Szépségtitkok, amiket a nagyimtól tanultam
Nagymamám fodrász volt, és a szememben igazi femme fatale. Mindig gondosan ügyelt a megjelenésére, sosem láttam rendezetlen frizurával vagy ápolatlan körmökkel. Gyermekkoromban sok nyarat töltöttem mellette, és rengeteg szépségtitkot tanultam tőle, amelyeket a mai napig kincsként őrzök. Na jó, most azért megosztok Veled néhányat.
Mama fiatalkorában több évet élt Franciaországban és Belgiumban, utóbbiban tanulta ki a fodrász szakmát. Gyanítom, lehengerlő stílusát és báját is részben külföldi tartózkodásának köszönheti. Még idősebb korában sem hagyta el magát – a sarki közértig sem ment volna el úgy, hogy megjelenése ne lett volna kifogástalan. Úgy érzem, a vele töltött idő alatt szívtam magamba igazán azt az életleckét, mit is jelent nagybetűs NŐ-nek lenni.
A parfüm öltöztet
Emlékszem, mindig bódító parfümillata volt, akárhányszor csak megöleltem. Külön parfümös polca volt, tele az akkoriban divatos pézsmás, már-már túlságosan is édes illatokkal. Az egyik kedvencét, amit még külföldről hozott magával, igazi klasszikus stílusú üvegben őrizte. Csak különleges alkalmakkor fújta magára.
„Egy nőnek mindig legyen kellemes illata”
– vallotta. Gyanítom, ez is nagy szerepet játszott abban, hogy imádom a parfümöket és én is inkább a pézsmás illatokat választom.
Az ütős páros: rúzs és körömlakk
Mama rajongott a sötét árnyalatú rúzsokért: vörös, bordó, padlizsán, barna... Leggyakrabban a lilás árnyalatú rúzsát viselte, mert az állt legjobban rikító kék szeméhez és világos bőréhez. Imádtam, hogy színben mindig harmonizált egymással a rúzsa és a körömlakkja, ezt az összhatás pedig még bájos gesztikulációi is erősítették. Én éppen ezért nem szoktam géllakot csináltatni – 3 hétig nem tudnék ugyanazzal a színnel élni, mert fontos, hogy legalább az alapszínben össze tudjam egyeztetni a rúzsommal, még ha árnyalatban nem is.
A mama nem ismerte a „rossz haj” napokat
Persze akkoriban más volt a divat – a dauer az én nagymamámat sem kerülte el, pláne, hogy fodrászként bármikor be tudta otthon lőni magának a frizuráját. Emlékszem, mindig nagyon kritikus volt a hajammal kapcsolatban. Nem bírta a száraz, töredezett végű tincsek látványát, olyankor egy kis majonézzel kente be a hajvégeimet. Furcsa egy rituálé volt, de hatásos – tényleg sokkal puhább és fényesebb lett utána a hajam! Mama megtanította nekem, hogy a frizurámmal úgy kell bánnom, mint egy értékes ékszerrel.
Habár ma már teljesen más a szépségideál, napról napra újabb trendek söpörnek végig és rengeteg termék közül választhatunk, nagymamám mégis olyan örökséget hagyott rám, ami sosem veszti érvényét: a stílus nem függ kortól vagy divattól, és ne féljek kihangsúlyozni a bennem rejlő nőiességet.