Most akkor kell reggelizni, vagy sem?
Szerintem az egyik legelső “alapelv”, amit egy jó magyar gyerek megtanul, az a “reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár és vacsorázz úgy, mint egy koldus” (vagy csak az én családom annyira kajacentrikus, hogy hamarabb tanultam meg ezt a mondatot, mint egy gyerekverset). De az a nagy helyzet, hogy hiába kezeljük az étkezés alapszabályaként a bőséges reggelit, valahogy még mindig megoszlanak a vélemények arról, hogy tényleg ez az étkezés-e a legfontosabb a napban. Azért, hogy ne kelljen több reggelizős, “egyélmárzabkását” vitába keverednem, utánajártam, mi a helyzet ezzel a kérdéskörrel. Hasznos kis kutakodás volt, az biztos.
Elmondhatatlanul imádok enni, de egyszerűen nem szeretek reggelizni. Na, nem az van, hogy ha valaki hozzámvág egy vajas croissant-t, én visszadobom, de valamiért rászoktam, hogy nem koncentrálok a reggeli rohanásban rántottakészítésre és zabkásafőzésre. Persze az ízek, a jóllakottság mind jó dolgok, de nálam ez kéz a kézben jár az utána következő, egy-két órán belüli farkaséhséggel. Erre persze mindig azt kapom válaszként, hogy ha jól eszem reggel, akkor nem leszek idő előtt kajás. Pedig de.
És nagyon kezdem unni ezeket a beszélgetéseket, mert valahogy a reggelimániás ismerőseim nem bírják elfogadni, hogy nekem márpedig NEM tesz jót az, ha feltankolok tápanyaggal reggel, mert akár tojásfehérjét, akár Magnumot eszek, pont ugyanannyira leszek éhes másfél óra múlva.
Aztán egész nap zabálhatnékom van. Ez van, én ilyen vagyok – pont emiatt nagyjából három-négy éve teljesen elengedtem a reggelizést, teázom/kávézom (cukor és minden nélkül), beveszem a vitaminjaimat, hidratálok, aztán megyek a dolgomra, és “megreggelizem” délben-koradélután. Csak sajnos az van, hogy ha annyi forintom lenne, ahányszor megkaptam, hogy ezt milyen rosszul csinálom, már vettem volna magamnak egy új anyagcserét. Ezért szeretnék most tiszta vizet önteni a pohárba.
Mert az a nagy helyzet, hogy a tudósok nincsenek olyan nagy egyetértésben a reggeli fontosságát illetően, mint amennyire az élelmiszeripar nyomja nekünk propagandát.
Gondolj bele: minden második reklám valamiféle reggelizőpelyhet, energiaszeletet, italport, vagy gabonás csodacuccot kínál - mintha nem tudnánk már jó pár éve, hogy a szénhidrátok (főleg a gyorsan felszívódóak, mint a fehér liszt, cukor) a lehető legrosszabb választások ébredés után. De még ha tojást eszünk avokádóval és maglisztekből kisült, mindenmentes kenyérrel, akkor is marad a kérdés: hosszabb életet, boldogabb mindennapokat és vékonyabb derekat okoz az, ha reggel eszünk?
Azt most felesleges lenne összeszámolni, hogy mennyi kutatás született a témában (és nyilván neked sincs időd három éven keresztül erről olvasgatni), úgyhogy inkább a lényegre térnék: vannak olyan vizsgálatok, amik szerint a reggeli hozzájárul a hosszútávú egészséghez. Vannak olyanok is, amik arra jutottak, hogy a bevitt kaja minősége és összmennyisége számít, tök mindegy, mikor eszed. Olyanok is akadnak, amelyek szerint kifejezetten jó hatással van a testre az, ha nem eszel ébredés után 3-4 óráig. Szóval nincs konszenzus.
Egy kutatásról azért mégis beszámolnék, ami viszonylag új (2019-es), és eléggé átfogó, mert 13 másik kutatást analizál, hogy tényleg értelmes legyen a végeredmény. Nos, az is lett, legalábbis szerintem, ugyanis a vizsgálat arra jutott, hogy
a reggelizés nem feltétlenül okoz súlyvesztést, a reggeli kihagyása pedig nem feltétlenül okoz súlygyarapodást.
Magyarul semmi sem köthető össze teljes mértékben semmivel - és én ennek örülök. Méghozzá azért, mert magam sem hittem abban, hogy ha valamit nem kívánok, és érzem, hogy nem tesz jót, azt erőltetnem kéne a karcsúbb alak és egészségesebb anyagcsere érdekében. Tehát mindent átfogó, konkrét igazság nem létezik - kisebb összefüggések azonban vannak.
Például az, hogy akik rendszeresen reggeliznek, átlagosan kevesebbet nasiznak és egészségesebben élnek, mint azok, akik nem. Valamint arra is jutott már kutatás, hogy a reggeli csökkentheti a diabétesz kialakulásának esélyét (persze csak akkor, ha tápláló és nem egy fánk óriás lattéval). De olyan eredményre is jutottak már tudósok, hogy a reggeli kifejezetten veszélyes és diabéteszhez vezethet. Ez is eléggé szélsőséges.
Valahogy ugyanannyira nem akar béke lenni ebben a témában, mint a többi, táplálkozással foglalkozó diétás dologban: van, aki szerint a keto életmentő és az Alzheimer ellenszere, mások meg a lassan felszívódó szénhidrátok pártján állnak. Ugyanez a helyzet a reggelivel.
Szerintem, ha úgy érzed jól és energikusnak magad, hogy fehérjedús reggelivel tankolsz fel ébredés után, akkor (t)edd. Ha meg nem kívánsz semmit, akkor ne (t)edd. Csak egy dolgot hadd kérjek: ne akard megmondani másoknak, hogy mit csináljanak, mert nics két ugyanolyan anyagcsere – van, aki a délután kettőkor elfogyasztott reggelijével éli le a hosszú, boldog, diabétesztől mentes életét...