„Hogy le vagy fogyva!/Milyen jól áll, hogy felszedtél egy kis súlyt!”

Testpozitív mozgalmak ide vagy oda, a mai napig szinte minden nő valamilyen mértékben hadilábon áll a súlyával. Szorongunk ezen éppen eleget otthon, egyedül, úgyhogy igazán nincs szükség arra, hogy egymásnak bármilyen megjegyzést tegyünk erre vonatkozóan.

Ha tényleg úgy gondolod, hogy csinos az illető akivel találkozol, bőven elég annyit mondani neki, hogy milyen szuperül néz ki, nem kell ezt megindokolni, pláne nem a súlyának változásával.

„Múltkor milyen jó volt a hajad!”

Tipikus kedvesnek tűnő, de valójában azért inkább keményen odaszúró mondatok azok, amik arra utalnak, hogy MÁSKOR milyen szépnek láttuk a barátnőnket, ergo most nem találjuk olyan csinosnak. Ha nem tetszik az, ahogy éppen a másik kinéz, akkor ne mondj semmit a külsejére. Nincs szükség se a barátnős, brutális őszinteségnek álcázott kegyetlenkedésre, se az álkedveskedére.

baratnok bent.jpg

„Ezek a nők azok/az ilyen nők azok”

Mikor nem egymást minősítjük, gyakran futunk bele abba, hogy más, jelen nem lévő nőkkel tegyük ugyanezt, és pontosan olyan káros általánosítások fussunk bele, amelyekkel ellen épp, hogy sokszor harcolunk. Ilyen például az, mikor jól felpaprikázva olyanok csúsznak ki a szánkon, hogy “na, ezek azok a nők, akik” vagy az “ilyen nők azok…” Ilyenkor jó ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy milyen rosszul esne nekünk, ha mástól azt hallanánk vissza, hogy a személyünk egy csuklómozdulattal az asztalról lesöpörve, egy skatulyába kerül. Pedig nincsenek ilyen vagy olyan nők, se férfiak, hanem emberek vannak, akiknek persze lehetnek rossz tulajdonságaik, de ezek egyéni dolgok.

„Én megmondtam”

Azt mondani egy kiborult barátnőnek, hogy “én előre megmondtam” nemcsak egyszerűen bántó és felesleges - hiszen nyilvánvalóan egy már földön lévő emberbe rúgsz bele ezzel -, hanem azért is nagyon kártékony, mert simán lehet, hogy az ilyenek miatt legközelebb nem mer hangot adni valamilyen problémájának, ami viszont súlyosbíthatja a helyzetet.

Hogy egy kézzelfogható példát mondjak: ha egy barátnőd bántalmazó kapcsolatban él, és te rendre számon kéred rajta, hogy miért nem hagyja el a pasiját, pedig már te is megmondtad ezerszer, hogy ez kéne tennie, nagy valószínűség szerint még annyira se fog merni beszélni a problémáról, mint eddig, és észrevétlenül mindketten belecsúsztok az áldozathibáztatásba.

„Nem bántásból mondom, de…”

Nagyon szép és jó dolog az, hogy mivel mi barátok vagyunk, bátran ki merjünk mondani az igazságot egymásnak. Még akkor is ha fáj. Viszont azt is fel kell ám vállalni, hogy bizonyos dolgokkal fájdalmat okozunk a másiknak, nem pedig már a bántás előtt szólni neki, hogy ezen most nem sértődhet meg. Gondold végig, hogy tényleg fontos-e azt a véleményedet megfogalmaznod és ha igen, akkor vállald a következményeit! Ne vedd el a másiktól azt, hogy ő pedig úgy élje meg, ahogy.

„Ne legyél már olyan prűd”

Nem elég, hogy egy lány már kiskamasz korától mindenféle tinioldalak és sorozatok hatására nyomasztva van a saját szexualitásával, és azzal, hogy jó esély van arra, hogy nem tudja majd élvezni szerelmeskedést, ott vannak még a barátnői is, akik bizonyos szexszel kapcsolatos dolgokat másképp látnak, és ezért lazán kiröhögik és leprűdözik.

Az tuti, hogy nem volt még lány, akinek segített volna a szexuális nyitottság elérésében, ha prűdnek nevezték, de az biztos, hogy sokaknál komoly károkat okoz egy ilyen megjegyzés, pláne ha egy barátnőtől jön. 

„Te döntesz, én nem szólok bele”

Az “én megmondtam” megjegyzések kiváló megágyazója, mikor jól elmondjuk a másiknak, hogy szerintünk mit kéne tennie, és ő erre bizonytalankodó választ ad, mire némileg sértetten odavetjük neki, hogy persze mi semmiképp nem akarunk beleszólni, a döntést rá bízzuk. Ezeknek a mondatoknak pedig csak annyi hiányzik a végéről, amit persze mindenki kristálytisztán hall, hogy “ha nem úgy csinálod, ahogy én tanácsolom, akkor hülye vagy”.

„Legyél tökös!”

Persze tök (!) fontos egymást erősíteni, de pont a fenti kifejezés nem éppen a legszerencsésebb, pláne ha szeretnénk egyszer s mindenkorra leszámolni a szexizmussal. Ezzel ugyanis, bár mi magunk se vesszük észre, de igazából azt üzenjük, hogy ahhoz, hogy vagány, céltudatos, bevállalós legyen a barátnőnk, azt kérjük tőle, hogy legyen olyan, mint egy férfi. Mintha ezek a dolgok csak a pasik kiváltságai lennének.

„Jó, hát nem teszik, de…”

Szörnyen kártékony dolog ha, mikor az egyik barátnőnk arra panaszkodik, hogy nyomul rá valaki, de ő nem kér a közeledésből, mi ezt nem szó nélkül elfogadjuk és abban erősítjük, hogy akkor ne is foglalkozzon vele, hanem ehelyett megpróbáljuk rábeszélni. Mintha egy nő nem mondhatná azt, hogy neki valaki nem tetszik. De mondhatja.

És teljesen mindegy, ha a férfi szerintük okos, kedves, jóképű stb., nem a mi döntésünk, és nagyon rossz barátnőnek kell lenni ahhoz, hogy még mi is számonkérjük a lányon, hogy képzeli, hogy nem kell neki egy jó pasi.

„Nyugodj le!”

Van az a szitu, mikor a barátnőnk hisztérikus állapotba kerül valamitől, de akkor sem kell paranccsal ripakodni rá, pláne nem azzal, hogy most azonnal nyugodjon le. Nyilvánvalóan nem képes erre épp, ami eleve stresszeli, nem kell hogy erre még rátegyen bárki egy lapáttal. Ha tényleg szeretnéd, hogy megnyugodjon és magához térjen, próbálj meg kedvesen fordulni felé, és arra rávenni, hogy végezzen el veled együtt néhány mély be- és kilégzést, ami sokkal többet segít, mint az, ha szigorúan rászólsz