Most, amikor ezt a cikket írom, éppen azon gondolkodom, hogy este futni kellene. Ez a csodás gondolat minden egyes nap megfogan bennem, aztán valahogy a szikra legtöbbször szépen, fokozatosan, pár óra alatt (pont estére) megsemmisül, és futócipő helyett végül meleg zokni lesz a lábamon, a kezeimben meg felváltja a súlyzókat a dobozos Magnum.  

Annyi motivációs szarságot (bocs, vannak hasznosak, de a legtöbb bullshit) kipróbáltam már, de a fotómodellek nézegetése csak még inkább arra ösztökél, hogy ne csak azt egyem meg, ami a hűtőmben van, hanem rendeljek is valamit mellé. 

Reggel mozgás miatt korábban kelni rohadt nehéz, plusz sietni is kell és már korán jönnek az emailek, este meg az ember olyan fáradtan esik haza, hogy örül, ha a szokásos háztartási triáddal (mosogatás, mosás, rendrakás) végez, kinek kell még ilyenkor egy óra jókedélyű testmozgás? Nos, az a helyzet, hogy mindenkinek. Muszáj sportolni, mert hihetetlen, hogy milyen elképesztő egészségfejlesztő és életet meghosszabbító hatása van már csak annak is, ha napi fél órát mozgatjuk a hátsónkat. De beleestem a hibába, megint a rossz oldalról közelítem meg. Szóval, a lényeg: mit kell akkor tenni, amikor ezeket mind tudod, de semmi kedved hozzá? 

1. Hagyd nyitva az ajtókat 

Mármint nyilván ne a lakásodban, hanem a fejedben. Nálam például sokszor azon bukik el a napi edzés, hogy eltervezem előre, mit fogok csinálni, aztán elcsúszom a teendőimmel, és ha csak húsz percem maradt, bele se kezdek, mert minek, “ha nem izzadok rendesen, akkor nem is edzettem”. Hát, ez egy hülyeség. 

Amióta nyitva hagyom a lehetőségeket, és ha csak tíz percem van egy kis ugrálókötelezésre, akkor tíz percet ugrálok, ha pedig negyven percem van futásra, negyvenet futok, azóta nem igazán maradt ki a testmozgás.  

Felesleges dolog behatárolni magadat, és minden egyes nap elvárni saját magadtól, hogy lerakj valamit az asztalra. Ez az “élj úgy, mintha ez lenne az utolsó napod” duma persze kedves, de ki a tököm tud úgy élni, mintha ez lenne az utolsó napja? Ha nekem a mai lenne az, elég nyomorultul érne véget minden. De hát istenem, ez van. Valószínűleg kocogok este húsz percet, mert annyira lesz időm. Bocsika. 

2. Kösd össze 

A kellemest a hasznossal (amiből végül kellemes lesz). Ha úgy érzed, nagyon monoton a szobabiciklizés, vagy a kocogás, de érzed, hogy jó hatással van rád, és még nem találtad meg az álomsportodat, amit szíved szerint egész nap űznél, akkor egyszerű a képlet: 

csinálj valami olyan dolgot edzés közben, amire amúgy is vágysz a nap végén. 

Hallgass podcastokat a kedvenc híres pszichológusaidtól, vagy hallgasd végig újra a Harry Potter-sorozatot, játssz vissza rádióműsorokat, beszélgess telón a barátnőddel, vagy csináljátok egyszerre az edzést Facetime-on, csinálj végig pszichológiai gondolatkísérleteket, álmodozz a saját blogodról, gondold végig a heti teendőidet, vagy csak tegyél be fehér zajt a füledbe és zárd ki a világot! Mindegy, mi az a dolog, ami egyébként a nap végén feltölt, iktasd be valamilyen formában az edzéseidbe - a végén már vágyni fogsz rá, mert az agyad kondicionálja magát, és összeköti a két cselekvést a fejedben. Ennyi! 

3. Jutalmazd magad 

De ne úgy, ahogy minden második konyhapszichológiai magazin írja, hanem fordítva! Bevallom, nekem a terapeutám javasolta ezt a módszert, és nagyon bejött (pedig tök furcsa volt elsőre): minden olyan jutalmat, amit addig edzések után adtam magamnak (egy jó kis vacsi, újabb sorozatepizód, masszázs, smoothie, pihenés, kedvenc könyvből újabb fejezet), már a mozgás előtt beiktattam.  

Kezdtem azzal, hogy a jutalomfagyimat délután ettem meg, edzés előtt. Aztán pihentem egyet, és csak azután indultam el futni. Olyan is volt, hogy elmentem a kedvenc boltomba vásárolni, és utána toltam le egy erősítést. 

Régen megszállott voltam, hogy csak akkor “járnak” ezek a dolgok, ha már letettem valamit aznap az asztalra, és kiizzadtam a jövő hetet is az edzésen. De hát ez is egy hülyeség - miért ne lehetne előre energiát nyerni (az alvás, a fagyi és a turkálózás is energia) ezekből a dolgokból, és utána jobban teljesíteni mozgás közben? Érdekes csavar ez, és nálam már ott tart a dolog, hogy a mozgás is lassan a jutalom kategóriába esik... Próbáld ki!