7 ok, amiért nem bírsz megválni a régi cuccaidtól
A ruhák olyanok, mint az emlékek: simán lehetnek elmúló szeszélyek, de egy életre tartó szerelmek is. Köthetők fontos eseményekhez, és adhatnak olyan érzést, amiben kényelmes létezni. Pont ezért nehéz tőlük megválni - legalábbis bizonyos ruhadaraboktól. Legfőképp azoktól, amik valamilyen érzést váltanak ki belőlünk.
Nem kevés olyan ruhám van a szekrényemben, amiket már legalább háromszor lett volna alkalmam kiszanálni, de valamiért velem maradtak. Igazából magam sem tudom, miért. Van egy polcom, amin akad kávéfoltos, szakadt póló, teljesen fazontalan, bőrhatású (tehát hozzám egyáltalán nem passzoló) nadrág, sőt még néhány olyan sál is, ami egyik kabátomhoz sem illik igazán.
Csak azt nem tudom, miért nem használtam még fel mosogatórongynak, illatzsáknak, párnahuzatnak, vagy adománynak őket.
Egyszerűen nem megy. Minden évben rendezek egy nagytakarítást a gardróbomban, és amikor ezek a darabok kerülnek elő, úgy érzem magam, mintha Kandúr nézne rám hatalmas, retinát szaggatóan cuki szemekkel a Shrek kettőből. Elgondolkodtam: milyen okok vezethetnek oda, hogy ilyen szinteken kötődjünk egy-egy darab textilhez? Hét okot találtam, és mind a hetet meg is tapasztaltam már - gondolom, ha nem is mindet, de legalább kettőt-hármat pedig már te is.
1. Még nem hordtad, ezért lelkifurkát okoz ránézni is
Ott a cucc a szekrényedben, nem is volt olcsó, a címke még rajta, és te sosem vetted fel. Párszor megpróbáltad, aztán feladtad, valahogy nem passzol. És most ott lóg, és arra emlékeztet, hogy kiadtál rá legalább annyi pénzt, amennyi jól jött volna délután, amikor vécépapírt és kávét vettél, és még tankolnod is kellett. De ezt nem akarod beismerni, hitegeted magad azzal, hogy legalább egyszer még igenis fel fogod venni. Ruha visszaakaszt, lelkifurka off.
2. Egy "kötelező" darabról van szó
Vannak a divatban ilyen íratlan, teljesen indokolatlan és céltalan szabályok, miszerint minden nő szekrényében kötelezően ott kell lennie bizonyos ruhadaraboknak. Pedig ez egy hülyeség. Ha nem szereted a kis feketét, nem kell, hogy kis feketéd legyen. Ha gyűlölöd a piros színt, minek van ott az a pulcsi? Nekem is van egy ballonkabát jellegű, könnyebb dzsekim, és egyszerűen nem tudom felvenni semmihez sem. De megszabadulni sem tudok tőle, mert mindig attól félek, majd eljön a pillanat, amikor hiányozni fog – de nem fog. Sajnos.
3. Szeretnél a régi éned lenni
Sosem felejtem el azt a jelenetet a Szex és New Yorkból, amiben Miranda (fél évvel szülés után) végre bele tudja préselni magát abba a szűk farmerba, amiben öt-tíz évvel azelőtt bulizott. Nem is maga a fogyás a lényeg ebben a jelenetben, hanem az, hogy mennyire boldog, amikor felveszi - nem ment kárba a naci, és nem hiába őrizte tíz évig! Nos, azt kell mondanom, hogy ez (a legtöbb esetben) nem túl reális. Egyrészt, kevés olyan ruhadarab van, ami ennyire időtálló (a trendeket és a te saját stílusodat tekintve), másrészt a testünk folyamatosan változik. Lehet, hogy még belefogysz abba a farmerba, de biztosan az a mérce? És ha izmosodni, erősödni fogsz, vagy mondjuk ahhoz a nacihoz képest plusz öt kilóval találod meg a boldogságod?
Ne egy ruhával, inkább a humoroddal és a barátaiddal próbálj a régi éned lenni!
4. Egy meghatározott eseményre tartogatod
Ugye, milyen jól jön majd az a sárga, kivágott koktélruha (á, nem saját példa, dehogyis), amikor olyan bulira hívnak, ahová ki kell öltöznöd, de ki mered ‘tenni’ a titkolt részeidet is? Jó ötlet, igen, csak egy baj van vele: ilyen esemény nincs. A sárga koktélruhám ott lóg a vállfán, és egyelőre úgy tűnik, tök feleslegesen vettem meg, mert hivatalos bulikra sosem volt merszem felvenni, ahová meg bevállaltam volna, oda sokkal inkább önazonos ruhákban mentem. Bocsi, ruci!
5. Csak a Bahamákra volt jó viselet
Az megvan, amikor három éve elvitt a barátod egy trópusi nyaralásra, és annyira beizgultál, hogy a fél gardróbodat azóta is az ananászos szoknyák birtokolják? Ez tök érthető, csak annyi a baj ezzel, hogy a magyar, városi nyárhoz így sem passzol egy csomó olyan ruha, ami mondjuk Thaiföldön tökéletesen megállja a helyét egy átlagos szerda délutánon is. Tanulság: ha legközelebb a világ végére utazol, és vásárolni mész, gondolj arra, hogy hordanád-e az adott darabot egy nyári délutánon a Margit hídon sétálva!
6. Nem illik semmihez
Jó az, ha az embernek van egy drága sálja, csak értelme nincsen, ha egyik kabátjához sem tudja felvenni. Ugyanez a helyzet áll fenn, ha például benevezel egy mintás nadrágra, és nincs egy letisztult, egyszínű felsőd sem. Mielőtt olyan darabokat vásárolnál, amik önmagukban nagyon bejönnek, alaposan gondold végig, mihez hordanád őket - így egy csomó, szekrényben eltöltött időt megspórolsz nekik.
7. Emlékeztet valakire, vagy valamire
Tudom, hogy nehéz megválni attól a pólótól, amiben a volt pasid aludt két éve, és azt is tudom, hogy már nem szagolgatod, de attól még jó érzés, hogy ott van veled. Nos, azt nem fogom megmondani, mikor dobd ki a szemétbe, vagy hasznosítsd portörlésre (akkor, amikor készen állsz), de azért egy dologba hadd okoskodjak bele: a közös emlékeket és szép pillanatokat nem egy póló miatt fogod megőrizni. Írd le az emlékeket, ha úgy érzed, nosztalgiáznál, és tedd el egy borítékba az írásaidat - a pólót pedig égesd el, add oda valakinek (akinek még nincs élménye vele), szaggasd szét, mosogass vele, vagy tedd, ami jólesik! Egy biztos: ha a szakítás végleges, nem a gardróbodban a helye.