Vállalom: hiányoznak a kedvenc influenszereim

Azok közé tartozol, aki szereti hangoztatni, hogy mennyire nem érdekelik a liftben szelfiző ingyenélők és te leszel az utolsó, aki akár egy percig is sajnálatot fog érezni azokért a véleményvezérekért, akik a járvány miatt nem tudnak posztolni a Maldív-szigetekről? Értem és elfogadom. Abban egész biztosan egyetértünk, hogy ebben a szerencsétlen helyzetben vannak, akik rosszabbul jártak, mint mások.

Hidd el, vannak olyan emberek, családok, komplett szakmák, akikért vérzik a szívem, és akik, mikor eszembe jutottak az utóbbi hetekben, akkor összeugrott a gyomrom. Igen, még bizonyos influenszerekre gondolva is. Mert én vállalom: szurkolok a kedvenc véleményvezéreimnek és Instagram oldalaimnak.

Mármint azoknak, akikről úgy gondolom, hogy olyan tartalmakat készítenek, amik nekem adnak valamit. Mivel relatív, hogy ki mit szeret nézegetni, ezért nem is írok jelzőket a kedvenceimre, csupán a fotókon megmutatom néhányukat.

Ha tetszik, ha nem, a véleményvezérség egy jól menő iparág. Nem lenne az, ha nem lenne rá kereslet. A nagy #maradjotthon hullámban pedig, mikor az átlagnál jóval többet lógtunk a telefonjainkon és kerestük a gondolatelterelő tartalmakat, ritkán jutott eszünkbe, hogy akiktől ezeket a közösségi oldalakon várjuk, jelenleg nem járhatnak rendezvényekre, utazni, szponzorációkat vesztettek el, és hozzánk hasonlóan „otthonülők” lettek. 

Az egyik kedvenc utazós tartalmakat gyártó Instagram párosom, Murad és Nataly Osmann például a #stayathome kezdetén még vadul posztolta a tőlük megszokott utazós fotókat és videókat. És, bár őket kifejezetten szeretni szokták a követőik (mert ugye vannak oldalak, amiket azért követünk vagy lesünk meg néha, hogy fröcsöghessünk egy sort), mégis kaptak hideget-meleget emiatt. Mert ugyebár ott van az a bizonyos példamutatás, amit a véleményvezérektől elvárunk. A kommentek hatására Osmannék úgy döntöttek, hogy kicsit hanyagolják az utazós tartalmakat, legfeljebb #tbt hashtaggel osztanak meg régebbi fotókat, és inkább az otthon is elkészíthető videókat forgatnak. 

Őszintén? Örülök, hogy így tettek, mégis várom, hogy újra láthassam azt, amiért követem őket. 

Gondolom ilyen változásokat te is észrevettél. A #yolo, #dreamplace, #livelovelaugh-t felváltották a #stayathome, #socialdistancing, #bookstagram hashtagek. Vagyis az influenszerek mindennapjai nagyrészt úgy zajlottak, mint nekünk. Legfeljebb szebb körítéssel. És, nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nagyjából a harmadik hétre múlt el az otthonról készült posztok, kenyerek, DIY szappanok varázsa.

Bevallom, az én lelkemnek baromira hiányzik, hogy szép dolgokat lássak.

Legyen szó akár thai piacon készült fastfood fotóról, New York közepén készülő divatfotózásokról, vagy akár csak egy jól megkomponált (=retusált) Párizsban készült, a-táskám-és-a-tejhab-színe-passzol képhez. 

Bízom benne, hogy a kialakult helyzet segít egy kicsit megszűrni, hogy ki képes ebben a helyzetben is érdekes/vicces/szórakoztató/elgondolkodtató tartalmakat készíteni. Esetleg azt is megmutatja, hogy tartalmilag kik nem voltak a helyzet magaslatán.

Egy biztos: én ugyanúgy, mint az óvó néninket, a fodrászomat és a kedvenc kávézóm pincérét, várom vissza az influenszereket is.