Nem lepődtem meg azon, hogy miket dobott ki a kereső, miután bepötyögtem, hogy esküvő és diéta. A „hogyan fogyj le villámgyorsan”, „így hozd magad formába SOS” és a „fogyj grapefruittal express módon” ajánlások mellett nem sok hely maradt az ésszerű, egészségre nem ártalmas tanácsoknak. Persze hogyan is maradhatott volna?

Nem tart még ott (egyelőre) a body positvity mozgalom, hogy sebet ejthetne azon a gondolkodásmódon, hogy a Nagy Napon a legszebbnek kell lenni. A legszebb pedig - legalábbis sokak szerint - egyenlő a legvékonyabbal.

Ha pedig ne adj' isten nem jönne össze a kívánt elvárt alak, akkor még mindig kereshetsz olyan esküvő ruhát, ami eltünteti az integetőhájad, karcsúbbá varázsolja a derekad és eltereli a figyelmet a túl vastag combjaidról. (Nem vicc, tényleg vannak ilyen ajánlások is a neten.)

Félreértés ne essék, nem szeretnék álszenteskedni, én is nagy melóban voltam, hogy anno a saját esküvőmön a lehető legjobb formámban lehessek. Arra például nagyon is emlékszem, amikor anyukámmal és a nővéremmel hangos, (részemről) majdnem sírásig fajuló vitába keveredtünk, mert nem voltam hajlandó magassarkúban az oltár elé járulni. Kijelentettem, hogy ha életemben nem hordtam magassarkút, akkor nem pont aznap fogom elkezdeni a csetlés-botlást, amikor 150 ember csak engem néz. Ők viszont úgy gondolták, hogy vannak dolgok, amiket akkor is meg kell tenni az összhatás kedvéért, ha nem tetszik. És különben is, a lábamon lévő plusz centik tartást adnak, magasítanak, ami esztétikailag vékonyít is. (A férjem végül meglepett egy külön az esküvőre készített tornacipővel, és abban mentem hozzá.)

Mondhatnám, hogy ezt a csatát megnyertem, de az „életed legjobb formáját kell nyújtani” versenyben egy idő után már én is önként jelentkező voltam. Az első esküvői ruhapróbán direkt kisebb méretet mondtam a szabónak, ezzel motiválva magam, hogy fogyjak.

Mivel sosem voltam képes arra, hogy drasztikus fogyókúrákba és megszállott edzésbe kezdjek, végül anélkül sikerült a küldetés, hogy a szervezetemet hazavágtam volna. (Azért írom, hogy "sosem voltam képes" mert sajnos volt idő, amikor nagyon szerettem volna.)

A Cornell Egyetem ararexia-jelenségét részletesen körbejáró kutatása szerint viszont sokan nem ilyen szerencsések. A adatgyűjtés során megkérdezett menyasszonyok több, mint 70 százaléka érezte úgy, hogy a dekoráció megálmodása mellett az egyik legfontosabb teendője, hogy lefogyjon. Egyharmad részük pedig attól sem riadt vissza, hogy mindezt fogyibogyókkal, koplalással, esetleg drasztikus diétákkal érje el. 

ararexia2m.png

Amerikában például - szerencsére csak egy rövid ideig - sok ara a K-E (ketogén enetális) diétát alkalmazta, aminek a segítségével 10 nap alatt akár 10 kilót is lehetett fogyni. Cserébe "csak" az evésről kellett lemondani és egy vékony cső segítségével az orron keresztül felszívni egy 800 kalóriát tartalmazó folyadékot. Extrémül hangzik, ugye? Dr Di Pietro, ennek a káros diétának a kitalálója azt nyilatkozta, hogy sok menyasszony érdeklődött a folyékony formula után…

Tudom, hogy ez csak egy extrém példa. De ki látja előre, hogy azok a menyasszonyok, akik a nagy nyomás alatt egy kicsit "komolyabban" veszik a diétát, meddig hajlandóak elmenni?

Ki lesz az, aki észreveszi, hogy gond van, amikor szinte elvárt, hogy esküvője előtt a nő diétázzon, és különben is, nem csoda, hogy nem eszik ebben a stresszes időszakban...

Ha nekem sikerül ilyet kiszúrnom a környezetemben, remélem, el fogom tudni magyarázni a menyasszonynak, hogy a vőlegénye nem az esküvőre elért kilói miatt veszi feleségül.