Be kell vallanom, Ayesha Curry színésznőről (Stephen Curry NBA-s kosárlabdázó felesége) nem hallottam korábban. Ám nemrég, mikor véletlenül belefutottam egy vele kapcsolatos cikkbe, akkor sem a munkásságról volt szó, hanem arról, hogy kommentelők betámadták őt és a 10 (!) hónapos babáját, mivel szerintük a gyerek kövér, és jó lenne, ha diétára fogná az anyja. Ismétlem: jó lenne, ha 10 hónapos kisbaba visszavenne az evésből. (Legalábbis gondolom, hogy erre gondoltak, mint fogyókúra és nem arra, hogy gyakrabban húzhatna a kisded futócipőt.)

Mivel győzött a kíváncsiságom, megnéztem azt a bizonyos fotót, ami az internet népénél kiverte a biztosítékot. A képen egy boldog család és a barátaik szerepelnek, néhány látszólag teljesen egészséges gyerekkel. A fotó annyira átlagos, hogy ha feldobná a telefonom, átgörgetnék rajta, és talán soha eszembe sem jutna újra. (Ayesha a kép jobb oldalán álló anyuka, a kisbabával a kezében.)

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Ayesha Curry (@ayeshacurry) által megosztott bejegyzés,

Ám vannak nálam kevésbé felületes és jóval szemfülesebb kanapé-nőgyógyászok, és Google keresőben egyetemet végzett gyerekorvosok, akik nem bírták ki, hogy ne kérdezzék meg Ayeshát, hogy ismét várandós-e, és nem túl husi-e a kisbabája a korához képest? (Az egy másik cikk témája lehetne, hogy van-e olyan helyzet, amikor meg szabad kérdezni egy nőtől, hogy várandós-e. Spoiler: nincs.)

Úgy gondolom, főleg a manapság, ha valaki kiteszi magát az online kirakatba, akkor számítania kell a támadásokra és megjegyzésekre. Pláne a hírességeknek.

Viszont anyaként is biztos, hogy ennyire könnyű a helyén kezelni a támadásokat?

Én például világ életemben elég karakánnak és határozottnak gondoltam magam. Mégis, mikor először beléptem a lakásom ajtaján, kezemben a három napos kislányommal, magam mögött hagyva a kórház nyújtotta biztonságérzetet, nagyon be voltam tojva. Sosem hittem, hogy valaha olyanokon fogok aggódni, hogy mennyi a szobában a megfelelő páratartalom, és hogy nem gond-e, hogy géllakk van a körmömön.

A legmélyebb és legösztönösebb paráim pedig mind a kisbabám etetésével voltak összefüggésben. Eszik-e eleget? Nem eszik-e túl sokat? A pötty az arcocskáján az én reggeli eperjoghurtom miatt van ott? Honnan tudom, hogy szüksége van-e tápszerre? Úgy vártam a gyerekorvosunk látogatását, mint a Messiást, hogy együtt elemezzük ki a füzetben vezetett gyarapodási naplót. El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet még azon is agyalni, hogy a babám nem túl hurkás-e.

Ayesha sem tudott elsiklani a kommentek felett, mert míg a várandósságával kapcsolatos spekulációkra kedvesen válaszolt, addig a babája súlyát érintő kommentekre már indulatosabban reagálta, hogy ez viszont túlmegy minden határon.

Néhány kommentelő azonban ez után sem állt le, még a body shaminget álcázó Jolly Jokert is bedobták: ők csak a baba egészsége miatt aggódnak. Amellett, hogy teljes mértékben baromságnak tartom, hogy egy kisbabával egy mondatban szerepeljen a „diéta” szó, mégis ott motoszkált bennem, hogy a legújabb tanulmányok mind arról szólnak, hogy egyre több a túlsúlyos gyerek. Sőt, a cukorbeteg gyerekek száma is évről évre nő. Ezt pedig dr. Aranyos Ágnes gyermekorvos is megerősítette.

„Az 1-es típusú cukorbetegek (inzulinfüggő diabétesz) száma a gyerekek körében az utóbbi időben valóban megugrott. Ráadásul egyre kisebbeket is érint. Míg régebben extrém ritka esetnek számított egy cukorbeteg kisbaba vagy óvodás, ma már sajnos egyre gyakoribb. Ennek az okát még kutatják a szakterületen dolgozók, köztük endokrinológusok és gasztroenterológusok is. Az viszont tévhit, hogy ez a fajta cukorbetegség összefügg az étrenddel.”

A cikk kapcsán arról is kifaggattam a gyermekorvost, hogy van-e olyan eset, mikor egy év alatti babánál elhízásról beszélhetünk. A doktornő szerint nincs olyan, hogy „túl kövér kisbaba.”

Tudni kell, hogy a csecsemők életében az első fél év az intenzív növekedésről és súlygyarapodásról szól. Egy átlagos baba az első fél évben megduplázza, egy éves korára pedig megtriplázza a születési súlyát. Ilyen szintű növekedés többször nem lesz a gyerek életében.

A doktornő szerint ráadásul pont az első fél év az az időszak, amikor a pici nem mozog, csak eszik. Amikor viszont a kicsi elkezd kúszni-mászni, akkor a babahájat is szépen elkezdi lemozogni,  és mivel kinyílik előtte a világ, ezért minden jobban fogja érdekelni, mint az evés. Ilyenkor pedig még a husibb babák is elkezdenek megnyúlni.

Amellett viszont, hogy a doktornő szerint a kis redők és hurkácskák teljesen rendben vannak, arra mégis felhívja a figyelmet, hogy az elhízás népbetegség, ami ellen már várandósság alatt is lehet védekezni. „A gyermek-gasztroenterológusok szerint az egészséges táplálkozást nem elég serdülőkorban elkezdeni. Már várandósság és szoptatás alatt is tudatában kell lennie az anyukának, hogy amit ő megeszik, az jut el a babához is. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban hallani az első 1000 nap fontosságáról”.

Szóval, hőn szeretett kanapéforradalmárok és jóakarók! Kedves tőletek, hogy így aggódtok és figyelitek mások életét és kilóinak a számát, nélkületek eggyel kevesebb dolog lenne, amin egy anyuka aggódhat. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy nem szerencsés egy Instagram fotó alapján szakvéleményt mondani senkiről. Még egy kisbabáról sem.