A hapsi, az kíváncsi. A körömcipőben a közlekedés, az meg nehéz, mint az űrhajózás. Vagy ilyesmi. A körömcipő különben valóban széppé tesz dolgokat, pl. a vádlit, de minden bizonnyal pokollá változtat például egy lagzit, amiben egy nő egy hasonlóban kénytelen 12 órát végigvonatozni a Kiskút-kerekeskútra. Nem lehet véletlen a mezítláb táncolás intézménye: rohadt fájdalmas dologról beszélünk na. 

Ugyanakkor mi meg szeretünk szép nők mellett mutatkozni. Mit szépítsük.  

Tény persze, hogy ha a nő mindennap körömcipőt hordana, akkor az arcunkat tépnénk le talán a szörnyülködéstől.

A körömcipő legyen ünnep. Persze, ha valakinek a dominó helyett a domina fekszik, lelke rajta, lássa asszonyát nap nap után a legdurvább létraszerű lábbelikben egyensúlyozni. Nekünk viszont a sportcipős lazaság jobban bejön talán. Persze, ha a nő felsővezető (nem a trolié, hanem a cégnél), és a munkája megköveteli, akkor az ember nem kezd vitába – meg nyilván amúgy se. A nő hordja azt, ami a nőnek jó. Viszont ezek után ne kelljen a lábfájós morcosságot tapssal jutalmazni! 

Csengetett Mylord - rajongók fogják igazán érteni: a lapos cipő nyilván inkább Ivy Teasdale, mint Poppy Meldrum, nincs meg benne talán a csáb, de tény, hogy nem is kell vele annyit cseszekedni. Feldőlni is nehezebb benne. Ivy cuki volt, Poppy idegesítő nőstény. Van kérdés, vagy nyilvánvaló, hogy mit akarok kihozni ebből?

Magas vs. lapos: valójában nekem, nekünk fogalmunk nincs, mert ízlés kérdése ez is, mint annyi más, és ismét csak azt tudom mondani: amiben a lány jól érzi magát, hordja azt, a mosolygós lányt meg az a hím veszi majd észre, akinek az a mosoly igencsak tetszik. 

Nincs más kérdés. Mindkettő királyság.