1969-ben kezdtem a fodrásziskolát, előtte az akkori állami fodrászat parókaműhelyében oktattak pár hónapig. Sosem akartam egy fodrászüzletben dolgozni, mindig is vonzott a film, a színház, a művészetek. Sokat jártam múzeumokba, festményekről lestem le, milyenek voltak a régi korok frizurái. Így tudtam igazán kitanulni a szakmát, mert a képzés és a szakirodalom amúgy elég hiányos volt - meséli Kolontáry Éva parókakészítő.

Éva azt mondja, aki akarja, az tudja hol tanulni ma is a parókakészítés csínját-bínját, ő is tart például kurzusokat a műhelyében, de nagyon kevés a jelentkező, emiatt pedig a szakma kihalófélben van. Az egyedi, valódi hajból készült darabok megmunkálása rengeteg türelmet, kitartást, kézügyességet és jó szemet igényel. Egyedi parókák ma főképp színházakba és filmekhez készülnek, de néha előfordul, hogy magánember kér ilyet, például betegség miatt. Ezek ára körülbelül 240 ezer forinttól kezdődik, de elérheti a 460 ezer forintos összeget is. 

Minden egyedi paróka készítésekor először méretet veszek. Minden szögből le kell mérni a fejet, ebből tudom meg a fej formáját, adottságait. Ezután kiválasztom a haj színét. Ha valaki betegség miatt szeretne parókát, nála általában azt tartjuk szem előtt, hogy az eredeti hajához hasonló legyen a paróka színe is. Filmekben, színházban ezt a karakter szabja meg. A paróka alapja a montúra, ami tüllből készül, legtöbbször interneten rendelem meg, de vannak erre szakosodott boltok is, ahol meg lehet vásárolni. A hajat pedig kereskedőktől szerzem be.

Az Insider oldalán találtam egy videót, ami pontosan bemutatja, hogyan is készül egy paróka. A méretvétel után egy fából készült fej alakú állványra felskiccelik a fej pontos formáját. Színházakban minden színésznek a fejméretével megegyező fejformát tárolnak, az Opera műhelyében például 60 féle is megtalálható. Ezután kiválasztják a hajszíneket, azt mondják, akkor lesz igazán természetes, ha legalább háromféle színből áll össze. Filmekhez és színházba főképp azért készülnek valódi hajból a parókák, mert a kamera egyrészt mindent megmutat, és teljesen valóságosnak kell lennie, másrészt a valódi hajat lehet formázni, besütni, vasalni.

Sőt, festeni is, főleg a szőkét, de csak tincsenként, így ez sem egy kétperces munka, ráadásul igen ritka a szőke haj. A valódi haj egyébként festve, kezelve – levágva, mosva, fertőtlenítve – érkezik a kereskedőktől. A frissen vágott copfot ugyanis először beteszik egy olyan vegyületbe, ami teljesen kiszívja a haj színét, így az színtelenné válik. Ezt festik utána, így lehet szőke hajat is kapni például.

A tincseket ezután egy úgynevezett gerebenben fésülik össze tekerő mozdulatokkal. Itt a rövidebb, vagy sérült szálak kihullanak, ezeknek nincs is helye a parókában, mert hamarabb rasztásodhatnak, gubancolódhatnak. Nagyon kell vigyázni ennél a mozdulatsornál, egyrészt a gereben rendkívül éles, szúrós, másrészt a haj csúszós, ha elejtik, vagy egy szál is megfordul, már használhatatlanná válik az egész. Ha megvan a tökéletes színösszeállítás, apró tincsenként, 3-4 szálanként csomózzák az alapba, montúrába egy horgolótűhöz hasonló eszköz segítségével, ezt szakszóval knipfelésnek hívják. Ez a folyamat 70-100 órát is igénybe vehet. Egy átlagos valódi hajból készült parókához körülbelül 18 dkg hajra van szükség. De ezzel még bőven nincs vége. Az elkészült parókát ugyanis fejre igazítják, és úgy vágják a frizurát a fodrászok. 

Éva azt mondja, számára akkor tökéletes egy paróka, ha sem ő, sem más nem veszi észre, hogy nem az a valódi haja az adott embernek. Onnan tudható, hogy egy parókának silány a minősége, hogy nagyon fénylik, de ő is látott már olyan műszálasat, ami a megtévesztésig hasonlított a valódi hajhoz. Számára mindig az a legkülönlegesebb, legnagyobb kihívást jelentő darab, amelyiket éppen készíti. Dolgozott már a Magyar Televízióban, amerikai filmekben, de reklámokban és rengeteg színházi produkcióban is. 

Ez nem sorozatgyártás, az összes általam készített paróka egyedi, mert adott személynek készült. A mai napig okulok egy-egy darabból, és imádok kísérletezni.

Elmentem Magyarország egyik elsőként létrehozott paróka szaküzletébe is, ahol Borbély Tamás ügyvezető igazgató, tulajdonos mesélt nekem. Hozzájuk többségében olyanok járnak, akik betegség vagy valamilyen gyógyszeres kezelés miatt veszítették el hajukat. Szerinte a legfontosabb rész akkor történik, mikor valaki először belép az ajtajukon. Eleinte még zavarban, félve, akár dühösen. Minden esetben egy beszélgetéssel kezdenek, és nagyon sokszor nem azzal a parókával távozik az ember, amit otthon elgondolt magának.

Sokan elkeseredve jönnek be, és közlik, adjunk valamit, pénz nem számít. Minden esetben elbeszélgetünk a vendégeinkkel, kipuhatoljuk az igényeiket, mert egyáltalán nem a legdrágább a legjobb, ugyanis nem az ár dönti el, kinek melyik a legjobb. Sok sztereotípia él az emberekben például a műszálas parókákkal kapcsolatban, pedig egy jó minőségűnél már meg sem lehet mondani a különbséget aközött és egy valódi haj között, bár árban nagy a különbség. Akinek például csak pár hónapra kell, mert kemoterápia vagy egyéb gyógyszeres kezelés miatt ideiglenesen vesztette el a haját, azt próbálom lebeszélni a valódi hajról. Szerintem attól jó egy paróka, ha az illető azonosulni tud vele, tudja viselni és ez önbizalmat ad neki.

A műszálas parókák többsége már a gyártósorokon, géppel készülnek, és ezeket leginkább külföldről importálják az itthoni parókaszalonok. Azt is Tamástól tudtam meg, hogy ma a piacon a legértékesebb az európai haj, de ez nagyon ritka is, mert az európai nők nem szívesen válnak meg a hajuktól, ráadásul parókakészítésre csak a jó minőségű, festetlen haj alkalmas, és ilyen is kevés akad. 

Azt már a Magyar Narancs egyik cikkében olvastam, hogy nagy mennyiségben, olcsóbban az ázsiai haj van a piacon, főképp az indiai, melynek egy részét hindu templomokból szállítják. Indiában ugyanis több ezren zarándokolnak el templomokhoz, ahol rituális okokból megválnak a hajuktól. Az itt gyűjtött tincseket fertőtlenítik, festik, majd értékesítik, így kerül a kereskedőkhöz.

A paróka viselése ma már nem divat, a többség egészségügyi okokból hordja, vagy színészként a munkájához, de akad azért olyan is, akinek szép kis gyűjteménye van otthon, és előszeretettel cserélgeti nap mint nap frizuráját. Egy biztos, nagy szükség van azokra, akik még űzik ezt a hivatást, mert ők nem csupán egy terméket állítanak elő, hanem önbizalmat adnak az embereknek, egy mankót, ami vagy a gyógyulásban, vagy életük, munkájuk kiteljesedésben segíti őket.