Tíz éve vagyok férjnél, van egy négyéves kislányom, és őszintén ki merem jelenteni, hogy esténként, alvás előtt általában nem az az utolsó gondolatom, hogy milyen olthatatlan szerelmet érzek a férjem iránt, még ha tényleg, őszintén szeretem is. Helyette inkább örülök, hogy annak ellenére, hogy ezt több ízben jelentettem ki üvöltve, mégsem etettem meg senkivel a földre dobált szennyest, és már attól is boldog vagyok, hogy nem felejtettem el tejet venni a reggeli kávémhoz.

Amikor pedig végre sikerül leülnöm, és egy kimerítőt beszélnem a kisgyerekes barátnőimmel, mindig megnyugszom, hogy ezekkel a gondolatokkal nem vagyok egyedül. A visszajelzések alapján kategorikusan kijelenthetem: egy átlag pár számára - főleg gyerek után - kicsit máshogy fest az év legromantikusabbnak titulált napja.

Készülődés anno

Míg csak ketten voltunk, már napokkal a „nagy romantikázás” előtt frissen festett hajjal és körömmel nézegettem a boltok fehérnemű-választékát, mert az ugye mégsem járja, hogy olyan bugyi legyen rajtam, aminek nincs meglepetésereje. Előkapartam a nem-annyira-kényelmes-de-legalább-szép-vagyok-benne ruhámat, a megszokottnál hosszabb ideig sminkeltem magamra a csókos szájat és a dögös-füstös cicaszemeket. Az aznapi színházjegyek mellé pedig bekészítettem a kis ajándékot, amiért napközben volt időm elszaladni.

Készülődés most

Már február elején konstatálom, hogy rohadjon meg mindenki, aki bármiféle eseményt influenzaszezonra időzít. Francért nem lehet a Valentin mondjuk egy napsütötte, bacilusmentes májusi nap! Ezen puffogva lekapom a még kinn lévő, maradék karácsonyi dekort, és beírom a naptáramba, hogy SOS menjek fodrászhoz.

Mivel nem csak nekem áll szándékomban szépen fénylő sörénnyel andalogni a pesti éjszakában, szabad időpont híján meggyőzöm magamat, hogy a Shakirán dögösnek tűnő, 4 centis koromfekete lenövés rajtam is szexi lesz.

De legalább a körmösöm ráér! Miután kész a manikűröm, az első adandó alkalommal - perpill a gyerek farsangi jelmezének készítése közben - azonnal le is pattan egy darab a lakkból. A mérete a lélektani határon van, mivel ahhoz túl kicsi, hogy visszabumlizzak javíttatni, ahhoz viszont túl nagy, hogy ne kelljen egész este a kezemet dugdosnom. Ezután szemügyre veszem a szexifehérnemű-felhozatalom, és elképzelem magam benne. Próbálom magam elé képzelni, hogy mennyire leszek vonzó, miközben a melleimet próbálom visszatuszkolni a csipkés kosárba. (Igen, oldalról is, nem csak lentről és fentről.) Maradok valamelyik kényelmesebb, de jobban fedő darabomnál, ilyenkor még úgyis korábban sötétedik.

A nagy nap estéjén anno

Ruha dögös, körmök rendben, a legnagyobb bajom, hogy a frissen szálló hajam néha rátapad a szájfénytől ragyogó ajkaimra. Színház vagy mozi után csavargás a városban, majd vacsi, és irány haza. Otthon, amíg én meggyújtom az előre bekészített mécseseket, addig a férjem próbál olyan zenét keresni, ami kellően romantikus, mégsem nyálas ("most mi bajod Rammsteinnal, keressek tőlük balladát?"). Az este folyamán lépésről lépésre bókkal illet rajtam mindent, kezdve a szép szemeimtől egészen a dögös fehérneműig.

A nagy nap estéjén most

Az óvodai ebédbefizetésnél szembesülök vele, hogy hányadika is van. Miután végighívogatok minden nagyszülőt, és az összes marketinges készségemet bevetve próbálom bemagyarázni nekik, mennyire szerencsések, hogy a drága unokájukkal tölthetnek egy estét, közlik, hogy már van programjuk. Nem baj, legalább az öregek randiznak egyet, már én nem fogok. Végül a bébiszitter megsajnál, és elvállal minket. Valentin nap előtt két nappal a gyerek köhögni kezd.

A köhintések számával együtt nő az ideg a gyomromban, hogy tuti, most lesz beteg. Ismét egy újabb lélektani határhoz érünk.

Pont annyira náthás, hogy megöljön minket a lelkiismeretfurdalás, ha el merünk menni romantikázni, ahhoz viszont nem eléggé, hogy ne pörögjön még este tízkor is, mint a ringlispíl. Bébiszitter sztorno. Mi pedig, kis naivak, kieszeljük a nagy tervet, hogy amint elalszik, mi gyorsan belevágunk a nagy romantikázásba (ennél a pontnál mindketten betolunk egy kávét). Hisz mi lehet kecsegtetőbb az előre ledumált, órához igazított szexnél? Mivel biztosra akarunk menni, hogy a kisded, aki hirtelen a legnagyobb egészségnek örvend (hál égnek) tuti alszik, ezzel - elkerülvén később a kérdést, hogy miért bunyózunk éjjel apával - mellette maradunk, míg kidől. Pontosabban szólva rásózom a férjemre a feladatot, hogy időt nyerjek, és leborotváljam a lábam.

Miután letoltam a téli bundámat, felvettem az 'ápol és eltakar' szettemet és meggyújtottam a gyertyákat (a romantikus zene nyilván sztornó, különben felébred a gyerek, esetleg külön-külön szólhatna fülhallgatóban) hirtelen feltűnik a csend. Az a gyanús fajta.

Beosonok a gyerekszobába és meglátom, hogy összebújva alszanak. Anyai szívem megtelik szeretettel  dühvel, és finoman, de határozottan talpon rugdosom szívem választottját, hogy azonnal húzzon velem romantikázni. Végül is Valentin-nap van, és nekünk éppen a szerelmünket kellene ünnepelnünk, nem? Szegény férjem begyógyult szemmel kievickél a szobából, rám néz, és azonnal látja, mire vágyom a legjobban.

Mintha olvasna a gondolataimban. Megölel, elmondja, hogy nagyon szeret, utána pedig megbeszéljük, hogy ott rohadjon meg a "valentinnap". Majd inkább hétvégére befűzzük a nagyszülőket, hogy hadd aludjon náluk a gyerek, és akkor bepótoljuk.

(vagy nem - a szerk.)