„Ebben nincs semmi, nyugodtan használd!”

Nos, az egyetlen dolog, amiben tényleg nincs semmi az maximum a víz, de egyébként az is szárítja a bőrt, szóval még azzal is óvatosnak kell lenni. De a lényeg, hogy attól, mert nincs valamiben hivatalosan kemikália vagy illatanyag, összetevői mégis vannak, amitől egy extrém érzékeny bőrű emberen az esetek többségében percek alatt megjelennek a viszkető piros foltok. 

„A kisbabámat is ezzel kentem, neked se fog ártani”

Oké, hogy a kisbabáknak nagyon érzékeny a bőrük, de sajnos nekem nem bababőröm van, hanem felnőtt, érzékeny bőröm, így nem egyértelmű, hogy a csecsemők számára előállított készítmények nekem is jót tesznek. És egyébként nem is tesznek jót.

Ha a bőröd utál mindent, amit rákensz, akkor tök mindegy neki, hogy a babapopsi meg pont imádja az adott terméket.

„Egy kis rúzstól/alapozótól/arcpermettől nem lesz semmi bajod!”

Sajnos de. Egy full smink számomra több napnyi elkeseredett gyógyszertári és orvosi kencével kenegetést jelent. A rúzsoktól ugyanis percek alatt kiszárad a szám, az alapozó pedig mindegy milyen, pillanatok alatt szárítja ki annyira a bőröm, hogy aztán nem győzöm ápolgatni a viszkető, csúnya piros foltokat az arcomon. Szóval nyilvánvalóan ennek is van szerepe abban, hogy nem sminkelek.

„Komolyan SEMMIT nem használsz?”

Alapvetően tényleg semmit nem használok, rutinszerűen biztos nem. A bőrömnek ugyanis két állapota van: vagy békén hagyom és akkor jól elvan, vagy valaminek a hatására, - de sokszor minden előzmény nélkül is - egyszer csak elkezd kiszáradni. Ilyenkor a legrosszabb, amit tehetek vele, hogy bolti krémekkel megpróbálom kezelni. Ha előáll ez a helyzet, az én esetemben vagy a gyógyszertárban vény nélkül kapható krémeket lehet bevetni, de ezek csak az esetek kis százalékában használnak, sajnos az egyetlen esélyem az ekcémás tünetek ellen, ha gyógyszeres kencéket vetek be.

szaraz bor 2.jpg

„De akkor mivel fürdesz?”

Ez egyébként egy érdekes kérdés, válasz pedig az én esetemben: változó. Szappannal biztos nem, de van, hogy a bőröm elviselni a sima tusfürdőket. (Fun fact, hogy a samponokkal, balzsamokkal pedig nyugodtan kísérletezhetek.) A bőröm rosszabb napjain viszont csak a rettenetes, szagtalan, ragacsos mosakodókenőcsöt használhatom.

„Próbáltad már…?”

Tök mindegy, mi a mondatod vége, 99 százalékos biztossággal tudom mondani, hogy igen, próbáltam és igen azért mondom, hogy nem használhatom, mert tudom. Hiszen persze, hogy mindennel kísérleteztem már a shea vajtól kezdve az aloe verán keresztül a drága krémekig, és hidd el, hogy én se örülök annak, hogy csak gyógyszeres krémeket kenhetek magamra. Éppen ezért választom inkább azt, hogy lehetőleg semmit ne rakjak magamra, és bár néha rettentően irigylem a lányokat, akik órákon keresztül szépítkezhetnek, azért gyakran eszembe jut, én milyen sok időt spórolok a saját (kényszer) rutinomon. Valamit valamiért!