„Időm van, kedvem nincs” - így szerezhetsz motivációt a karanténban

Amikor az ember összetéveszt egy szombatot egy keddel, vagy azon kapja magát, hogy napok óta sehová sem lépett ki a lakásból, az ijesztő és nyomasztó gondolatok mintha megszaporodnának. Mert tök jogos a kérdés: 

mégis mi értelme egy kanapén töltött életnek? 

Nyilván drasztikusan fogalmaztam, hiszen nem fogjuk a lakásban, lenőtt hajjal leélni az életünket, de már önmagában az elég nyomasztó, hogy nem tudjuk, mikor lesz vége a járványnak, és mikor kezdődik újra a régi életünk. Az az élet, amire annyit panaszkodtunk, most hiányzik. Ugye? 

Nekem hiányzik a bosszankodás, hogy két helyre hívtak el a hétvégén, pedig csak egyszer akartam kimozdulni. Az is hiányzik, hogy a legjobb barátnőm rám csörögjön, fél óra múlva pedig már kávét szürcsöljünk együtt valamelyikünk teraszán. Hiányoznak a szüleim, nagyon szeretném már degeszre enni magam a családi asztalnál, és nézni, ahogy anya elégedetten mosolyog, apa pedig tukmálja ránk a bort. Hiányzik, hogy ha úgy volt kedvem, fogtam magam, és elmentem a kedvenc turimba kincseket lőni. A francba, még az is hiányzik, hogy nagy nehezen felzsúfoljam magam egy buszra, és végighallgassam a tőlem két centire álló, belőtt sérójú izomagy csávó előző napi csajozásáról szóló telefonos beszámolóját, miközben kínosan kapaszkodom az életemért.

Nehéz megtalálni az élet értelmét, ha nem szocializálódunk. És ez nem gáz, hanem normális. Társas lények vagyunk, csoportokban működünk, a létfenntartásunk, túlélésünk alapja a biztonságot nyújtó családi és baráti közeg. 

Úgyhogy ne csodálkozz, ha most nem vagy annyira motivált, reggelente nem pattansz ki az ágyból, nincsenek világmegváltó gondolataid, nem akarsz maratont futni az ágyad körül, és csak túlélésre játszol, ahogy azt Anita nagyon pontosan leírta a cikkében.  

DE. És itt van egy de: hosszútávon igenis érdemes dolgozni azon, hogy a karanténban is megtaláld az örömöd. Nem feltétlenül úgy, hogy befizetsz az első online suliba, vagy megtanulsz magadtól programozni. Mert a motiváció, az, hogy reggel legyen egy cél, egy értelmes, megfogható valami, ami miatt ki akarsz majd kelni az ágyból, elérhető. Csak foglalkozni kell ezzel is, ugyanúgy, mint a házi kovásszal. Erre hozok néhány, nekem már bevált tippet (na, nyilván nem a kovászra!).

A számodra kedves dolgok 

Ha már otthon vagy egy jó ideje, és a heti terved a mosáson, a munkán, a tányérok elpakolásán és a nagy, tavaszi ablakpucoláson alapszik, lehet, hogy érdemes beillesztened a “karanténnaptáradba” olyan dolgokat is, amik örömmel töltenek el.  

Az ember ugyanis MINDIG a legkellemesebb élményekre, a kötelező erőfeszítések elkerülésére törekszik. 

Ez is tök normális. Valószínűleg emiatt van az, hogy amikor számodra nem túl feltöltő, ellenben “muszáj”-tevékenységeket végzel, úgy érzed, meg kell jutalmaznod magad valamivel: egy adag csokival, sorozatnézéssel, alvással, stb. De mi lenne, ha ehelyett a „túlesek rajta, aztán szedálom magam” hozzáállás helyett, mondjuk már mától olyanok lennének a napjaid, amiket többségében (de legalább pillanatokra) élvezel is? 

Ki mondta, hogy mosogatással, egy kínzó edzésvideóval, vagy folttisztítással kell kezdened a napjaid?

Ha elképzeled, milyen egy tökéletes reggel (nekem a nyaraláson, a hotelszobában való ébredés utáni hatalmas svédasztalos reggeli), próbálj meg egy-egy elemet beemelni ebből az ábrándból a napodba! Gyors és funkcióját betöltő zabkása helyett tojásrántotta narancslével, azonnali e-mailek helyett pár percig a kedvenc zenéid, kínzó erősítés helyett ellazító jógavideó, vagy maszturbálás, szex, egy kád víz... Ha valami olyan dolog miatt kelsz fel, amit imádsz csinálni, könnyebb kikelni az ágyból, nem? Igyekezz minden egyes napot valami számodra kedves dologgal kezdeni, amihez álmodból felkeltve is lenne kedved - így máris könnyebb lesz később átrágni magad az emailtengeren, vagy lepucolni a konyhapultot... Ha pedig már expert vagy a reggelekben, jöhet a folytatás: ha minden napodban van legalább két-három olyan tevékenység, ami feltölt, jó kedvvel áraszt el, megnevettet, flowba kerít, akkor könnyen eltűnnek a kiábrándult ébredések.

„Találd meg magad!”

A kedvenc jelenségem mostanában, hogy most mindenki kétségbeesetten önmegvalósít: kenyeret süt, sportol, vállalkozásba kezd, varr, sző, főz, gyúr, és még holnapig sorolhatnám. Nem csoda, ha te is érzed, hogy valamit kezdened kéne magaddal - az összes online platformon ez ömlik most mindenkire. Csak el van túlozva az üzenet. Az önmegvalósítás tök jó dolog, csak azt felejtik el sokan, hogy ez nem egy pillanat, sokkal inkább hosszú önismeret és próbálkozások eredménye.  

Nem lehet reggel felkelni és önmegvalósítani. Még jó, hogy nem, mert akkor mi lenne a dolog egyik legizgibb részével: a kísérletezéssel? 

Ha azt érzed, hogy nem motivál annyira a munkád, vagy kellene valami, ami örömmel tölt el, most van itt az ideje teljesen szabadon belekóstolni bármibe. Próbáld ki a tortadíszítést, ha úgy érzed, az okozna pár kellemes pillanatot – de ha a hátad közepére sem kívánod, minek kezdenél bele? Olyan tevékenységeket űzz, amiket anélkül is csinálnál, hogy kiposztolnád őket Instára, TikTokra, vagy Facebookra. És úgy csináld, hogy ne akarj vele hirtelen elérni semmit, csak és kizárólag azt, hogy jól érezd magad közben. 

Aztán, ha találsz egy ilyet, csináld holnap is. Addig, amíg örömet okoz. Ha így teszel, több kedved lesz felkelni reggel, és hamarabb megleszel az ablakpucolással is, hogy végre űzhesd azt dolgot, amiben észre sem veszed, hány újabb óra telt el a karanténból. Neked megvan már, hogy mi ez?