„Csak akkor satírozom ki a fejem, ha a testem jól néz ki, de az arcom nem”

„Azokon a fotókon szoktam csak kisatírozni az arcomat, amiken a testem jól néz ki, de az arcom nem annyira. Vagy, ha mondjuk passzol a képen lévő háttér az Instámhoz”- magyarázza a 16 éves Sophia a Refinery29-nak adott interjújában. „Csak azért kezdtem el én is a firkálást, mert láttam, hogy a barátaim is csinálják. Egyébként szerintem nem kell ebbe túl sokat belelátni, egyszerűen néha jó azokat a képeket nézegetni, amin nem látszik valakinek az arca” - folytatta a tini, mikor arról beszélt a lapnak, hogy a korosztályában miért tüntetik el egyre többen az arcukat a közösségi médiába kikerülő fotóikról.

És bármilyen természetességgel beszél erről Sophia, én nem tudok nem többet belelátni abba, hogy fiatal lányok úgy döntenek: jobban mutat egy fotó, ha az arcukat kisatírozzák.

Nem tudom nem elképzelni, ahogy az a tini este az ágyban fekve, fél óra filterezgetés után úgy dönt, hogy le van szarva az egész, inkább fekete ceruzával összefirkálja a fejét, viszont a teste látszódhat, hisz abban a szögben nem is olyan rossz. Maximum egy kis lábhosszabbítás itt, filterezés ott.

Nem tudom nem elképzelni, hogy milyen önbecsüléssel rendelkezhet az a kis rajongó leányzó, aki, miután egy életet várt arra, hogy találkozzon a kedvenc énekesével és közös fotót lőhessen, a sajt arcát eltünteti a képről, nehogy már az istenként imádott művész mellett a saját fejét is nézegetnie kelljen.

Mark Smyth pszichológus, aki főként gyerekekkel és tinikkel foglalkozik, így nyilatkozott a témáról:

Nincs azzal semmi gond, ha valaki alkalmanként úgy dönt, hogy most nem szeretné megmutatni az arcát. Az viszont már okot adhat az aggodalomra és egy jel a szülőknek, ha ez rendszeressé válik, és mellette a gyerek látványosan kerüli, hogy tükörbe nézzen vagy buggyos, mindent elfedő lepelruhákat hord.

A pszichológus szerint a jelenség két különböző érzésnek köszönhető: egyfelől a tinikre amúgy is jellemző identitásbeli nehézségeknek, másfelől pedig a mai korra jellemző online „ki hogy néz ki és mennyi lájkot kap” jelenség okozta nyomásnak.

„Az, hogy egy tizenéves vágyik az elfogadásra és a szeretetre, nem újdonság. Manapság pedig az sem, hogy az önigazolást lájkokban és kommentekben keresik. Az, hogy kisatírozzák azokat a testrészeiket, amikkel nincsenek megelégedve, ad nekik egy egyfajta biztonságérzetet, miközben mégis szeretnék megosztani az életüket."

És pontosan ez a mai fiatalok legnagyobb dilemmája: félnek megmutatni a valós önmagukat, miközben attól is rettegnek, hogy kimaradnak valamiből.

Jó példa erre Amelia is, aki mióta az eszét tudja, mindig is önértékelési problémákkal küzdött, ezért nehezére esik olyan fotót posztolni, amin szereti magát visszanézni. Ugyanakkor azt mondja, nem állhat meg az élet, csak mert látszik rajta, hogy nyúzott vagy beteg, az aznapi outfitet olyankor is meg kell mutatni, ezekben az esetekben pedig jól jön a fekete ceruza. Sőt, azt is bevallotta, hogy volt idő, amikor különböző vicces fejű effektekkel takarta ki a hasát vagy a hónalját, de mikor eljött az a pont, hogy mindig használni akarta az álcázós fejeket, törölte az applikációt a telefonjáról. Azt mondja, azóta egy kicsivel több az önbizalma. Annyival azonban még nem, hogy az arcát bármikor vállalni merje.

Bízom benne, hogy az is eljön egyszer. Borítékolom, hogy biztosan gyönyörű.

Nyitókép forrása: ITT és ITT