Mert így működünk  - egy korábbi, a holdudvar-hatásról szóló cikkemben már kifejtettem ezt bővebben is. Nem tudunk előítéletek nélkül létezni, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. Az életünk minden egyes területén számít, hogy néz ki az ember, akivel beszélünk, akivel dolgozunk, akivel lefekszünk, vagy akit be akarunk perelni. Tök mindegy, mi van, az első benyomás hatással van ránk. 

A külsőnk, pontosabban azok a benyomások, amiket mások a külsőnkről alkotnak, kihatnak arra is, hogy mennyit keresünk. És ez nem vicc, ha nekem nem hiszel, higgy a pszichológiának: 

Jó hír a magas férfiak számára: egy kutató úgy találta, hogy 188 cm-nél magasabb, újonnan felvett szakképzett férfiak 10%-kal magasabb kezdőfizetést kaptak, mint 183 cm-nél alacsonyabb társaik (Knapp, 1978).

És ez csak egy kutatás a sok közül. Nemcsak az a megdöbbentő ebben, hogy ma, 2018-ban még mindig megszámlálhatatlanul sok döntés születik meg evolúciós és tudattalan gondolatok hatására, hanem az is, hogy a férfiakat is ugyanúgy érinti ez a probléma, mint a nőket. Én például sosem gondoltam volna, hogy egy kreatív, magabiztos, szakképzett és jó munkaerőnek számító pasi hátrányt szenvedhet a magassága miatt. Pedig így van, akárhonnan is nézzük a dolgokat. 

Egyszer láttam egy álláshirdetést, amiben nemcsak a diploma és a kreativitás volt a jelentkezés kritériuma, hanem az ápolt, megnyerő külső is. Emlékszem, kicsit kiakadtam, hogy mégis mit képzel ez a munkaadó, minek tesz bele ilyet a hirdetésébe, “biztos tök felszínes emberek dolgoznak ott”. De ha mai fejjel belegondolok, lehet, hogy nem véletlenül írták ezt. Egy olyan pozícióról volt ugyanis szó, aminek a keretein belül nap mint nap emberekkel kell találkozni, meg kell őket nyerni. Mint kiderült, ehhez is, sőt, talán ehhez a leginkább elengedhetetlen a kifogástalan külső. 

Egy közgazdászok által végzett felmérés szerint azok az amerikai és kanadai dolgozók, akiknek a külseje elmaradt az átlagostól, 10%-kal kevesebbet kerestek, mint átlagos társaik, akikhez képest pedig az átlagosnál jobb kinézetűek körülbelül 5%-kal többet kerestek (Hamermesh és Biddle, 1993). 

Tegyük fel, hogy egy 'átlagos kinézetű dolgozó' (Ez vajon pontosan mit jelenthet? Ki számít átlagosnak, és mihez képest?) vagy, és kapsz mondjuk egy 200 ezres fizetést. Ebben az esetben a kevésbé jól kinéző kollégáid kapásból csak 180 ezret visznek haza, a cég 'legszebbjei' pedig 210 ezret. Igazságos ez, ha ugyanarról a munkakörről van szó? A szépség és az átlagosnál jobb kinézet havi 30 ezret ér? Nem, de sajnos ez történik a világban, nap mint nap, rettentően sok emberrel. 

Az igazság az, hogy annyira mégsem lep meg a dolog, hiszen ha józan paraszti ésszel belegondolok (és most kövezzen meg az, aki tökéletesnek és előítéletmentesnek gondolja magát): a szép ember, az ápolt ember, a magára láthatóan adó ember egyszerűen szimpatikusabb. Az evolúció, a belénk nevelt minták és a társadalmunk elvárásai is mind erről szólnak.

Miközben a csapból is az folyik, hogy fogadjuk el magunkat, és fogadjunk el másokat is úgy, ahogyan vannak (aminél jobbat egyébként el sem tudok képzelni), még mindig ösztönök által vezérelt emberek vagyunk, tele tudattalan előítéletekkel és reakciókkal. Nem baj, az evolúció szép lassan ugyan, de teszi a dolgát, és remélhetőleg, mondjuk ezer év múlva már nem az esztétikum lesz az elsődleges, ha ránézünk valakire, hanem az, hogy mennyit mosolyog, mennyire pozitív, és süt-e róla, hogy rendben van magával. Ezek persze mind hatnak ránk most is, de sajnos kevésbé, mint a szépség és a csinos megjelenés.