Szoli, önbarnító és megrögzött napozás - hallottál már a tanorexiáról?
Imádok napozni. Főleg akkor, amikor a hosszú és borús tél után végre kisüt a nap, és ki lehet feküdni egy jó könyvvel a kertbe – lehet kellemes 20 fok, de akár tikkasztó 35 is, én legszívesebben állandóan a napon lennék (persze a fényvédelemre és az időben árnyékba vonulásra mindig odafigyelek). Azt mondjuk sejtettem, hogy szinte mindenki így van ezzel, ki felelősségteljesebben, ki kevésbé - de azt azért nem, hogy létezik a megrögzött szoli-és napfüggőség, azaz a tanorexia. És persze azt sem tudtam, hogy milyen sokan szenvednek tőle, gyógyulás nélkül.
"A tanorexia, más néven szoláriumfüggőség egyre gyakoribb jelenség manapság, amit jelentősen befolyásol, hogy a mai világunkban nagy hangsúlyt kap a napbarnított megjelenés." - kezdi Jávorszky Eszter pszichológus.
Victoria Beckham, Christina Aguilera, Paris Hilton, George Clooney, Richard Gere és Quentin Tarantino – csak néhány nagy név, akiket mind érintett már ez a betegség. Mert a tanorexia nem csak egy hóbort, hanem kőkemény testképzavar - Eszter szerint az érintettek szinte minden percben azt élik meg, hogy a bőrük túlságosan fehér, ezért akár napi rendszerességgel több órát napoznak, vagy szoliznak, esetleg különféle alternatív módokat keresnek a barnulásra.
És rengeteg beteg teljesen el is veszíti a józan ítélőképességét. Itt van például Trisha és Janis, akikkel az abc News foglalkozott még 2012-ben: ez a két nő legalább heti négy-ötször fekszik be a szoláriumba, és nyilván a strandon sem töltenek sok időt az árnyékban. Janis imád napozni, van, hogy a szolit váltogatja a napfénnyel, órákon keresztül. Trisha saját szolira gyűjt. Mikor arról kérdezték, hogy mi lenne, ha valamilyen súlyos egészségügyi következménye lenne a tanorexiájának, nemes egyszerűséggel ennyit válaszolt:
Ha azt mondanád, hogy bőrrákom van, akkor sem hagynám abba. Annyit mondanék, hogy vegyétek le, amit le kell, aztán csinálnám tovább.
De mitől alakulhat ki, és miért lesz ennyire elvakító ez a függőség? A pszichológus szerint sok minden eredeztethető vissza a médiára, hiszen az ott kommunikált szépség-, és tökéletességkultusz nagy mértékben fokozza a testtudatosságot, a megjelenített ideálok pedig jelentős hatással vannak a testkép alakulására. Magyarul, minél több Kim Kardashiant látok, annál inkább akarok majd -akár tudattalanul is- Kim Kardashianra hasonlítani. De kik a tanorexia legveszélyeztetettebb áldozatai?
Főleg a serdülő korosztály veszélyeztetett, mivel ők még nem rendelkeznek stabil, kiforrott testképpel.
Eszter szerint fontos szempont az is, hogy a társadalom egészen másfajta visszajelzéseket, elvárásokat fogalmaz meg a férfiakkal és a nőkkel kapcsolatban. Míg a férfiaknál inkább a teljesítmény kerül a fókuszba, úgy a lányoknál mind a visszajelzések, mind az elvárások tekintetében még mindig a fizikai megjelenés hangsúlyosabb.
A fenti hatások a női test tárgyiasításához vezetnek, ami miatt a lányok, nők is mintegy külső szemlélőként tekintenek a testükre. Nem érzik annyira sajátjuknak, nem vigyáznak rá, inkább az ideálok szerint formálják - jelen esetben barnítják.
Eszter kiemeli, hogy a tanorexia bár nevét tekintve függőség, valójában inkább egy súlyos testképzavart takar – hiszen az érintettek nem képesek reálisan megítélni testüket, és egy ideálnak való megfelelés érdekében súlyos egészségkárosító magatartásmintákat vesznek fel.
A torz testészlelés következtében folyamatosan késztetést éreznek az újabb és újabb barnulásra, függetlenül attól, mit jelez vissza a környezetük a megjelenésükkel kapcsolatban.
Az erős megfelelési vágy miatt az egészségkárosító viselkedés elhagyása erős szorongást okoz – pont ezért olyan nehéz kikászálódni ebből a testképzavarból. Nem elég az érintett személynek csupán megmutatni egy fotót magáról, mert ettől nem fog kijózanodni, visszatérni az egészséges útra. Ilyen súlyos esetekben már egyértelműen pszichoterápiára van szükség - ezért nem szabad hóbortként, megrögzött mániaként tekinteni erre a betegségre.
Ráadásul belekerülni sem túl nehéz: Eszter kihangsúlyozza, hogy mivel a nagyobb fénymennyiség kutatások szerint is jobb hangulatot és nagyobb teljesítményt eredményez, könnyen rá lehet kapni a napozásra, akár ilyen mértékekben is. Arról nem is beszélve, hogy hiába éljük manapság a fényvédőzés és az óvatos napfürdőzés fénykorát, még mindig elárasztják az Instát a barnabőrös szelfik - ennek pedig igenis hatása van a felhasználókra.
A legdurvább tény számomra mégis az, hogy - szinte minden függőséggel ellentétben - még nem létezik speciális módszer a tanorexia gyógyítására. Így, ha ilyen jellegű tüneteket tapasztalsz magadon, vagy bárkin az ismerősi körödben, mindenképpen kérd szakember segítségét!