Az esti fürdetés ugyanis az ő kettejük privát, titkokat elsutyorgó, mindent átbeszélő idejük. A férjem munkája mellett ennyi jut nekik hétköznap, hogy csak ők egymásra figyeljenek. Éppen ezért a kislányom ötödik születésnapjáig fel sem merült bennünk, hogy lehet, hogy ez a kis apa-lánya szeánsz lassan véget kell, hogy érjen. 

Őszintén? A férjemmel együtt nagyon fogjuk sajnálni. Maga a „hány éves koráig illendő” téma pedig egy sor egyéb kérdést is felvetett: várjuk meg, míg a lányunk jelzi, hogy zavarja őt az apukája jelenléte? Mi van, ha magától még évekig nem szól? De, ha magától nem szól, akkor mi mit mondjunk, miért kell véget vetni az esti rituáléjuknak? Van különbség aközött, hogy egy anya fürdeti a fiát vagy hogy egy apa a lányát? A válaszokért pszichológushoz fordultam.  

„Még a szakirodalom sem szokta feketén-fehéren leírni, hogy mi az a kor, amikor a fürdetés már nem fér bele”- mondja Jávorszky Eszter pszichológus. „Az egyik oldalról ennek egyszerű oka van: a gyerek majd jelzi, ha zavarja a helyzet. Másfelől viszont a szülőről való leválást, a szexualitást, és a meztelenséget mindenki máshogy és más ütemben éli meg.” 

Irányelvek viszont vannak. Ezek közül pedig az egyik legfontosabb, hogy észre kell vennünk a gyerek jelzéseit.

Például, ha egy kislány jelzi, hogy nem szeretne a nagypapa, (idősebb tesó, nagybácsi, bárki!) előtt átöltözni, akkor tiszteletben tartva a gyerek kérését, meg kell kérni a nagypapit, hogy menjen ki a szobából. Igen, még akkor is, ha "de hiszen ő családtag!"

Ennél jobb módja nincs annak, hogy már egészen kicsi kortól kezdve lássa a gyerek, hogy a saját testével kapcsolatban ő szabja meg a határokat. 

„Találkoztam már olyan esettel, amikor a szülő, bár nem szándékosan, de pont a fürdéssel kapcsolatosan összezavarta a gyereket”-meséli Eszter. „Mondok egy egyszerű példát: adott egy kisfiú, akinek, teljesen természetes módon 3 éves kora körül megélénkül az érdeklődése a szexualitás iránt. Tudatosul benne, hogy ő fiú, anya lány, látja, hogy ez fizikailag milyen különbségekkel jár.

Ilyenkor, bár a szülőnek ez zavaró lehet, a gyerek elkezdheti fogdosni anya melleit, vagy meg akarja érinteni a nemi szervét. 

Természetesen anya erre úgy reagál, hogy ez nem illendő, vagy, hogy ilyet nem szabad csinálni. Viszont, ha ezután este együtt fürdenek és össze-össze érnek a testrészek, a gyerek összezavarodhat. Ezért én, onnantól fogva, hogy a gyerekben tudatosul a neme, az együtt fürdést nem támogatom.”  

Arra a kérdésre, hogy mi történik abban az esetben, ha a gyerek nem jelzi, hogy nem szeretné, ha a szülei fürdetnék, a szülőknek viszont már kellemetlen a helyzet, Eszter a következő javasolja: 

Mindig legyünk őszinték és hitelesek! Ha az apuka nem érzi komfortosnak, hogy a 6-7 éves lányát fürdesse, akkor ezt a gyerek szintjén mondja el a lehető legegyszerűbben és legtermészetesebben. 

Ennek szintén fontos üzenete van: nem csinálok olyat, amiben nem érzem magam komfortosan, továbbá, hogy teljesen rendben van, ha nemet mondok. Annak pedig, hogy ez a fajta nyitottság kialakuljon, tök jó alapja az esti fürdős, titokban sutyorgós szeánsz. Tart, ameddig tart.