Először is: tisztelet a kivételeknek. Egy viszonylag általános jelenségről fogok most írni, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy általánosítani szeretnék. Különbözőek vagyunk, tehát akinek nem inge, semmiképp ne vegye magára a következőket. Akinek viszont igen, őket szeretettel fogadom a felismerésekkel teli világomban!

Egy hivatalból folyamatosan és kényszeresen kézmosó orvos apa, és egy hiper tisztaságmániás nagymama mellett felnőve sose volt idegen számomra az, hogy milyen mértékű lehet a személyes higiénia.

Lustaságból, és talán még inkább lázadásból kifolyólag én viszont persze inkább a társadalom jelentősebb részét éreztem mindig közelebb magamhoz, akik nem mossák meg a kezüket minden alkalommal miután pénzhez érnek, és nem tisztítják meg a benti papucsuk talpát minden este. Most azonban, a járvány kitörése kapcsán nemcsak nekem, a környezetemben többeknek is feltűnt, mennyire mocskosan is éltünk eddig.

Persze az étkezések és vécézések körüli kézmosások és rendszeres fürdés a legtöbbünknél eddig is alap volt, de a koronavírus mégis jól rámutatott egy halom olyan élethelyzetre, amik után a (kéz)fertőtlenítés abszolút nem túlzás. Ott van a fent említett pénz dolog például. Őszintén bevallom, hogy én, az édesapámon (és persze a nagyin) kívül soha senkivel nem találkoztam, aki pénzezés után kezet mosott volna. Sőt, hányszor, de hányszor fordul elő, hogy ételt vásárolunk, és simán hozzálátunk azzal a kézzel, amivel előtte még ki tudja hány emberen átment bankjegyeket taperoltunk? És, ha már emberek: hány alkalommal mostad meg a kezed miután kezet fogtál valakivel? Vagy nem csaltad el a szupermarketben a péksütemény-vásárláskor a csipesz használatát?

fertotlenit bent.jpg

De durva az a felismerés is, hogy mondjuk tízből alapjáraton hány alkalommal fertőtlenítettük a kezünket a tömegközlekedési eszközökön, és utazás után? Hiszen persze, hogy eddig is milliószor hallottunk arról, milyen mocskosak ezek, sőt jobb esetben inkább eszünkbe jutott kezet mosni buszozás után, mint nem, de ennyire, mint most, még soha nem érzékeltünk ennek a valódi jelentőségét.

És talán pont ez lesz az egyik legfontosabb hozadéka a helyzetnek: végre tényleg megértjük a személyi higiénia valódi fontosságát és mibenlétét. Mert persze fontos és jó dolog például radírozgatni az arcunkat, hogy szépek és ápoltak legyünk, de a jövőben talán ugyanilyen fontossá válik az is, hogy a kezünk, az otthonunk, az általunk használt felületeink is legalább ennyire ápoltak és tiszták legyenek. Nem is beszélve arról, hogy végre le lehet majd állni (és ezzel magamnak is üzenek persze), azok shamingelésével, akik számára eddig is fontos volt a tisztaság és a rend, és akiknek az eddig bevett szokásait mi csak most tanuljuk.

Szerintem hatalmas tanulsága a járványnak, hogy higiénia terén is mennyire rettentő felszínesek tudunk lenni, és még ebben is hajlamosak vagyunk divatozni. Mert illatos, habos fürdőt szeretünk venni és ezzel felvágni az Instán, ám a kézmosás (vagy akár az, hogyan kell helyesen tüsszenti, és miként kell tényleg alaposan letisztítani a cipő talpát a lakásba belepés előtt) nem tartoztak eddig a „trendi” dolgok közé.

Persze szomorú, hogy egy ilyen drámai helyzet tanítja meg a jelenlegi felnőtteket és gyerekek arra, hogyan kell kezet mosni (mert őszintén, eddig mennyien mostátok meg az ujjközöket és a teljes kézfejet húsz másodpercen keresztül?), és arra, hogy a kézfertőtlenítő alapfelszerelés, ami nemcsak arra van, hogy a táskán szilikonbatyuban lógjon, hanem használni is kell. Ám igyekvő bizakodóként azt gondolom, mindez hozzátehet ahhoz, hogy 2020 után egy icipicit biztonságosabb világban éljünk, ahol jobban odafigyelünk magunkra, másokra és a közös tisztaságunkra. 

Hiszen az egyik legnagyobb fricska ebben az egész koronavírus-járványban, hogy míg a kutatók hónapok óta elkeseredetten keresik az ellenszert, közben mindannyiunk otthonában ott van a legtutibb vírusölő: a szappan. Ennek rendszeres és alapos használatával pedig - ahogy most a saját bőrünkön tapasztaljuk -, nagy mértékben csökkenteni lehet a jelen helyzethez hasonló állapotok kialakulását.

Persze egészen addig, míg majd jönnek a gyerekeink és unokáink, akik lázadásból nemet mondanak a kézmosásra.