Persze, tudom én, van a fogyókúrának ÉLETMÓDVÁLTÁSNAK az a része, amikor már motivál, hogy be tudod gombolni a kedvenc nadrágodat vagy, hogy kiderül, mégsem kell elemet cserélni a  mérlegben, működik az, csak eddig azért nem mozdult a szerencsétlen nyelve, mert alig pár napja váltotta fel a Nutellás bödönt a salátás zacsi. Az első pár hét után, mikor már látod értelmét a brokkoli párolásnak és a túró „nassolásának” megy minden, mint a karikacsapás. Addig viszont, míg ez a nap eljön, lássuk, be szívás az egész. Hogy pontosan mire gondolok? Például ezekre a kis szösszenetekre:

Próbálsz a feladatra fókuszálni. Kisebb nagyobb sikerrel

Miután a hatodik napja ugyanabból a csirke-zöldség-rizs szentháromságból áll a menüd, úgy döntesz, hogy Pinteresten és Youtube-on inspirálódsz. Aminek pillanatok alatt az a vége, hogy a megunva a Konyhafőnök jellegű tálalásokról szóló videókat egyszer csak azt veszed észre, hogy egy órája ugrándozó kecskéket és Jason Momoa interjúkat nézel.

Állandóan pisilned kell

Mindegy, milyen diétát tolsz, a folyadékfogyasztás fontosságát mindenhol elsőként említik. Te pedig, mint a kisangyal töltögeted újra a poharadat és hordozod a dög nehéz kulacsodat. Aminek az a vége, hogy még azt is meggondolod, hogy be merj-e ülni egy hosszabb mozifilmre. Ugyanis állandóan pisilned kell. 

Kísértés kis kockás kötényben: nagymamák és anyósok

Ahogy telnek-múlnak a hetek, a válladon ülő kisördög (pontosabb barátok és jó szándékú nagymamák, anyósok, nem diétázó barátnők) olyan mondatokat kezdenek el duruzsolni a füledbe, hogy „egy szelettől nem lesz bajod”, „az almás pite tele van gyümölccsel, azt nyugodtan lehet”, vagy, hogy: „ugye nem akarsz megbántani, MIATTAD sütöttem egész nap!”

Még az is tudja, hogy fogyókúrázol, aki nem akarja

Van az a vicc, hogy „honnan tudni, hogy valaki vegán? Onnan, hogy biztos, hogy elmondja." Nem tudom, hogy ez tényleg így van-e, de az tuti, hogy a diétázók nagy részére jellemző. Velem is előfordult már, hogy a futártól elnézést kértem, amiért nem mentem le a csomagomért, csak éppen tegnap este edzeni voltam és olyan izomlázam van, hogy a lépcsőn sem bírok lemenni. Mondanom sem kell, marhára nem érdekelte a sztorim.

Az elképzeléseidet megölik az anyagiak

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem salátát enni nem egy nagy élmény. Ahhoz, hogy tényleg valamiféle örömmel fogyasszam az egészséges kajákat, nekem igenis számít a külalak. Ahhoz viszont, hogy összedobjak  egy Insta-barát Buddha-tálat, igenis mélyebben a zsebembe kell nyúlni, mintha csak egy zacskó salira rádobálnék pár szem paradicsomot. Ráadásul olyan hozzávalók kellenek, amik legfeljebb a Nagycsarnok melletti ázsiai delikáteszbolt negyedik sorának a harmadik polcán találhatók meg. Minden hónap első szerdáján.

Viszlát spontán baráti vacsik és közös dorbézolások!

Péntek este pizzázás a barátokkal? Szombaton egy késő reggeli bundás kenyeres burnch a legjobb barátnőddel? Ha számodra eddig az volt a találkozók előjátéka, hogy részletesen kitárgyaltátok, hol és mit fogtok enni, akkor a fogyókúra elején veled is előfordulhat, hogy inkább nem mész sehova, mintsem azt nézd, ki mit eszik. Ráadásul, mivel nemcsak az számít, hogy MIT, hanem, hogy MIKOR eszel, oda a késő esti spontán sörözéseknek és forró csokizásoknak. 

Kinyír a gondolat, hogy életed végéig „így” kell enned

Tök jó dolog, hogy egészségesebben akarsz élni. Rengeteg betegségtől megóvod magad, jobb lesz a közérzeted, egyszóval egy életmódváltással tényleg csak nyerni lehet. Mégis, az elején, főleg, ha gyorsabban szeretnél eredményt, akkor igenis kevesebbet és minőségibb kajákat kell enned, mint eddig tetted. A kezdetekben pedig, miközben próbálod a túróba reszelt almát desszertként nézni, csak megfordul a fejedben, hogy érdemes-e 100 évig élni, ha csak ilyeneket ehetsz. (Hiába tudod, hogy a válasz határozottan IGEN!)