Azok a barátaim, akik jól ismerik a lányomat, gyakran mondják, hogy a bájos szőke fürtök mögött egy igazi Maugli lakozik benne. Imád fára mászni, bogarat gyűjteni, meztelenül rohangálni, és míg más szülők azon vitáznak a gyerekeikkel, hogy azok nem kaphatnak csokit a boltban, addig nálunk a küzdelem fő tárgya, hogy nem engedem őt mezítláb se boltba, se színházba.

Előre borítékoltam, hogy a nyarat meztelenül és mezítláb fogja végigtolni, ami ellen semmi kifogásom, amíg a saját kertünkben vagyunk. Ugyanis ordas nagy közhely, de sajnos valóban új időket élünk. Legalábbis ahhoz képest, ahogy ez az egész „vízparti meztelenkedés” zajlott az én gyerekkoromban. Látva a régi fotóimat, a szüleim simán engedték, hogy ovisként a tengerparton fürdőruha nélkül játsszak. Nem volt ebben semmi kivetnivaló. Sőt, a nagymamám szerint még jót is tett, hiszen „ilyenkor szívja magába a D-vitamint. Mikor legyen önfeledt egy gyerek, ha nem nyáron, a strandon?” Ám tavaly, mikor épp a török tengerparton próbáltam az akkor hároméves (naná, hogy meztelenül játszó) lányomról egy cuki homokozós képet lőni, azt vettem észre, hogy a körülöttem lévő szülősereg, okostelefonnal a kezében igyekszik hasonló fotót csinálni a saját gyerekéről.

A lányom közvetlen közelében legalább hat kamerás telefont számoltam. Vegyesen, anyukák és apukák kezében. És elfogott egy kellemetlen érzés.

Hogy, mi van, ha? Ha csak egy fotó készül a lányomról, amit én még a családi albumbomba se tennék be? Ha az apuka tényleg csak a kisfia homokvárát szeretné lefotózni, de közben a kislányom egy pillanatra terpeszbe vágja magát?  Ha csak a háttérben látszik, de miközben az anyuka a saját gyerekéről kiteszi a Facebookra a képet, megfűszerezve a szálloda megjelölésével, valaki felfigyel a lányomra? Ha? Ha? Ha? Rengeteg ha, amik miatt a szüleimnek nem kellett aggódniuk, nekem viszont plusz egy dolog, amitől óvnom kell őt.

Így is sokszor felmerül bennem a kétség, mikor kiteszek róla egy képet a saját privát Facebook oldalamra, azzal nem követek-e el hibát. Emiatt pedig mérhetetlen dühöt érzek. Hogy én, az igazi anti-paramami, aki szerint a szabad játéknál a természetben jobb nem történhet egy gyerekkel, amiatt kell aggódnom, hogy van-e rohadt alma a kosárban.

Azaz, mi van, ha a sok büszkén fotózó szülő közül csak egy is van, akit más szándék vezérel.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ugyanígy éreznék, ha kisfiam lenne. Sajnos azt gondolom, hogy mára ez az elővigyázatosság (egyesek szemében paranoia) már nem csak a lányos szülők sajátja.

Ahogy a folytonos kétség sem, amit minden szülő a gyermeke világra jötte pillanatában útravalóként megkap. Bennem most az okoz kétséget, mit mondjak a lányomnak, ha megkérdezi, hogy ha az otthoni tuják takarásában nem kell bugyi, akkor a strandon miért? Mondjam meg az igazat, vagy tudjam le azzal, hogy „mert így illik”?  Nem ártok-e azzal, ha már most megtanítom arra a rosszra, ami ha rajtam múlik, egész életében úgyis el fogja kerülni? Nem plántálok-e el benne felesleges félelmeket? A sok „ha” mellett a kétségeim listája is hosszú. Egyedül abban vagyok biztos, hogy óvnom kell. Remélem meg fogja érteni.

Mit mond a gyermekorvos a meztelenül strandolásról? 

A meztelenül strandolás másik aspektusa egészségügyi és erről is fontos szólni pár szót. Dr. Aranyos Ágnes gyermekorvos szerint a fényvédelemről a kezdetektől gondoskodni kell. Félárnyékban, árnyékban is, a szórt sugarak miatt már csecsemőkortól ajánlott a baba bőrén megfelelő, legmagasabb faktorú fényvédő használata. 

A fényvédelem mellett a doktornő egyéb vízparti veszélyekre is felhívja a figyelmet. Például, hogy zárt térben, zárt medencében a kórokozók elterjedésének esélye nagyobb lehet, valamint hosszan tartó kánikulában az állóvizek túlmelegedése is megteremtheti az ideális feltételeket a fertőzést okozó baktériumok, vírusok elterjedésének. E fertőzések ellen pedig védelmet nyújthat a fürdőruha, különösen kislányoknál, akik a húgyúti fertőzésekre a fogékonyabbak.  „A stabil szobatisztaság eléréséig javasolt fürdőpelust adni a kicsikre, amely mindkét irányba megakadályozza az oda nem való anyagok jutását, áramlását” - teszi hozzá a gyermekorvos. ​