Dr. Julian De Silva, plasztikai sebész (aki előszeretettel készít listákat tökéletes arcú celenbőkről és pasikról) a karrierje során számtalanszor nézte már végig azt a helyzetet, ahogy a páciensei pánikolva rájönnek, hogy nem is különböznek annyira a szüleiktől, mint gondolnák vagy szeretnék. A téma pedig annyira felpiszkálta az orvos kíváncsiságát, hogy készített is egy felmérést, amiben 2000 embert kérdezett meg a családi viszonyaikról és a szüleikkel ápolt kapcsolataikról. A kutatásban részt vett nők több mint a fele pedig bevallotta, hogy igen, úgy érzi olyan, mint az édesanyja - és legkevésbé értik ez alatt azt, hogy külsőre hasonlítanak.

A felmérés alapján az körvonalazódott ki, hogy az 'átváltozás' 30 éves korunk körül üt be, ha pedig átlagosan nézzük, akkor 33 évesen válunk a saját édesanyánkká.

Ez pedig lehet, hogy elsőre ijesztően hangzik, főleg ha te még nem lépted át ezt a határt, de ha jobban belegondolsz, biztos olyan szörnyű ez? Ha valami biztos, az hogy nem minden esetben kell ettől annyira pánikba esni, hiszen mégiscsak arról az emberről van szó, aki életet adott nekünk, általánosságban a lehetőségeihez mérten a legjobbat, legtöbbet igyekezett megadni nekünk, és érdemes is néha egy pillanatra megállni felidézni azt, mikor még őt tartottuk a legszebbnek, legokosabbnak, legbátrabbnak. Ezt az időszakot már csak azért is jó elővenni, hiszen mikor a “saját édesanyáddá válasz”, akkor nem kapásból a közép- és időskorú nőre kell gondolnod, hanem arra aki nagyjából annyi idősen volt, mint te. Arra az időre, mikor megszült téged.

A szülés és a benned lezajló változás egyébként szorosan összefügg.

A válaszadók többsége egyrészt arról számolt be, hogy a 30-as éveiben ért véget a lázadása a szüleivel szemben, olyannyira hogy bár soha nem gondolták, hogy ez megtörténhet, de elkezdtek úgy viselkedni, beszélni, mint ők, hasonló hobbikat vettek fel, sőt gyakran azon kapták magukat, hogy ugyanazokat a műsorokat nézik. Ez a nagy pálfordulás pedig sok interjúalany életében kéz a kézben járt a gyerekvállalással.

terheshas.jpg

De Silva szerint a nők, mikor babát szülnek, automatikusan előveszik azokat a rutinokat, amiket az anyjuktól láttak, és pont úgy, mint pici korukban, utánozni kezdik a mintákat ebben a nagyon új, kapaszkodók nélküli helyzetben. Szóval bármilyen ijesztően hangzik, nagyon is van alapja a “nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” mondásnak.

Ám megnyugtatásul fordítva is igaz az állítás. Hiszen a pasik sem kerülhetik el a sorsukat és ők is a saját apjukká válnak, bár átlagosan egy kicsit később, 34 éves korukban.

A velük készített felmérés alapján az orvos azt állapította meg, a férfiak sokszor ezt olyan dolgokban látják, hogy elkezdenek ugyanolyan politikai nézeteket vallani, ugyanazokat a rádiókat hallgatják és azon kapják magukat, hogy mániákusan lekapcsolgatják a villanyokat a lakásban az éppen nem használt szobákban.

Tehát habár biztos lehet kivételeket is hozni (akik erősítik a szabályt), de kénytelenek vagyunk szembenézni azzal, hogy akár férfinak, akár nőnek születtünk, az életünk egy pontján a saját szüleink lesznek belőlünk is. De, ha levetkőzzük azt, hogy ettől féljünk, akkor akár úgy is lehet erre tekinteni, hogy szerencsés esetben a szüleink egy még jobb verziójává válunk, ahogy az evolúció törvényei is diktálják.