„Kicsit eláll ott oldalt”

Vagy: egy picit szűk hónaljban, hangyányit rövid az ujja, nem passzol a legjobban a fenéknél. Ismerősek ugye ezek az apróságok? Mikor megtalálod a színben, fazonban tökéletesen beleszeretős darabot, boldogan felveszed, majd ott állsz és nem pont azt látod a tükörben, amit szerettél volna. Mert kapásból kiszúrod, hogy hol rövid, szűk, bő vagy áll el.

És még ha meg is győzöd magad arról, de minden másban tökéletes és amúgy is ez csak egy kis semmiség, minden alkalommal, mikor kísérletet teszel arra, hogy felvedd csak ezt a kis elefántméretű semmiséget látod.

A ruhád pedig onnantól kezdve csak a szekrényed belsejét látja majd, mert utcára soha nem fogsz benne menni, az biztos.

„Majd AZZAL a szoknyával jó lesz”

Szintén kapcsoljon be a fejedben a sziréna és kattanjon a lakat a pénztárcádon, mikor azon kapod magad, hogy arról beszélgetsz te és te a próbafülkében, hogy: oké, ezzel a farmerrel pont nem néz ki annyira jól ez a felső, de majd úgyis azzal a másikkal hordod majd. Az esetek 99,9 százalékában garantálható ilyenkor, hogy: 1. azzal a másikkal se fog úgy kinézni, ahogy szeretnéd, 2. tényleg csinos abban a párosításban, de tuti olyan szettről van szó, amit évente maximum egyszer vennél fel.

És bónusz: eleve mi értelme olyan ruhát venni, amiről már a boltban tudod, hogy szinte semmihez nem passzol a ruhatáradból, és már a nulladik percben azon kell gondolkoznod, mit vegyél még mellé, hogy talán tudd hordani is? 

Na, ezekből is soha ki nem dobott helyfoglalók lesznek.

„De olyan olcsó”

Ha a saját kifogásaidat egy darabbal kapcsolatban azzal próbálod meg eloszlatni, hogy de mennyire jó árban van, akkor hagyhatod is ott a fogason a darabot, hiszen lehet akármennyire olcsó, ahhoz hogy egyszer se legyen rajtad minden pénz drága.

learazas.jpg

„Még ez a legjobb, amit láttam”

Van olyan, hogy az ember lánya határozott céllal indul el sopizni (például meg akarja venni valamelyik darabot azok közül, amik már kötelezőek egy 30 éves nőnek), de egyszerűen nem találja AZT a darabot, amiről álmodozott. És ilyenkor jön a teljes tévedés: mikor elkezded magaddal megbeszélni, hogy bár nem találtál rá arra, amit szerettél volna, megveszed ezt a másikat, ami ugyan nem tetszik annyira, nem is áll olyan jól, de hasonlít az elképzelésedre.

Ilyenkor van az, hogy mire hazaviszed már meg is utálod, hiszen nem AZ, amit szerettél volna, rosszabb esetben pedig még meg is látod az álomdarabot a következő boltban.

Bármelyik is következik be, az tuti, hogy sose fogod felvenni a kompromisszum-ruhát.

„XY szerint tök jól áll”

Ha a barátnők nélkül vásárolsz az a baj, ha velük az a baj. Utóbbi esetében elég tipikus helyzet, hogy felpróbálsz valamit, azonnal kényelmetlenül érzed magad benne, nem is tetszik a tükörben sem, de a barátnőd annyira állítja, hogy mennyire állati jól nézel ki benne, hogy megveszed. Nos, ne tedd! Lehet, hogy tényleg a barátnőd látja kívülről és onnan valóban jól nézett ki a ruha, de ha neked bármi miatt nem tetszett és mégis megvetted, biztos lehetsz benne, hogy a haverodon kívül soha senki nem fogja látni rajtad. Cserébe még egy olyan cuccal terheled meg a gardróbodat, amit aztán azért nem fogsz kidobni, mert valaki egyszer azt mondta róla, hogy jól áll neked.