Manapság ha egy nő az utcára merészel lépni borostás lábbal, vagy hónaljjal, épp, hogy utána nem köpnek, és nem egy, nem két férfiismerősömtől hallottam már, hogy ha „odalent” nem tükörsima minden, akkor ő bizony bottal se. Csakhogy közben meg már külön mozgalmat alapítottak a hónaljszőr visszatérését követelők, és azt csiripelik a verebek, hogy a huszonéves pasik között egyre többen vannak, akiknek kifejezetten bejön, ha egy lány nem kapja le a vulváján a bundát az utolsó szálig.

Külön tényfeltáró cikket érne az, hogy pontosan mikor és miért alakult ki az a közvélekedés, hogy a szőrtelen a szép, a szőrös meg a gusztustalan, de ez legyen egy későbbi értekezés témája. Most inkább csak körbekérdeztem az ismerőseim között, hogy kinek milyen élményei és meglátásai vannak ezzel az egész szőrözős témával kapcsolatban.

A 28 éves Áron például szőrpárti, mert „nem az óvodás lányokra bukik”.

Nekem a korom okán már az volt az alapjárat, hogy egy lánynál az a szép, ha kábé mindenhol szőrtelen – eleve egy olyan társadalmi megítélésbe pottyantam, ahol már ez volt a divat. Ugyanakkor én az intim területek tájékán kifejezetten preferálom, ha nem csupasz – nem az óvodás lányokra bukom, felpörget a természetesség. Hónalj ügyében más a helyzet, anyukám volt nagyjából az utolsó, akit szőrösen láttam – tényként kezelem, hogy a szőrtelen szebb, de valószínűleg azért, mert ebben szocializálódtam.

A nők viszonyát a kérdéshez nagyban meghatározza a társadalmi nyomás, ezt én is számtalanszor éreztem már, és a 26 éves Anna is ugyanígy gondolja.

10 évesen a barátnőmnek már szőrös volt a hónalja, és nagyon menő volt, mutogatta a fürdőszobában, majd anyukájától megkapta a „kezdő pakkot”, amiben borotvahab, és rózsaszín borotva volt. Szóval nagyon vártuk, mert egy nagy lépés volt a nőiség felé, de azonnal, kérdés nélkül borotváltuk – én ugyanekkor kezdtem el a lábamat is. Anyukám sosem borotválta, és utáltam, úgyhogy nyomásra kezdte el ő is pár éve. Ma már nem szólnék neki ezért...Amúgy mindig a „mit fognak hozzá szólni” elv mentén szőrtelenítettem, és tinikoromban a kényesebb területekkel rengeteget kínlódtam, sokszor ez a szexben is tök nagy gátlásokat jelentett. Ma már sokszor úgy vagyok vele, hogy amit látnak, lecsapom, a barátom teljesen elfogadó ezen a téren. Viszont ha néha leszaladok négy napos lábbal a boltba, feszengek, a társadalmi nyomás részét a dolognak nem tudom elengedni.

Több lánytól, nőtől hallottam már, hogy valójában belül irigyli azokat, akik nem paráznak rá túlságosan arra, hogy épp volt-e idejük, vagy kedvük borotválkozni – a 23 éves Kriszti közülük az egyik.

Én kislányként nagyon boldog voltam a kis szőreimmel, amíg az osztálytársnőim el nem kezdtek piszkálni azzal, hogy milyen undorító vagyok. A mai napig irigylem azokat a nőket, akik szarnak erre a megfelelési kényszerre, és ha nincs kedvük borotválkozni, nem teszik. Persze én is kaptam már meg több barátomtól, hogy ugyan borotválkozzak már meg, undi a szőr a lábon, hónaljon, és egyéb területeken, de valahol végtelenül irritál ez az egész. A szőr miatti szégyenérzet viszont bennem van, elég nehéz leküzdeni. A higiéniai részéről meg azt gondolom, hogy aki rendszeresen fürdik, annak mindegy, hogy hol van szőre, és hol nincs - ha meg nem mosakszol minden nap, hiába vagy csupasz.

A 48 éves András a 80-as években, tiniként még egész másképpen gondolkozott a témáról, mint most, felnőtt, tapasztalt férfiként.

83-84-ben kezdtem el kamaszodni, akkor a hónalj borotválása a nőknél egyáltalán nem volt divat, sem az intim részeké, csak a lábé. A gimiben meg már a fiúvécében dohányzás közben téma volt, hogy xy-nak borotvált a nunija, az volt a különleges, az izgató. Aztán ez lett a természetes, és ez egészen addig tartott nálam, amíg rá nem jöttem, hogy az intim szőrzet látványa is izgató, mert volt már elég borotvált tapasztalat, ráadásul nem éreztem pedofilnak magam a sok pőreség láttán. Ugyanakkor a szőrös hónalj, vagy láb nekem továbbra sem tud vonzó lenni.

Olyan nők is vannak – bár valószínűleg kevesebben – akik el sem tudják képzelni, hogy ne szőrtelenítsenek, de nem azért, mert bárkinek meg akarnak felelni. A 32 éves Kriszta is ilyen.

Nekem genetikusan nincs hónaljszőröm, viszont amikor a nunimon megjelent, nagyon utáltam, és nem a pornó miatt, hanem mert szúrt, viszketett, idegesített az egész. 17 éves korom óta járok „tépetni” – én így hívom a gyantázást – és magasról teszek rá, hogy a pasik mit gondolnak az alsó felem láttán. Majd ha valaki kifejezetten kéri, hogy növesszem meg, és nagyon szerelmes leszek belé, talán átgondolom, de addig a kényelem a fontos.

A szőrös vs. csupasz kérdésben nem lehet igazságot tenni, de ami még jobb, hogy nem is kell. Mindenki csinálja, vagy ne csinálja úgy, és annyira, amennyire jól esik neki.  Pont ezért meg sem próbálok semmi csattanós lezárást, vagy bölcs konklúziót kerekíteni ide a végére, inkább csak leírom, hogy én mit gondolok. Engem is zavar, ha szőrös a lábam, vagy a hónaljam (a többihez pedig senkinek semmi köze), úgyhogy borotválom.

Ugyanakkor számos olyan élethelyzetben voltam már, amikor kisebb gondom is nagyobb volt némi borostánál, úgyhogy felesleges túllihegni a dolgot. Ha pedig valakinek el tudja venni a kedvét a szexeléstől pár szőrszál (és most nem a pödörhető hosszról beszélek, ami lehet, hogy engem is kicsit megzavarna, ha férfi lennék), annak tuti, hogy valójában valami egész mással van problémája. A szőr, eltekintve az extrém esetektől, normális embereknél szerintem nem oszt, nem szoroz.