Black Friday: elképzelés vs. a leárazott valóság

Nemrég beírtam a Google-ba, hogy Black Friday, mert tudni akartam, hányadikán van. Csak akkor jutott eszembe, hogy jobban jártam volna, ha bemegyek egy internetkávézóba inkognitóban keresgélni, amikor már leütöttem az entert. Úgy fogtam a fejem, mint aki most ejtette le kijelzővel lefelé a frissen vásárolt Iphone-ját, és most lefagyva várja a sorsát. 

Attól a pillanattól kezdve ugyanis folyamatosan kapom a jobbnál jobb, kihagyhatatlanabbnál kihagyhatatlanabb fekete akciókat. 

Forrás: Giphy

Pont erről panaszkodtam apukámnak a minap, kicsi dicsekvést belecsomagolva a mondókámba, hiszen tudja már meg ő is, hogy tudatos vásárlót nevelt, aki nem szórja a fizetését csakúgy, holmi black napokon. És akkor megkérdezte, tudom-e ennek az egész őrületnek az eredetét. Én meg nem tudtam, miért van (Magyarországon egyébként csak 2013 óta) Black Friday.  

Na, de ennyi történelmi kitekintés elég is, csak gondoltam, mesélek valamit, hogy tudj villogni a következő baráti összejövetelen, amikor mindenki a black hónapról panaszkodik a vacsoraasztalnál. Vissza a tárgyhoz: az elképzelt és az ehhez képest valós fekete péntekhez. 

Black tévhit 1: azt veszed meg, amit kinéztél 

Annyi reklámot, Insta-sztorit, Facebook posztot látsz, hogy úgy döntesz, szó szerint beállsz a sorba, és minden elvedet feladod a leárazott cuccokért - legalább le van tudva a sógornőd karácsonyi ajándéka. Előző nap kinézed a honlapon a legjobb akciókat, meg is tetszik egy-két dolog, rájössz, hogy még magadnak is tudsz valamit zsebelni, úgyhogy megnyugszol, megéri majd ordítani a kocsiban, amikor nem találsz parkolóhelyet. Nyugovóra térsz, másnap pedig egy precíz taktikai terv („mikor menjek, amikor nincsenek annyian?”) teljesen felesleges kialakítása után bevágod magad a kocsiba, és útnak indulsz. 

Odaérsz, és kicsit idegösszeroppanást kapsz az autóban, hiszen valóban nincs parkoló, tényleg majdnem elütöttél négy gyalogost, és tényleg mindenki bunkó, de te erre felkészültél, nincsen semmi baj. 

Aztán bemész a boltba, és konstatálod, hogy délelőtt 11-kor az a látvány fogad, mintha a magyarok elődeit látnád Etelközben. Ráadásul már nincs semmi abból, amit kinéztél, a többi cucc meg drágább, mint tegnap, úgyhogy beszerzel egy évre elegendő tampont, meg egy, az előzőnél még cukibb párnát a kutyádnak, és hazamész. 

Black tévhit 2: mindent be tudsz szerezni 

Nagyinak a teafőzőt, anyunak könyvet, tesónak a vicces zoknikat, apunak meg… majd kitalálod közben, úgyis annyi jó ajánlat jöhet szembe. Aha. Aztán hazamész egy csomag borsmentateával, mert az már elfogyott otthon, meg egy sportmelltartóval, amit rég be akartál szerezni, és pont volt egy darab még a méretedben. Kis tanakodás, „megvegyem-e az utolsó nyakkendőt apának, aki sosem hord inget”, online körbenézés és a végső belső feszültségcsökkentés: „mindegy, úgyis csak nézelődni mentem”. 

Black tévhit 3: fel tudod próbálni, amit kinéztél 

Ha már eljutottál a dugóban a plázáig, és csak fél tankot keringtél el a parkolóházban, leraktad a kocsit egy smartnak való helyre, pedig Ignised van, beverekedted magad a boltba, és kinéztél egy-két cuccot, jöhet a próba. Keresed, hogy merre lehetnek a fülkék, amikor rájössz, hogy tulajdonképpen ugyanott van a vége a két emelettel lejjebb lévő gyógyszertári sornak is, úgyhogy beállsz, aztán eldöntöd, hogy Strepsilst veszel-e hamarabb, vagy felpróbálod a karácsonyi csúnya pulcsit, amit leakasztottál. 

20th Century Fox Television

Három email-frissítés és négy teljesen felesleges Insta-sztori megnézése után rájössz, hogy ebben a boltban mindig M-es volt a méreted, akkor meg minek próbáld fel? Szeretsz veszélyesen élni, úgyhogy beállsz a sorba a kasszához, ami ezen gondolatsor lefuttatása közben hosszabb lett, mint az élőlánc a grúz parlament körül, de te nem adod fel, bízol a fejben éppen felmondólevelét megfogalmazó pénztáros lányban, és bár beletelik negyven percbe (de milyen lenne már húsz után feladni), megveszed. Aztán karácsonykor felpróbálod, de nem is tetszik annyira, kényelmetlen, szúrós anyagból van, így végül átveszed a kedvenc kötött pulcsidat, és ezt a történetet magaddal viszed a sírba.  

Black tévhit 4: jó sokat fogsz spórolni 

Ha ezt, és ezt, és ezt is megveszem, megvan három ajándék, és összesen tízezret spórolok

- gondolta minden naiv vásárló, akit átvert már egy Black Friday. Az persze tény, hogy ilyenkor valóban vannak leárazások, de az is tény, hogy a leárazott cuccok mellé szemmagasságba akasztott SOKKAL JOBB cuccok kétszer annyiba kerülnek, mint 24 órával korábban. Te meglátod őket, és nem bírsz ellenállni, kicsit szomorkodsz, hogy pont nincs leértékelve az adott darab, mindegy, akkor nem tízezret spórolsz, hanem tízzel többet adsz ki, ez van, a többi boltban majd úgyis megtérülnek erőfeszítéseid. 

A többi boltban végül nyilván nem térülnek meg erőfeszítéseid, mert több leárazott mütyürt veszel meg, mint amennyire szükséged van, de jó ez így, inkább biztonsági játékost alakítasz, hiszen már fáj a fejed, hólyagos a lábad, lassan lejár a háromezer/órás parkolás. Ráadásul csak egy automata működik, és még egy óra, mire kifizeted, arról nem is beszélve, mennyire nem akarsz még egyszer plázát látni idén. Hazamész, lepakolsz, viszonylagos sikert könyvelsz el, aztán meglátod az egyenleged, és mérlegelsz, hogy vagy Abonetten és párizsin fogsz élni a következő két hétben, vagy masszívan elkezdesz imádkozni, hogy a főnököd bőkezű legyen a karácsonyi prémiumosztáskor, és idén nem kávézókupont, hanem kápét kapsz a markodba előléptetés helyett. 

Black tévhit 5: online egyszerűbb 

„Ki az a hülye, aki ilyenkor elindul vásárolni?” - gondolod kissé pökhendin magadban, és egy pohár borral a kezedben elkezdesz szörfölni a neten, kihagyhatatlan akciók után kutatva. Kihagyhatatlan akciók persze vannak dögivel, de pár perc alatt a vizuális ingerek túltelítődése miatti összeomlást tapasztalsz a halántéklebenyedben, ráadásul egy perc alatt feliratkoztál öt hírlevélre, pedig be sem írtad sehova az email-címed, a laptopod meg a rengeteg megnyitott oldal és kifizetetlen kosártartalom miatt olyan hangot ad ki, mint a porszívód, amikor takarítás közben véletlenül beszívod a függönyt. 

Rájössz, hogy véges az időd, mielőtt szervizbe kell rohannod a gépeddel, úgyhogy mérlegelsz, melyik kosaradat engedd el. Az ablakokat bezárod, de ne olyan hevesen, egy cég sem engedi el a vásárlót annyira könnyen: megkapod emailben az ukázt, hogy fejezd be a vásárlásod, ha már elkezdted. Kezdesz ideges lenni, nem baj, még egy pohár bor, megrendeled ezt is, meg az is le van árazva, jó lesz majd a pasid unokatesójának, ja, de a pasidnak nincs is unokatesója, hoppá, „Köszönjük a vásárlást!” Na, mindegy, valaki biztos örülni fog neki, nem a lomtalanításon fogja végezni két év múlva. Dehogy.

Lecsukod a géped, és rájössz, hogy soha többé Black Friday, ebből most tanultál, megnyugszol, hogy majd 24-én délelőtt beszerzed, ami még kell, mert olyankor úgyis csak lézengő családapák vannak a plázában, ők is inkább az ékszerboltokban, hogy kárpótolják a feleségük négyhetes adventi idegösszeomlását, szóval akkor majd jó lesz neked is. Jövőre pedig kezdődik minden elölről, de te örülsz, mert ez a legszebb időszaka az évnek.