Nemrég Kriszti írt azokról a régi divatbakikról, amiket a szerkesztőség tagjai is mind elkövettek. Ebben szerepelt a műanyag cumi nyaklánc is, aminek a látványától, mint vietnami flashbackek jött a többi ‘90-00-es években menőnek számító ékszer bevillanó képei. Hogy ebből az élményből ti se maradjatok ki, itt van sorban a hét kiegészítő, ami elsőre beugrott.

A haslánc

A világ legfeleslegesebb ékszere, ami soha senkinek nem állt jól a magazinfotókon kívül. Vagy túl feszes volt és elvesztette azt a hú, de szexi esését, vagy túl laza volt és lecsúszott a nadrágig, úgyhogy senki nem látta. Leginkább pedig szinte nem volt senki, akinek ne vágott volna bele a bőrébe, hogy még a legvékonyabb lányok is kövérnek érezzék magukat tőle.

A lábgyűrű

Azaz a gyűrű, amit a lábujjadon viselsz, és abban az egyetlen helyzetben van némi értelme, ha semmi más nincs a lábadon. Hiszen szandálban kapásból nem érvényesül annyira ez a lábujjra erőltetett karika, ami egyszerre csúszkált és nyomott, és persze a használattól nagyjából fél nap alatt el is deformálódott.

Nyelv- és köldökpiercing

Számtalan példát lehet hozni arra, hogy miért jó, hogy az ember már nem gimis, az egyik az, hogy nem kell többé néznie ahogy a köldökpiercinges osztálytársai játszanak a hasukon az ékszerrel, és/vagy közben arról számolnak be, hogy milyen irtózatosan begyulladt a lyuk a kilövetés után. A másik, hogy szintén nem kell többé nézni a nyelvpiercinges pajtásokat sem, ahogy az ékszerhez tartozó színes kis labdacsokat dugdossák ki a szájukból, mikor éppen nem arról beszélnek, hogy náluk jobban senki nem csókol, mert a nyelvpiercing olyan csodákra képes, amit egy nélküle élő földi halandó fel sem foghat.

Hüvelykujj gyűrű

Oké, nem annyira szép dolog így kipécézni a hüvelykujjat, mikor igazából egy olyan kort idézünk meg, mikor az volt a menő, hogy éjjel-nappal az összes ujjadon viselj gyűrűt. Mindenesetre a hüvelykujjon viselt, lehetőleg vastag és lehetőleg mindkét kézen ott virító karikák mégis talán a legemlékezetesebbek ebből a gyűrűőrületből.

A műanyag delfines nyaklánc

A bevezetőben említett cumi legjobb barátja volt a műanyag delfines nyaklánc, ami valami teljesen megmagyarázhatatlan okból minden korosztály legmenőbb darabja volt egy ideig.

Jin-jang nyaklánc

Aki azért mégis úgy érezte, hogy már kinőtt a delfines korszakból, az azzal jelezte, hogy szuperszofisztikált és a világ dolgaiban jártas, hogy jin-jang nyakláncot hordott, szigorúan bőrre vagy fekete műanyagra felfüggesztve. A legmenőbbek pedig még némi kínai filozófiai hablatyot is mellé tudtak tenni, hogy úgy tűnjön, ők nem divatból, hanem meggyőződésből viselik.

A fodros hajgumi és pillangós csat

A végére két nagyon retrót hagytunk, amik már-már talán ki is lógnak ebből viszonylag szigorúan vett ezredfordulós múltidézéséből, de mégis olyan mély nyomokat hagytak, hogy muszáj megemlékeznünk róluk. Egyik sem klasszikus értelemben vett ékszer, de mivel mégis kiegészítőként viseltük, ezért beleférnek. Az egyik a fodros hajgumi, azaz a scrunchie, ami igazából nem is a hajban volt menő, hanem ha az ember karkötőként felhúzta a csuklójára (de miért?! de miért?! de miért?!). Ha pedig már haj, akkor nem feledkezhetünk meg az apró, szinte semmire nem használható színes pillangós csatokról, amikből minél több állt ki az ember fejéből, annál csinosabbnak számított (de miért? de miért? de miért?)

+1 Tetkónyaklánc

Eredetileg persze a tetkónyaklánc is teljes értékű tagja lenne a listának, ám mivel azt vettük sorra, hogy mik azok, amiket már szinte egyáltalán nem hordunk, sajnos nem fért fel. A tetkónyaklánc ugyanis az elmúlt években robbanásszerűen tért vissza, és tízévestől fiatal felnőtt csajokig rengetegen hordják. A legmeglepőbb ebben talán az, hogy ez a kiegészítő mennyire tényleg semmit nem fejlődött az évek során. Pontosan ugyanaz a mintája, ugyanazok a színei és a mérete, mint 20 évvel ezelőtt, mikor először volt népszerű. Biztos ez is egyike azoknak a híres jól bevált dolgoknak, amiken nem szabad változtatni.