#adósság: ez az influenszer az összes pénzét szép posztokra költötte

Lissette Calveiro mindennapjaira közel 38000 követő kíváncsi. Nem csoda, hisz végigpörgetve a feedjét olyan életet mutat be, amiről a legtöbb földi halandó csak álmodhat. Van itt minden: séta a tengerparton (tökéletesen lobogó hullámokkal a hajában), méregdrága müzlis tálak reggelire, hangosan hahotázva sétálás New York utcáin, és ok nélküli virágcsokorral ugrabugrálás.

Szerencsére - legalábbis én úgy veszem észre -, ma már egyre többen látnak át a szitán és tudják, hogy az influenszerek élete nem feltétlenül szól arról, mint amit mutatnak.

Pontosítanék: úgy gondolom, hogy nem sok olyan véleményvezér van, akinek tényleg sikerül hozni azt az életszínvonalat, amiről a képmegosztón posztol.

És, bár ezt elsőre senki nem mondaná meg, Lissette sem tartozik a szerencsések közé. Ráadásul minderről saját maga számolt be. A fiatal lány onnan kezdi a történetét, hogy már akkor is vonzotta az influenszerkedés, mikor New Yorkba költözött és gyakornokként állást szerzett. A szabadidejét pedig azzal töltötte, hogy megfigyelte, az általa követett influenszerek hol esznek, mit rendelnek, milyen ruhákat hordanak, és merre járják a várost. Amit persze ő is próbált lemásolni. Így ugyan neki is egyre több követője lett, aminek köszönhetően rengeteg rendezvényen ingyen vehetett részt, de a ruhákat és a drága rántottákat már nem fedezte a gyakornoki fizu.

Lissette pedig ez által bekerült egy olyan spirálba, amit szerintem csak az érthet meg, akit valaha elkapott már a népszerűség szele. Minél jobban meg akart felelni a közösségi oldal elvárásainak (például, hogy kétszer nem veszi fel ugyanazt a göncöt, mert az milyen már) annál kevésbé tudta racionálisan átlátni az a döntései hosszú távú következményeit. Így egy nap arra ébredt, hogy több, mint 10 000 dollár (közel 3 millió forint) mínuszban van a hitelkártyája.

'Ekkora adóssággal a nyakamon úgy éreztem, hogy az életem egy nagy hazugság' - mondta, ezzel az állításával pedig a legjobb szándékkal sem tudnék vitába szállni.

Ám az, ahogy a helyzetet kezelte már egy magamfajta mérsékelten optimistának is szimpatikus: őszintén beszélt a követőinek az anyagi helyzetéről és arról, hogyan élte meg, hogy kicsit vissza kellett vennie a költekező üzemmódból. Sőt, miután látta, hogy a követőinek bejön ez a „vállalom, hogy eddig kamuztam” vonal, még gyakorlati tanácsokat is adott arra, miként sikerült rendeznie a tartozását. A már említett bennem élő mérsékelt optimista pedig nem tud nem arra gondolni, hogy ennek a történetnek az elmesélése is mennyi új követőt szerezhetett neki...

Nyitókép forrása: ITT