Így változott meg a szépségápolási rutinom kismamaként
„Mióta kismama lettél, csak úgy ragyogsz!”-hallom sokszor a dicsérő szavakat. Persze, hogy ki vagyok virulva, hisz teljesült az álmom, nemsokára a kisfiamnak kistestvére születik, az otthonomat pedig újra ellepi a babaillat. Az elismerő bókok mellett viszont a leggyakrabban tanácsot kérnek tőlem a kismamák. Kíváncsiak rá, hogy mivel kenem a bőrömet, milyen ételeket kerülök, mennyit sportolok. Ezekre a kérdésekre gyűjtöttem össze a válaszokat.
Szeretném a legfontosabbal kezdeni: tényleg igaz a mondás, hogy minden várandósság más, így távol álljon tőlem, hogy egy ilyen témában "tuti tippeket" osztogassak. Hiába működik nálam valami, lehet, hogy nálad pont semmit nem fog érni, sőt, hiába mondott nekem valamit az orvosom, elképzelhető, hogy neked teljesen más tanácsot fog adni. Ezért kérlek, mindig az általad választott orvossal konzultálj.
A kéretlen tanácsok osztogatása mellett pedig ködösíteni sem szeretek.
Hiába érzem úgy, hogy jelenleg nincs nálam szerencsésebb ember a földön és vagyok elmondhatatlanul boldog, mégis úgy gondolom, hogy a várandósság rendesen próbára teszi a testemet. Küzdöttem a száraz bőrrel, a pigmentfoltokkal, a kialvatlanság miatti karikákkal, most pedig, hogy lassan az utolsó heteket taposom, már az is sikerélménynek számít, ha lihegés nélkül meg tudok mászni két emeletet.
Ezek a krémek segítettek
Még a várandósságom elején olvastam Margó cikkét azokról a szépségápolási cuccokról, amiket tényleg érdemes kerülni, és amikről csak olyan városi legendák (és névtelen kommentek) keringenek, amiktől minden kismama egyből infarktust kap.
Hiába hittem magamról, hogy 40 felett, a második babámat várva engem már semmi nem fog elbizonytalanítani, nem így alakult.
Például hiába erősítette meg a nőgyógyász, hogy az egyik kedvenc összetevőmet, a retinolt tartalmazó kencéket használhatom, mégsem mertem. Szerencsére sikerült találnom olyan krémeket, amiknek mindenki zöld utat adott. A bőröm már a terhesség kezdetétől durván száraz lett, így reggel és este is elkezdtem kenni magam. Esténként egy szuper olajat kezdtem el használni és nem csak a hasamon, hanem a derekamon, csípőmön, illetve a mellem alatti részen is, vagyis mindenhol, ahol tágulhat a bőröm.
Sietős reggeleken, amikor nincs időm megvárni, hogy az olaj beszívódjon, akkor egy krémet használok és abba csepegtetek pár csepp olajat. Van egy apró trükköm, ami nekem jól bevált: hetente egyszer hámlasztok (van egy nagyon enyhe hatású, gyümölcs alapú hámlasztóm) így a hidratáló könnyebben és mélyebbre beszívódik.
Igaz, hogy striáim nincsenek, (ami szerintem részben az olajoknak, részben pedig egyszerűen a genetikának köszönhető) viszont apró pirosas terhességi kiütések jelentek meg a hasamon is. Ezeket pedig szépen halványítja a Sudocrem, ami egy babáknak kifejlesztett popsikrém. Hiába szedek a kezdetektől fogva terhes vitamint, a körmeim durván töredezni kezdtek, a körömágyam pedig nagyon ki volt száradva. Ezen az olajok sem tudtak segíteni, viszont találtam egy direkt körömre, illetve körömágyra való kencét, ami napok alatt helyrehozta a problémát.
Egy dolog van, amit külön ki szeretnék emelni: a fényvédelem. Akkor is mindig nagyon figyeltem rá, hogy fényvédőt használjak, mikor nem vártam gyereket, most viszont, mikor már attól tele lesz az arcom barnás foltokkal, ha csak öt percet a napon töltök, még inkább. (A bőrgyógyászom is megerősítette, hogy a kismamáknak fokozottan kell figyelniük a fényvédelemre.) Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 15 faktoros BB krémem mellett még egy 50 faktoros krémet is felkenek magamra, mielőtt utcára lépek. Ennek köszönhetően viszont baromi sápadtnak tűnök, így az esti hidratáló krémembe pár naponta belecsempészek pár csepp önbarnítót, hogy még ha barna nem is, de legalább egészséges színem legyen.
Ezek a kaják tettek jók
Elég volt egyszer elhintenie a nőgyógyászomnak, hogy 40 felett nagyobb eséllyel lehetek terhességi cukorbeteg, és máris sikerült jól ráfeszülnöm a kérdésre.
Miután elmagyarázta, hogy a terhességi cukorbetegség egyrészt hajlam kérdése, másrészt pedig, ha figyelek arra, hogy a megfelelő ütemben hízzak, akkor csökkenthetem a kialakulásának a kockázatát.
Így eszem, amit megkívánok, de mindig mértékkel, és figyelem a testem jelzéseit. Például észrevettem magamon, hogyha nincs rendben az emésztésem, akkor az a bőrömre, a hangulatomra, sőt az éjszakai alvásomra is hatással van. Kitapasztaltam, hogy lefekvés előtt néhány órával már nem eszem nehéz kajákat, hanem például csak útífűmaghéjat, amitől a bőröm látványosan szebb lett és sokkal pihentetőbben tudok aludni.
Reggelente pedig kamilla teát iszom rengeteg citrommal (mindkét terhességem alatt citromot citrommal tudtam volna enni). Szerencsére a leleteim mindig jók, ezért alkalmanként a legnagyobb nyugalommal (és ijesztően nagy örömmel) megeszem akár a kedvenc császármorzsámat vagy fánkomat is.
Így segített a mozgás
A várandósságom előtt is sportoltam, de most még jobban figyelek a rendszerességre. Ennek nem elsősorban esztétikai oka van (bár álszentség lenne azt mondanom, hogy nem egy kellemes velejárója). Azt vettem észre magamon, hogy amint kihagyok pár nap testmozgást, máris nehezebben mozgok. Ha nagyon rohangálós napom van és érzem, hogy jobban esne pihenni, akkor kihagyom, viszont lazább napokon tuti előveszem Rubint Réka kismama tornáját. Most, hogy végre többet süt a nap, elkezdtem gyalogolni járni (természetesen vastagon bekenve a fényvédővel.)
Összességében elmondhatom, hogy mióta várandós vagyok, tudatosabban figyelek a külsőmre. Jobban megválogatom, (mit megválogatom, mint a sas, úgy lesem az összetevőket) hogy miket kenhetek magamra. Nem tehernek élem meg a testmozgást, mivel tudom, hogy utána mennyivel jobb lesz a közérzetem.
Persze vannak dolgok, amiket nehezebben fogadok el, mint például az arcomon lévő pigmentfoltokat és, hogy mostanra már nincs az a póz, amiben kényelmesen tudnék aludni.
Szerintem a természet okosan alakította így. Pont a végére, mikor már az is kihívás, hogy derékfájás nélkül tudjak ülni öt percet, rúg egyet a baba. Mikor már nincs az a póz, hogy az esti alvás pihentető legyen, meglátom az ultrahangon a kis arcocskáját. Amikor pedig majd végre megérkezik, nem lesz az a nehézség, amire azt fogom mondani, hogy ne érte volna meg.