10 dolog, ami mindenkinek ismerős, aki egyedül tölti a karantént
A karantén (bár már talán látni a fényt az alagút végén) mindenkinek szívás. Aki sokadmagával összezárva tölti, annak azért, mert a privát szféra szónak lassan már a jelentésére sem emlékszik. Aki meg egyedül, annak azért, mert az ingerszegénységtől lassan visszafejlődnek a szociális készségei. Nekem az utóbbi verzióval van - egyre több – tapasztalatom.
1. Körülbelül három hét után elkezdtél magadban beszélni, és már eljutottál odáig, hogy teljes dialógusokat folytatsz le, kérdésekkel és válaszokkal.
2. Volt már olyan, hogy egy teljes héten át nem mostál hajat, és utána is csak azért, mert videocsetelned kellett valakivel, és nem volt kedved arról magyarázkodni, hogy miért hordasz sapkát a lakásban.
3. Kezded megérteni Tom Hankset a Számkivetettből, és többször elgondolkodtál, vajon melyik tárgyadra rajzolhatnál arcot.
4. A felnőtt életed során még soha, egyetlenegyszer sem hagytad a lábaidon olyan hosszúra nőni a szőrt, mint most (leszámítva azt, mikor az egyik be volt gipszelve).
5. Elkezdtél az ágyban kajálni, mert egyedül már semmi kedved asztalhoz ülni.
6. A mobilod olyan lett, mint a világgal összekötő köldökzsinór, úgyhogy már többször is úgy aludtál el, hogy a kezedben szorongattad.
7. Már az olyan apróságok is eseményszámba mennek, mint hogy becsenget a rovarirtó, és a telemarketingesekre se csapod rá a telefont, sőt: te tartod szóval őket.
8. Akármekkora pattanásod is nő, nem feszengsz miatta: otthon úgyse látja senki, ha meg ki kell menned, a maszk azt is eltakarja.
9. Egyre biztosabb vagy benne, hogy ha vége a karanténnak, az egyik első utad az állatmenhelyre vezet majd, hogy örökbe fogadj egy kutyát vagy egy macskát.
10. Visszabeszélsz a tévének.