A szokatlan, színes kiegészítőkkel díszített, tavasztündér-szerű ruhák azonnal felkeltették az elit figyelmét, nem csak azért, mert különlegesek voltak, hanem azért is, mert az elkészítésük komoly szakértelmet és rengeteg munkaórát kívánt: ilyen ruhája nem lehetett akárkinek, és nem is tudta bárki elkészíteni őket.

1912-ben Ann férjhez ment Lee Cohenhez, akitől egy fia, Arthur Lee született. A férje azt akarta, hogy hagyjon fel a munkával, és legyen „rendes feleség”, amibe Ann először bele is egyezett, de a bőréből nem tudott kibújni. 1919-ben fogta a fiát, és a férjét hátrahagyva New Yorkba költöztek, ahol Ann beiratkozott a S.T. Taylor Design School-ba. Munkáit sokszor példaként állították a többi diák elé, magát Annt azonban kevesen látták: az iskola szegregált volt, és mivel ő volt az egyetlen fekete diák, üres tantermekben ülve hallgatta végig az előadásokat. 1919-ben, miután megszerezte a diplomáját, fiával együtt Floridába költöztek, és saját szalont nyitottak, majd miután egy kis pénzt spóroltak, visszatértek New Yorkba, ahol Ann végre első osztályú szalonoknak kezdett ruhákat tervezni.

Az első, igazán átütő sikere az volt, amikor ő készíthette el a ruhát, amit  Olivia de Havilland viselt, mikor átvette az Akadémia legjobb színésznőnek járó díját. Azonban, ahogy korábban már olyan sokszor, a fekete divattervező most sem kapott elismerést a tehetségéért: a ruhán Sonia Rosenberg neve szerepelt.

Lowe azonban nem az a nő volt, akit egykönnyen félre lehetett állítani: amikor látta, hogy a szalonoknak bedolgozva mások fogják besöpörni az elismerést a munkájáért, úgy döntött, hogy ismét saját üzletet nyit: 1950-ben, fiával közösen nyitották meg a New York-i  Lexington Avenue-n az Ann Lowe's Gowns nevű szalont, ahol a társasági elit tagjai egymásnak adták a kilincset.

A kivételes kézimunkával, kiváló alapanyagokból készült ruhákat persze más nem is engedhette volna meg magának, de a különleges, egyedi darabokat nem is olyanok voltak, amiket bárki hordani tudott volna. Lowe pedig tisztában volt ezzel, és büszke is volt rá: „Imádom a ruháimat, és megválogatom, hogy ki veheti fel őket. Nem a kávéházi közönségnek vagy az újgazdagoknak varrok. Nem érdekelnek a Mary-k és a Sue-k. Én a Social Registerben szereplő családoknak dolgozom” – nyilatkozta egyszer, hozzátéve, hogy igazi „sznob”, ha a ruháiról van szó.

Vendégkörében ott volt többek között a Bouvier család is, így amikor lányuk, Jacqueline Lee Bouvier, a későbbi Jackie Kennedy kezét megkérték, nem is volt kérdés az örömszülők számára, hogy kitől rendelik a ruhát.

A sajtóban csak álomesküvőként jellemzett 1953-as frigy előkészületei Lowe azonban számára leginkább egy rémálomra hasonlítottak. A Párizsból éppen hazatért Jacqueline Bouvier egy, a kor európai divatjának megfelelő sikkes, egyszerű ruhát szeretett volna, amiről azonban az esküvő minden egyes részletébe beleszóló leendő apósa, Joseph Kennedy hallani sem akart. Egy Kennedy-menyegzőn az arának óriási, díszes és látványosan drága ruhát kellett viselnie, így ilyet rendeltek a menyasszonynak és a koszorúslányoknak is Lowe szalonjából.

Az első ruhapróbára Lowe és emberei már két hónapja szabták és varrták a menyasszony ruháját csaknem 50 méter selyemtaft felhasználásával, Jackie pedig állítólag kerek-perec kijelentette, hogy utálja az egészet. Ha pedig mindez nem lett volna elég, mindössze néhány nappal az esküvő előtt egy vezeték felrobbant a szalonban, és a gyakorlatilag készen álló 15 ruhából 10-et teljesen tönkretett – köztük a menyasszonyét is.

Lowe-nak és csapatának éjjel-nappal dolgoznia kellett, hogy újraalkossák a ruhákat a nagy napra, és bár ahelyett, hogy bármit is nyert volna az évszázad esküvőjén, mai értékre átszámítva körülbelül 21 ezer dollárt (kicsit több, mint 6 millió forint) veszített az üzleten, de megmentette a napot.

Sok jóra azonban így sem számíthatott a fáradozásaiért cserébe: az első megaláztatás akkor érte, amikor személyesen kézbesítette a ruhát a menyegző newporti helyszínére, és ott azt kérték tőle, hogy hátul, a cselédbejárón menjen be a házba. Lowe ezt visszautasította, és azt mondta, vagy vele együtt, a főbejáraton érkezik a ruha, vagy utazik vele vissza New Yorkba.

Jackie esküvői ruhája végül szinte minden magazin címlapján ott virított, az újságcikkek részletesen leírták a hímzett virágokat, a szabást és az anyagot, csak egy valamit felejtettek ki: Ann Lowe nevét. Állítólag, amikor Jackie-t az újságírók arról kérdezték, hogy ki készítette a mesterművet, azt felelte, hogy

Franciaországba akartam menni érte, de egy színes bőrű varrónő készítette el.

Lowe életrajzírója,  Margaret Powell divattörténész egyébként nem biztos benne, hogy Jackie tényleg ezt válaszolta, és ez ellen szól az is, hogy Lowe később is mindig úgy mesélte, hogy a leendő first lady mindig nagyon kedves volt vele, és szinte baráti volt a kapcsolatuk. Akárhogy is, míg bárki másnak egy ilyen megbízás igazi áttörés lenne a karrierjében, Lowe nevét az újságok teljesen kihagyták.

Az elit azonban, ha nem is verte nagy dobra, hogy kivel dolgoztat, egymás között mindig továbbajánlották Lowe szalonját, aki így karrierje során dolgozott a Du Pont, a Rockefeller, a Lodge és a Biddle családnak is – gazdag azonban sohasem lett. Mivel a legtöbb kliense kibeszélte magát a költségekből, Lowe-nak pedig fontosabb volt, hogy ki viseli a ruháit, mint hogy tényleges hasznot hozzanak neki, az igazán drága, nagy eseményekre készülő megrendeléseket, mire az alkalmazottait kifizette, többnyire veszteségesen zárta.

Ezt a kettősséget jól érzékelteti az is, hogy bár 1961-ben megnyerte a Couturier of the Year díjat, a rá következő évben viszont be kellett zárnia a szalonját, mert nem tudta kifizetni az adót. Ugyanebben az évben betegség miatt elveszítette a jobb szemét, gyógyulása alatt azonban egy titokzatos jó akarója kifizette az adósságait, így ismét munkába állhatott.

1958-ban fia és üzlettársa autóbalesetben meghalt. Ugyanebben az évben Lowe még egyszer férjhez ment, de ez a házasság is gyorsan zátonyra futott. Lowe később azt mondta, a férje azért hagyta el, mert 'egy igazi feleséget akart, nem egy olyan nőt, aki folyton kiugrál az ágyból, hogy ruhákat skicceljen fel'.

Élete utolsó 5 évében kiköltözött harlemi lakásából és fogadott lánya, Ruth Alexander otthonában élt 1981. február 25-én bekövetkezett haláláig. A 82 éves divattervező nevét ekkorra szinte mindenki elfelejtette: ahogyan a virágos, aprólékosan díszített ruhák kimentek a divatból, üzlete végleg csődbe ment, leghíresebb munkáiért, Jackie Kennedy esküvői ruhájáért és Olivia de Havilland  estélyiéért pedig sosem kapta meg az elismerést.

Ann Lowe öt ruhája ma a Metropolitan Museum of Art tulajdonában van, hármat a washingtoni National Museum of African American History and Culture állít ki, 2017-ben pedig Fancy Party Gowns: The Story of Ann Cole Lowe néven egy gyerekeknek szóló könyv is megjelent az életéről. A Saturday Evening Post halála után azt írta róla, hogy a „a társasági elit legjobban őrzött titka” volt.

 

Források:

https://www.washingtonpost.com/history/2019/08/28/jackie-kennedys-fairy-tale-wedding-was-nightmare-her-african-american-dress-designer/

https://en.wikipedia.org/wiki/Ann_Lowe

https://www.elle.com/fashion/a29019843/jackie-kennedy-wedding-dress-designer-ann-lowe/

https://www.southernliving.com/fashion-beauty/southern-fashion/ann-lowe-jackie-kennedy-dresses