Szeretnünk kéne, közben a nevén sem merjük nevezni. Mi az?
2019-ben kisebb botrány alakult ki, amikor egy Dr. Jen Gunter nevű nőgyógyász kiadta a The Vagina Bible című könyvét. A balhét nem a könyv és annak tartalma okozta, hanem hogy a címben szereplő „vagina” szó miatt a Twitter törölte a bejegyzést. A mi korunkban hogy fordulhat elő ilyesmi? Talán úgy, hogy még nekünk nőknek is nehéz a nevén nevezni „azt, ami odalent van”?
Nem sokszor fordul elő, hogy nőismerőseimmel a puncikról beszélgessek. (Nehogy azt hidd, hogy nekem ez a téma könnyen jön, már attól kicsit furcsán érzem magam, hogy leírom a szót.)
Mégis, ha nagy ritkán szóba kerül a téma, néha úgy érzem, mintha a saját nemi szerveink helyett Voldemortról beszélnénk, hiszen neki sem szabad kiejteni a nevét, legfeljebb elsuttogva körülírni.
(Arról nem is beszélek, amikor felnőtt nők zavarukban olyan beceneveket adnak a hüvelyüknek, ami egy unokájába szerelmes nagymamának is becsületére válna.)
A téma apropója egyébként az volt, hogy nemrég az oviban hallottam, amint a lányom egyik csoporttársának az apukája azt mondja a kislányának, hogy öltözzön fel rendesen, mert meg fog fázni a csúnyája. Ezt a kifejezést évek óta nem hallottam. Szerencsére. Talán utoljára akkor, amikor ebben a még napjainkban is gyakran lejátszott népmesében Mátyás király megkéri az okos leányt, hogy rejtse már el a csúnyáját.
Ha már itt tartunk: gondolkodtál már rajta, hogy a szeméremtest elnevezés semmivel sem jobb, mégis a mai napig használják?
Annak a megértéséhez, hogy anyáink és a mi generációnk is miért süti le még mindig a szemét, ha a nemi szerve szóba kerül, nagyon messzire vissza kéne nyúlni az időben. Én most inkább arról szeretnék egy kicsit elmélkedni, hogy van az, hogy miközben a korunk egyik kedvenc témája, hogy a közösségi oldalakon semmi sem szent, mindenki mindent kipakol és egy valamirevaló videóklipnek minimum járna a 18-as karika, addig egy kutatás szerint a nők közel fele (!) csúnyának tartja a saját nemi szervét.
A legtöbben a szeméremajkaik mérete és formája miatt érzi rosszul magát, míg 30 % a színét szégyeli. Érted te ezt? Tényleg ott tartunk, hogy szégyenkezünk a szeméremajkaink színe miatt? WTF, komolyan.
Hogy van az, hogy arról, hogy nincs két egyforma fenék, cici, bőrtípus vagy és szemöldök, sokat hallunk, de arról nem, hogy nincs két egyforma színű, méretű, bármilyen külső nemi szerv? Egy kedves ismerősöm tömören összefoglalta a problémát:
a pornófilmek és szétretusált fotók miatt azt hisszük, hogy a többi nőnek olyan a puncija, mint amikor egy papírral megvágod magad.
Nem akarlak tovább sokkolni, de azt tudtad, hogy statisztikák szerint a tinik egyre fiatalabban és egyre gyakrabban kérnek labiaplasty-t, vagyis kis- és szeméremajak-szépítő beavatkozást a plasztikai sebészektől? (Ide tartoznak a korrekciós műtétek is.) Ismétlem: fiatal lányok annyira csúnyának tartják a saját puncijukat, hogy képesek kés alá feküdni.
Szerinted milyen a testképük, és hogy tudják őszintén, felkapcsolt lámpa mellett megélni a szexualitásukat?
Egy 2018-ban végzett felmérés szerint a nők 32 %-a állította, hogy azután látta a saját nemi szervét csúnyának, miután más nőkéhez hasonította. Nem tudom, hogy éppen te beletartozol -e abba a 32 százalékba, aki saját magát rondának látja odalent. Akár igen, akár nem, tudd: rendben van, ha a más a színe. Rendben van, ha a szeméremajkak nem egyformák. Bárhogy is néz ki, rendben van.
Ami nincs rendben: elhitetni velünk, nőkkel, hogy Barbie punciján kívül nekünk mindannyiunknak csúnyánk van.