Mérgező motivációs mondatok, avagy igaz az, hogy "fájdalom nélkül nincs eredmény"?
Sokat gondolkodtam, hogy fogalmazzam meg, hogy tulajdonképpen mi bajom van néhány motivációs mondattal. Hiszen nem véletlenül festik fel őket a konditermek falára, bögrékre, hűtőmágnesekre. Sokan erőt merítenek belőlük. Viszont olyanok is akadnak, mint én, akiknél nemhogy nem segítenek, de még kontraproduktívan is hatnak. Ha te is ilyen vagy, akkor érteni fogod, mire gondolok.
A gyerekneveléstől a festészetig minden témakörrel kapcsolatban találhatsz inspiráló, motivációs idézeteket. Vannak köztük jók, közepesek és kellemetlenül elcsépeltek is, ízlés kérdése, hogy kinek mi jön be. Én most kifejezetten az egészséges életmódra buzdítókkal kapcsolatban mesélném el a tapasztalataimat és szedném csokorba azokat, amiktől a legkevésbé volt kedvem „új embert faragni magamból”.
A történethez hozzátartozik, hogy gyerekkorom óta küzdök a plusz kilókkal. Nehezítő körülmény, hogy mindezt egy sportos és egészségtudatos családban. Nálunk mindenki maga volt a két lábon járó motiváció. Legalábbis kellett volna, hogy legyen.
Korunk „diet culture" -jához hozzátartozik, hogy egészségesen kell táplálkozunk és mozognunk kell. Ezzel szerintem mind egyetérthetünk. Sose mondanám, hogy a ragaszd a hűtődre, hogy „egyél, amit akarsz, szard le, ha ezzel tönkreteszed magad.” Nem erről van szó. Engem inkább az foglalkoztat, hogy mi a motiváció? Azért edzel, mert jól esik kiadni az aznapi gőzt és fáradtan ágyba dőlni? Vagy azért, mert lelkifurdalásod van, ha nem ugrasz le a konditerembe? Esetleg azért, hogy hétvégén engedélyt adhass magadnak a nagyi rántott húsához?
Összeszedtem néhány olyan idézetet és mondatot, amik nálam nemhogy nem működtek, de még fordítva is sültek el és inkább elvették a kedvem mindentől, ami egészséges:
„Csak az az edzés számít, amibe egy kicsit belehalsz”
Ó, annyira bennem van, hogy az első Zumba edzésem után annyira jól éreztem magam, hogy fixen feliratkoztam heti két alkalomra.
Miután valakinek elmeséltem, hogy milyen jól esett a mozgás, közölte velem, hogyha nem fáj, szórakoztat, és nem négykézláb vonszolom ki magam edzés után a teremből, akkor nem sokat ér. Mármint, ha fogyni akarok.
Az, hogy csak simán jól éreztem magam, mellékes.
„Csináld az „utána” képért”
Félre ne érts, tök jó, ha van egy célod és egy csoda vagy, ha azt kitartó munkával el is éred. (Nekem mindig nagy löketet a, ha mások előtte-utána képeit nézegetem.) De nem lehetne ezt egy kicsit úgy átfogalmazni, hogy „csináld azért, hogy jól érezd magad a bőrödben, egészséges legyél, plusz hozadékként pedig tök jó lesz, hogy még fogysz is?” Nem pedig azért, mert a mostani verziód rossz?
„Le kell dolgozni azt a reggeli melegszendót”
Nem kell csinálnod semmit, ha ettél valamit, ami jól esett. Pláne nem lelkifurdalást érezni. Nálam ez a fajta szöveg csak azt érte el, hogy egy időben bármilyen nem fogyókúrás kaja evése közben olyan rossz érzésem volt, hogy szinte csak titokban mertem enni habzsolni ezeket a bűnös kajákat. Az pedig kizárt volt, hogy étteremben, mások előtt, rossz érzés nélkül kirendeljek egy desszertet.
„Nem érzed magad szarul, amikor kihagyod az edzést?”
Inkább így fogalmaznék: sokkal jobban érzem magam a bőrömben, ha sportolok. Jobb a közérzetem, jobb a kedvem, könnyebben elalszom, szebb a bőröm és élvezem, hogy teszek valamit az egészségemért. Viszont, ha van egy rosszabb periódusom és nem edzek hetekig/hónapokig, akkor sem vagyok hajlandó szarul érezni magam.
„Elszúrtam az egész hétvégémet, semmit nem mozogtam, csak otthon tévéztem.”
Miért számít időpocsékolásnak, hogy olyat csináltál, ami jól esett?
Ha kíváncsi vagy, hogy szerintem mi a legkevésbé jó motiváció arra, hogy elkezdj sportolni, arról ITT olvashatsz tovább, ha pedig egy kis motivációra van szükséged, olvasd el, hogy nekem mi segített.