Szándékosan kerülöm, hogy azt mondjam, az „anyatej fontosságát nem lehet kétségbe vonni”, mivel a halálom, amikor anyák nyomasztanak anyákat. Legyen szó akár anyatej vs. tápszer, hordozó vs. babakocsi, vagy együtt alvás vs. külön alvás topikról, a viták vége, hogy valaki úgyis szarul érzi és megkérdőjelezi saját magát. Az „anyatej-gate” pedig talán a legérzékenyebb téma az összes közül. Pont ezért az anyatej-botox (oké, a hasonlat nem teljesen pontos, mivel a tejet külsőleg ajánlják használni, és nem injekcióban) gondolata még egy hozzám hasonlóan „csináljon mindenki mindent úgy, ahogy neki jól esik” elvű anyából is heves érzéseket tudott kiváltani.

Történt ez, miután nemrég belefutottam egy olyan cikkbe, ami részletesen leírja, hogy egy anyuka, látván, hogy néhány szalonban felkerült az aloe verás és kakaós pakolások mellé az anyatej, úgy döntött, hogy maga is kipróbálja. Részletesen ír arról, hogyan sikerült elérnie a kellő sűrűséget és persze nem hallgatja el, hogy a kezelés után valóban nagyon selymesnek érezte a bőrét. A szokatlan arcpakolás mellett ő és a szalonok is ugyanazokat a tudományosan is alátámasztott érveket sorolják fel: az anyatej tele van vassal, kalciummal, cinkkel és laurinsavval, mindezek pedig jót tesznek a bőrnek. (A laurinsav egyébként megtalálható a kókuszolajban is, amit rengeteg kozmetikai cég előszeretettel használ, mivel hidratálja és ápolja a bőrt, ráadásul gyulladáscsökkentő hatása is van.) 

Az anyatejes arcpakolásról olvasva gyakorlatias lányként az első gondolatom az volt, hogy vajon honnan szerezhetik be a szépségszalonok? Ugyanis azoknak az anyuka-ismerőseimnek, akiknek döcögősen indult a szoptatás, óriási fejtörést okozott, hogy honnan kerítsenek „tejtesót”, vagyis egy olyan megbízható forrást, ahonnan anyatejet vehetnének. Vannak ugyan anyatejgyűjtő állomások, amik azonban - legalábbis ahogy ismerőseimtől tudom-, nem arról híresek, hogy tolonganának az ajtajaikban a tejet leadni szándékozó önkéntes anyukák.

Szóval, nem látom magam előtt, hogy lenne olyan anya a földön, aki azt mondaná: „jó napot, szeretnék leadni egy liter tejet a Szépülj Velünk! szalonnak, hiszen a fiatalodni vágyó nőknek biztos nagyobb szükségük van rá, mint az amúgy is feszes bőrű újszülötteknek

Nagy arcpakolás-mániásként viszont el tudom képzelni, hogy talán DIY üzemmódba kapcsolva én is kipróbálnám. Pláne ha hajtana a friss anyák által jól ismert kialvatlanság miatti megborult tudatállapottal átitatott kíváncsiság.

Azt hiszem, lenne benne némi Amish-életérzés, ha a világ egyik legtermészetesebb alapanyagával kenegetném a szemem alatti karikákat.

Hiszen simán el tudom fogadni, hogy bőrre kenve az anyatej jót is tehet. Van is némi tapasztalatom benne: emlékszem, mikor az én kisbabámon kiütések jelentek meg, a gyerekorvosunk tanácsára anyatejjel kentem le a foltokat, amik hamar el is múltak. Sőt, mamifórumokon is többször olvastam, hogy az anyukák kezén az ekcémát is eltüntette. Mint első gyerekes anyuka, én is marhára bújtam az ezzel kapcsolatos szakirodalmat és faggattam a gyerekorvosomat, aki elmondta, hogy az anyatej összetétele, színe, állaga, nemcsak a születés utáni hónapokban, de akár napszakokra lebontva is változhat. Érdekesség, hogy a reggeli órákban például zsírosabb szokott lenni a tej, hogy a baba az éjszakai alvás (hahaha) után táplálóbb élelemhez juthasson. Arról azonban, hogy mikor a legoptimálisabb az anyatej „saját használatra”, nem találtam az interneten információkat. 

Összességében úgy gondolom, szép dolog a természettől, hogy „kéznél lévő” segítséget biztosít az újszülöttekkel éjszakázó, Mariana-árok mélységű szem alatti karikás anyukáknak. Csak azt sajnálom, hogy ezt a hírt nem akkor olvastam, amikor nekem is jól jött volna.