Ezért nézel ki tök máshogy a fotókon, mint a tükörben

Egyszerűen arról van szó, hogy rossz irányokat nézünk. Kim Ayres fotós az Observer magazinnak írt cikkében mesélt a jelenségről.

Portréfotós vagyok. Bátran kijelenthetem, hogy az emberek 90%-a utálja visszanézni a róla készült képeket, és állítja, hogy ő a legkevésbé fotogén ember a családjában (vagy a világon).

Kim szerint ez azért van, mert egész életünkben a tükörben nézed magad, és egyszerűen hozzászoksz a látványhoz. Hozzászoksz az arcod irányához, ahhoz, hogy a bal szemedet mindig a bal oldalon, a jobbat a jobb oldalon látod.

Ha viszont csinálnak rólad egy képet, az irányok azonnal megfordulnak. Úgy látod magad, ahogy máskor nem: az arcod bal fele a jobb oldalra, a jobb a pedig bal oldalra kerül. Hiába ugyanaz az ember van a képen, mint a tükörben, a látvány mégis egészen más. Ha belegondolsz, logikus: van egy irány, amerre például a hajad fésülöd. Az egyik szemöldököd kicsit ívesebb, mint a másik. Az egyik szemed talán nagyobb, mint a másik. Nem tökéletesen szimmetrikus az arcod - de senkié sem az, szóval ez teljesen normális. 

Kim szerint ezt az ellentmondást azzal lehet tökéletesen feloldani, ha tükrözöd a képet a tengelye mentén. Akkor helyreáll a rend, és azt fogod látni, ami ismerős, és amit megszoktál (ér remélhetőleg meg is szerettél). Hogy gyakorlatban is lásd, itt egy példa a Mona Lisával.

A kép forrása: Wikimedia Commons

Jobban tetszik a baloldali kép, mint a jobb, ugye? Ha igen, nem meglepő, tekintve, hogy az az eredeti festmény, az emberek pedig jobban szeretik, és szebbnek látják azt, ami ismerős. A tükörképével is ugyanígy van mindenki.  

Azt a trükköt én is kipróbáltam: megfordítottam egy szelfimet. A bal oldalon az eredeti kép látható (vagyis az, ahogyan a fotókon nézek ki és ahogyan mások látnak), a jobb oldalon pedig a fordított (vagyis a tükörképem, amit szeretek). 

Én meglepően másnak látom a két képet

Most egy kicsit döbbenten ülök a gép előtt. Mert lehet (sőt, biztos), hogy te észre sem veszed a különbséget, de nekem sokkal jobban tetszik a megfordított, jobb oldali fotó. Én ezzel az arccal szoktam a fürdőszobában találkozni. Neki mondom mindig, hogy jó lesz, nyugi. Ő néz rám vissza fáradtan reggelente, nem a baloldali... Durva. 

Na, ezért van az, hogy egy családi fotón szerinted mindenki ugyanúgy néz ki, mint általában: a nagymamád arca ugyanolyan, a tesód tök szép, az anyukád mosolya ugyanaz, apukád ugyanúgy grimaszol, mint a valóságban. De te, mintha földönkívüli lennél.  

Nyugtasson az a tény, hogy ilyenkor mindenki ugyanígy érez körülötted: a nagymamád nem érti, miért furcsa az arca, a tesód téged lát szépnek, nem magát, az anyukád azon agyal, miért olyan hülye a mosolya, apukád meg azt gondolja, hogy “te jó ég, mi ez a grimasz”. Valószínűleg mindenki azt hiszi, hogy ő a legkevésbé fotogén a családban.

Kim szerint úgy tudsz szép lassan megbékélni a rólad készült fotókkal, hogy elkezded megszokni a kamerairányokat: fordítgasd meg a képeidet, és barátkozz azzal az arccal is, aki nem annyira ismerős! Ha eleget nézegeted, rájössz, hogy ugyanolyan szép, mint a tükörképed. Csak neki a másik oldalon van elválasztva a haja, a bal szeme kisebb a jobb helyett, és a másik oldalon van az anyajegye - de ő is te vagy.