Gondolj bele, hogy már akkor sikerült „beköltöznie” a zuglói általános iskolám öltözőjébe, amikor még a kanyarban sem voltak a közösségi oldalak. Lapozgattuk a Bravókat és a Popcornokat, majd hazaérve néztük az MTV-t. (Nem azt, hanem a másikat, a zenés emtívit.) Nekem például az első dolog, ami beugrik Parisről az az affektáló, kislányos hangja. 

A This is Paris is úgy kezdődik, hogy ő ezen a nyávogó hangon bemutatkozik. Majd leáll a kamera és újra veszik. Paris szeretné megmutatni, hogy milyen a valódi hangja. Ami, ha nem veszi a kamera, meglepően mély. Tök más, mint amit tőle megszokhattunk. Pont mint az egész eddigi bemutatott élete.

Olyan régóta szerepben vagyok, hogy elfelejtettem milyen mások előtt normálisnak lenni

- mondja magáról. Paris és a rendező Alexandra Dean elárulják, hogy a dokumentumfilm hivatalosan arról szólt volna, hogy hogyan lett a milliárdos Conrad Hilton unokájából a 2000-es évek egyik legnagyobb partiarca, és mára több, mint 19 cég vezetője, valamint a világ egyik legmenőbb női DJ-je. (Nevethetsz, ha akarsz, de fellépésenként egy millió dollárt kap.)

Mire befejezték a forgatást, a film mégis más irányt vett: Paris egyre inkább megmutatta a valódi énjét, azt, hogy mi motiválja, hogy milyen törések voltak az életében, és hogy miért gondolja úgy, hogy azzal, hogy létrehozta a látszólag semmittevő influenszer-jelenséget, 'egy szörnyet segített megteremteni'.

Ő és jóval visszafogottabb testvére, Nicky, elmesélik, hogy milyen volt beleszületni a New York-y elitbe, ahol a szüleiknek egy célja volt: tökéletesnek mutatkozni és a problémákat a szőnyeg alá seperni. Nem volt helye sem bulizásnak, sem sminkelésnek, semmilyen tinédzser lázadásnak nevezetett úri huncutságnak.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Paris and Nicky Hiltons👠 (@parisnicky_hiltons) által megosztott bejegyzés,

Röviden: szülői tiltás + pénz + átlag tinédzser mentalitás. A lázadás tökéletes képlete. Paris lázadt is, a szüleinek „hála” pedig hamarosan meztelenül állhatott egy akkoribban hírhedt javítóintézet őrei előtt, akik testileg is lelkileg is bántalmazták.

(Ha úgy érzed, hogy ha a fene fenét eszik sem fogsz tudni megsajnálni egy Paris-féle lányt, akkor a videóban más, szintén a táborban megtört és tönkretett átlagemberek is beszélnek az élményeikről.)

Innentől nem szeretnék további részleteket elárulni, ha érdekel, hogy mit volt képes egy anya a saját lányával megtenni, csakhogy védje a család „becsületét”, és melyik volt az a pont, hogy Paris fejében megszületett annak A Paris Hiltonnak az ötlete, akit mi megismerhettünk, akkor a filmet ITT megnézheted.

A film spoilerezése helyett inkább azt szeretném elmondani, hogy nekem mi jutott eszembe, miközben néztem. Először is, hogy olyan, mintha nem akarna szimpatikusnak tűnni. Ha az akarna lenni, nem mondana olyanokat, hogy

nem vagyok kapzsi, csak szeretem a pénzt, és addig nem nyugszom, míg nem keresek egy milliárd dollárt.

Másodszor, hogy milyen hihetetlenül szar érzés lehet, ha nemhogy nincs mögötted egy biztonságot jelentő családi háló, de még a hozzád legközelebbiek is beléd rúgnak. (Nicky Hilton például unottan közli a tesójával, hogy baromira nem sajnálja őt, hogy nincs férje és gyereke, mert aki akar, az megteremti magának a lehetőséget.)

Harmadszor pedig, hogy mondhatok én majd bármit az influenszerektől elvarázsolódott lányomnak arról, hogy amit lát, az nem valóság. Hogy az a gondtalanul utazgató, jet-lagesen is tökéletesen kinéző lány talán nem is annyira boldog és hogy cseszheti a több százezres követőtáborát, ha nincs egy bizalmasa sem.

Le fogom ültetni a lányomat, hogy nézze meg, mikor Paris megmutatja, hogy az álomszép görög tengerparti nyaralása alatt miért mutatja azt a telefonja, hogy csak aznap 16 (!) órát lógott a közösségi oldalakon.

Ahelyett, hogy a valóságot élvezte volna.

Hogy annak ellenére, hogy látszólag bármelyik pasit megkaphatná, miért mennek sorra tönkre a kapcsolatai. Hogy mit is gondol valójában a rajongóiról. És ami a legnagyobb tanulság: hogy mindezek ellenére hogyan szippanthatta be ez az egész életforma őt úgy, hogy a film végén minden megy tovább a megszokott medrében.

Szelfik, pózok, csillogás, hazugságok - mintha mi sem történt volna...