Emilie Louise Flöge 1874. augusztus 30-án született Bécsben, egy pipagyártó cég főesztergályosának negyedik gyermekeként. Azt azonban, hogy Emilie hamarosan felforgatja a bécsi divatvilág életét, megváltoztat mindent, amit eddig Európa ezen  környékén az öltözködésről gondoltak és kitörölhetetlen nyomot hagy a művészettörténetben, ekkor persze még nem lehetett sejteni, noha a lány tehetségére már korán felfigyeltek.

1895-ben Emilie már a nővérei által nyitott ruhakészítő iskolában tanított, 1899-ben pedig a nővérek beneveztek egy ruhakészítő versenyre, amit meg is nyertek, és kész művükkel részt vehettek egy kiállításon. Innen pedig már nem volt megállás: a Flöge nővérek berobbantak a divatvilágba.

1904-ben Emilie már a Schwestern Flöge haute couture divatház tulajdonosaként sikeres üzletasszony és divatikon volt, gyakran utazott Londonba és Párizsba, figyelte a nemzetközi divat alakulását és ő maga is beleszólt abba, még Coco Chanelt is ő inspirálta egyedi couture stílusával. A harmincas évekre szalonja már a bécsi divat irányadója volt, ő pedig fontos szerepet töltött be a helyi kulturális életben és elismert tagja volt a művészvilágnak. A városban, ahol nem is olyan régen még az is elképzelhetetlen volt, hogy egy nő ne csak varrjon, de tervezni is kezdjen, és a tisztes úrhölgyek még mindig fűzőkben fuldokoltak, Emilie nadrágban járt, és szemrebbenés nélkül rúgta fel a szabályokat. Aztán jött a történelem, és mindent elsöpört.

Az Anschluss után Flöge elvesztette legfontosabb vásárlóit, a boltot 1938-ban be kellett zárnia. De nem véletlenül mondtam az elején, hogy egy igazán kemény csajról beszélünk: ahelyett, hogy elmenekült volna, vagy durcás sütizgetéssel töltötte volna további napjait egy bécsi cukrászda teraszán, Emilie inkább tovább dolgozott, az Ungargasse 39 alatt álló otthonában készítette tovább különleges ruháit, még akkor is, ha lassan már nem volt kinek – önmagáért, az alkotásért, a művészetért.

Nem meglepő, hogy egy ilyen különleges nő, aki felkavarta saját kis állóvizét, a bécsi avantgard leghíresebb és talán legféktelenebb művészének is megragadta a figyelmét: amikor Gustav Klimt öccse, Ernst feleségül vette Emilie nővérét, Hélénét, megtörtént a két különc sorsszerű találkozása is. A női egyenjogúságot hirdető, sikeres, magabiztos és különös szépérzékkel megáldott Emilie és Klimt azonnal megtalálták a közös hangot, és bár arról megoszlanak a vélemények, hogy viszonyuk plátói volt-e, vagy szeretők is voltak, talán ennél is fontosabb, hogy egy életen át kitartottak egymás mellett.

 

Gustav Klimt and Emilie Flöge #klimt #flöge

Okyanus Sanat (@oceanart00) által megosztott bejegyzés,

Emilie Klimt múzsája lett, aki több képen is megörökítette őt, egyes művészettörténészek szerint minden idők egyik legismertebb festményén, A csókon is maga Emilie és Klimt látható, amint szenvedélyes ölelésben forrnak össze. A festő emellett néhány ruhát is tervezett a Flöge divatháznak a viktoriánus ruha reform jegyében – a feminista mozgalom lényege az volt, hogy a sokszor bénító és testet megnyomorító női divatot a praktikusabb, kényelmesebb, a nőknek nagyobb szabadságot adó ruhák váltsák fel, és Emilie természetesen maximálisan kiállt a mozgalom mellett.

Bár ismeretségük során Klimtnek több asszonytól összesen 14 gyermeke született, Emilie mindig különleges maradt a számára, és könnyen lehet, hogy a független, maga útját járó nőnek ez éppen elég is volt. Annyi bizonyos, hogy halálos ágyán Gustav Klimt utolsó szavaival Emilie-t kérte, és minden vagyonának felét is szerelmére hagyta. Emilie csodálatos ruhái mellé így már a 19. század egyik legfontosabb festőjének öröksége is az Ungargassén álló házba került – amikor az épület a második világháború utolsó napjaiban lángra kapott és leégett, Klimt hagyatéka és Flöge ruhagyűjteménye együtt váltak a lángok martalékává. A szellemiségben azonban a tűz nem tehetett kárt.

Emilie néhány évvel később, 1952. május 26-án halt meg Bécsben, a városban, amit örökre megváltoztatott azzal, hogy bebizonyította: a nők nem csak azt viselnek, amit csak akarnak, de meg is tudják azt tervezni maguknak.