Ha van topik, amiről igazán nehezemre esik beszélni, az a gyerekkori küzdelmem a súlyommal. Pontosabban a küzdelmem a szüleimmel a súlyom miatt. Pedig szerintem csak arról van szó, hogy régen ezt a kérdést szokás volt leegyszerűsíteni. Van a gyereken felesleg? Ne hozzon neki csokit a Mikulás, és küldd el futni a ház körül. Nagyjából ez volt a reakció, ami persze messze nem jelentett valódi megoldást.

 

Akkoriban nem volt divat leülni a gyerekkel és feltenni neki bizonyos kérdéseket. Hogy érzed magad a bőrödben? Miért szereted ennyire az édességet? Hogy megy a tesióra? Pedig Petrusán-Molnár Dalma pszichológus szerint nagyon fontos kideríteni, hogyan is érzi magát a gyerek a bőrében.  Emellett pedig ,ha a gyermekkori elhízásról beszélünk, elengedhetetlen tisztázni a kérdést, hogy valódi, orvosi értelemben vett túlsúlyról van-e szó vagy csak egy „erősebb alkatú” , de normál BMI értékkel rendelkező gyereket címkéz a környezete ducinak.

 

Fontos tudni, hogy a gyerekek sokkal elégedettebbek magukkal, mint mi, felnőttek. Készült is erről egy kis videó, ahol felnőtteket és gyerekeket ültetnek egy tükör elé, hogy mondják el, mit változtatnának magukon. A felnőttek gondolkodás nélkül tudtak válaszolni, míg a gyerekek nagy része a kérdést sem értette. Ha például egy kislánynak hurkásabb a hasa, ő abban semmi rosszat nem lát, sok esetben a szülő az, aki a célzásaival kezdi mérgezni a gyerek önképét, aminek hosszú távon igen súlyos következményei is lehetnek.

 

De mi történik akkor, ha orvosi értelemben vett elhízásról van szó, amit akár a BMI-index is alátámaszt? Az OGYÉI adatai szerint hazánkban minden ötödik gyerek esetében ez történik( az viszont jó hír, hogy ez a szám évek óta nem növekszik). A pszichológus szerint a gyerekkori elhízásnak az esetek többségében lelki háttere is van. Mindezekhez jöhet még a korábbi rossz minták követése is. 

"A legfontosabb a példamutatás. Hiszen gondolj csak bele, mennyire tud egy olyan szülő hiteles lenni, aki önmaga is egészségtelenül él, akár még túlsúllyal is rendelkezik, és így tesz megjegyzéseket, kritizálja a gyermekét? Példát kell mutatni, közösen mozogni (sétálni, kirándulni, biciklizni, stb.), együtt főzni, figyelni az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra. A közösségi médiának köszönhetően a gyerekek így is jóval korábban szembesülnek vele, hogy ők nem olyan tökéletesek, mint egy csomó más ember az interneten."

Dalma szerint a témát körüljárva a példamutatás mellett fontos az is, hogy a család hogyan viszonyul magához az evéshez, mivel az étkezések mindig is nagy szerepet töltöttek be a kultúránkban, egy-egy közösség életében.

És ez mennyire igaz. Elég csak felidéznem pár ebédet családdal vagy ismerősökkel és egyből ezek a képek ugranak be: vacsora közbeni panaszkodás, hogy "jajj, ezt nem kéne megennem, mert így is kövér vagyok", vagy az előre izgulás, hogy "végre Karácsony, majd úgy bezabálunk, hogy mozdulni sem fogunk tudni!"

 Ahhoz meg elég csak a játszótérre vagy kisgyerekes közösségbe mennem, hogy halljam, hogyan megy az édességgel való motiválás vagy annak megvonásával a büntetés. Mindezek nagy hatással lehetnek arra, hogy a duci gyereknek sikerül-e fogynia. Továbbá az is, hogy a gyerek mennyire számít alkatilag "fekete báránynak" a családban. Ugyanis, az szintén újabb frusztrációkhoz vezet, ha a gyerek azt látja, hogy a szülei a tesójának megveszi a túró rudit, de neki már nem,vagy, hogy mindenki ehet vacsorára pizzát, de neki csak grillcsirke jut.  Ilyenkor a gyerek gyakran lázadni kezd, vagy a szülőknek való látszólagos megfelelés mellett a titokban evésbe menekül. Ezért is fontos megtanítani a gyerekeknek a mértékletességet (pl. csak egy szelet süteményt egyen meg, de azt örömmel, lelkifurdalás nélkül.)

De, akkor kérdezem én, mégis mi a fenét tehet egy szülő, aki aggódik a gyereke egészségéért? A pszichológus szerint fontos, hogy hogyan közelíti meg a kérdést.

Tudatni kell a gyerekkel, hogy neki ő a legszebb, a legtökéletesebb a világon. Ne mondja neki,ne célozgasson rá, hogy szebb lenne, ha fogyna egy picit, vagy ennél is csinosabb lenne, ha egy kicsit kisebb lenne a feneke. Ezekkel csak annyit ér el, hogy a gyerek azt fogja gondolni: nem tud megfelelni a szülői mércéknek,és nem szerethető eléggé úgy, ahogyan van.

A szakember szerint az egészséges életre való nevelést segítheti a szülő olyan óvodán/iskolán kívüli mozgásos tevékenységekkel, amit a gyerek szívesen csinál. Ha a fogyáshoz orvosi segítség kell, léteznek az országban komplex szakmai csapattal felügyelt (orvos, dietetikus, pszichológus) diétás táborok. Meg lehet mutatni  a gyereknek a weboldalt, képeket, és elmondani, hogy itt olyan gyerekek vannak, mint ő, akiknek segítség kell, hogy megtanuljanak helyesen étkezni, amitől gyorsabban fognak tudni futni vagy többet fognak tudni fogócskázni.

Szintén hasznos lehet, hogy ezekben a táborokban láthatja: sok olyan gyerek van, mint ő, amitől nem fogja magát különcnek érezni. Dalma szerint szintén jó megközelítés lehet a mesélés. A gyerekek nyelve a játék és a mese, és célzottan léteznek olyan „gyógyító mesék”, amik a testképről és annak elfogadásáról szólnak. Kisebb gyerek esetében lehet az evést is játékosan megközelíteni, például próbáljatok meg együtt egészséges hozzávalókból sütit készíteni. Ma már nem csak alapanyagokat, de recepteket is könnyen lehet találni a neten.

Ez pedig az én személyes tanácsom: mindegy, hogy hány éves, kérlek, fogd meg a gyereked kezét, álljatok a tükör elé és mondjátok el mit szerettek magatokon. Öleljétek meg egymást, és mondd el neki, hogy egymást mindig, mindennél jobban fogjátok.