Nyugi, ez most nem valami 'a tudomány jól megmondja, hogy miért működsz úgy, ahogy' szöveg lesz. Sokkal inkább egy veled egy hajóban utazó lány gyűjtése arról, hogy az évek és a rutin mi mindenre nyitották fel a szemét azzal kapcsolatban, hogy miért nincs soha elég helye a szekrényben, és a negyedik költözés után is miért kerül még mindig elő az a póló, amit már gimis kora óta őrizget, pedig soha nem hordta. 

Valamire jó lesz

Az örök első hely a de-miért-nem-dobod-ki listán az, hogy az ember képtelen elhinni egy tökéletesen jó állapotban lévő darabról, hogy annak az enyészet a sorsa. Mindig bevesszük, hogy VALAMIRE ez is jó lesz. Mondjuk arra, hogy a munkahelyi ruhacserére bevigyük.

Csak mikor eljön a napja, rájövünk, hogy igazából úgy gondoltuk azt a 'valamire jó lesz'-t, hogy majd mi hasznosítjuk.

Nehezítő körülmény, hogy nyilván neked is vannak olyan ruháid, amiket évekig nem hordtál, de egyszer csak mégis megtaláltad a helyüket a ruhatárban. Mert persze ilyen is van.

Mert úúúúúgy szeretem

Akkor most állj meg egy pillanatra és gondold végig, mennyi helyet is foglalnak a ruhásszekrényben azok a cuccok, amiket már ezer éve nem hordtál, de képtelen vagy kidobni őket! Ugye, ugye, egészen ijesztő? Persze nehéz ügy ez, mert ami az ember szívének kedves attól nehezen válik meg, legyen szó bármilyen apróságról vagy ruháról. De képzeld csak el, milyen boldoggá tehetnél egy mai tinédzsert, ha végre leadnád valahol azt a bakancsot, amiben te voltál a gimi legvagányabb csaja, de nagyjából 15 éve eszedbe se jutott felvenni. Szerencsére.

Egy vagyont költöttem rá

Ez is egy pokoli kategória, hiszen nagyon kellemetlen dolog belátni, hogy rettenetesen rossz üzletet csináltál, mikor megvetted csillió pénzért azt a hordhatatlan cipőt, vagy azt a semmihez nem passzoló kabátot. Nehéz ezeken továbbadni, pláne ingyen (bár vannak lehetőségek arra, hogy pénzzé tedd a felesleges ruhákat), de az biztos, hogy attól még nem kapod vissza az árukat, hogy nem hajítod ki őket a szekrényből.

gardrobrendezo-eletmento-tippek.png

Régen tök sokat hordtam

Ezek hasonlítanak ugyan az “úúúúgy szeretem” ruhákra, de mégsem ugyanazok. Mert itt nem is igazán a szentimentális kötődésről van szó, hanem arról hogy tényleg vannak olyan cuccaink, amiket egyik nyáron rongyosra hordunk, a következőn pedig valahogy már sehogy se passzolnak ugyanazokba a szettekbe.

Nyilván nehéz elhinni róluk, hogy többé nem fogod hordani őket, de tekints úgy ezekre a darabokra, mint amiknek számodra lejárt a szavatossága!

Úgy volt, hogy majd felveszem, mikor…

Oké, ez a leggonoszabb csoportja a ruháknak, úgyhogy a legjobb, ha ezeknek a helyét szabadítod fel először a következő adandó alkalommal. Mert nemcsak nem hordod őket, de a jelenlétükkel még nyomasztanak is, hiszen arra emlékeztetnek, hogy azt ígérted magadnak, hogy majd felveszed őket, ha lefogysz, meghízol, bepasizol, férjhez mész, gyereked lesz stb. Az pedig, hogy nem hordod őket, csak feltépi a sebeidet, hogy az életed nem pont úgy alakult, ahogy eltervezted.

De hát XYZ-től kaptam

Igen, végezetül pedig ott vannak azok a soha nem hordott, csúnya ruhák, amik csak azért nem boldogítanak valaki mást, mert te egy számodra fontos embertől kaptad őket. A póló, amit eszedbe se jutna felvenni, de a pasid adta és ez milyen cuki, a ruha, amivel a barátnőd azért ajándékozott meg, mert szerinte ez annyira illik hozzád (nem!), és a cuccok, amiket a nagyszülőktől-szülőktől és egyéb rokonoktól kaptál, és vagy azért nem bírod kidobni őket, mert lelkiismeret-furdalásod lenne tőle, vagy mert rettegsz, hogy egyszer megkérnek, hogy vedd fel.

Szóval, ezek a faktorok játszanak szerepet abban, hogy mikor a nagy felvillanyozódásban, mint Dagobert bácsi a pénztengerbe, fejest ugrasz a ruhásszekrényedbe, végül azzal egy csoffadt sállal állsz a nagy szelektálás végén.

Ami pedig annyira egy kis semmiség, hogy nincs is értelme csak ez kidobni. Mehet vissza a fiókba, majd a következő költözésnél úgyis megszabadulsz tőle a többi felesleges holmival együtt. Na persze.