"Marie Antoinette utálta a Napkirály idejéből megmaradt merev francia etikettet, de tetszett neki negligé-nek (hanyag) vagy deshabillé-nek (levetkőzött) nevezett öltözködési stílus, amely sokkal kényelmesebb volt, mint a merev gálaöltözékek. Ilyeneket persze nem viselt, amikor hivatalosan jelent meg valahol, akkor hordta a polgáriasabb stílusú ruhákat, amikor a királlyal, gyerekeivel, vagy társaságával, vendégeivel a Kis-Trianon palotában múlatta az időt.

Különösen a chemise-t, a fűző nélkül viselt, féllábszárig érő ingruhát kedvelte, muszlinból varrva. Élisabeth Vigée Le Brun, az udvari portréfestőnő készített róla egy képet, amelyen angolos szalmakalapot és áttetsző muszlinból készült ingruhát visel. A jól sikerült képet kiállították, és azonnal botrány lett belőle.”

Három szobában fértek csak el a ruhái

Amíg ki nem végezték, legtöbb energiáját a divatba és a szépségápolásba feccölte. Minden vágya volt, hogy a legelegánsabb francia nőként csodálják. A korabeli etikett minimum napi három átöltözést kívánt meg, és persze nem vehette fel kétszer ugyanazt, így nem csoda, hogy három szobányi volt a gardróbja. Állítólag volt egy nagy könyve, amely ruhaanyag-darabkákat és díszítésdarabkákat tartalmazott, reggelente az ágyában fekve ezt lapozgatta, majd gombostűvel bejelölte az aznapra választott szettet, amit máris hoztak neki. A gardrób egyébként mindenki előtt nyitva állt, szinte bárki megcsodálhatta.

Feljegyzések szerint mindig készült számára 36 új öltözék a nyári szezonra és 36 a téli szezonra: 12 udvari, 12 elegáns, 12 hétköznapi. Állítólag heti 18 pár kesztyűt és négy pár cipőt 'fogyasztott'. Évi 120.000 livre (ma körülbelül 4 millió dollár) állt rendelkezésére, hogy ruhatárát frissítse, de mivel az akkori legmenőbb szabónő, Rose Bertin modelljeit kedvelte, és ezek ára darabonként 1000 és 6000 livre között mozogtak, gyakran túllépte a keretet.

Bertinivel (aki a divatminiszteri rangig küzdötte fel magát) sokszor együtt találták ki a fazonokat. A királyné leginkább a pasztellszíneket kedvelte, a halványzöldet, sárgát, lilát és a finom, szürkés árnyalatokat. Az előkelő társaság egyértelműen az ő öltözködését követte, már amennyire bírták a tempót, és persze amennyire pénztárcájuk engedte.

DIY-szépségpraktikák egyenesen a királyné budoárjából

Marie Antionette egyik kedvence az Eau Cosmetique de Pigeon néven ismert arctisztító volt, ami nagyjából egy micellás víznek vagy toniknak felelne meg ma. A The Toilette of Health, Beauty, and Fashion című könyv szerint legelőszőr dán nők használták. A recept a következő: 1-1 uncia vízililiom, dinnye, uborka és citrom levét egy üvegtálban (fontos, hogy nem alumínium) össze kell keverni 1-1 marék borágómag-olajjal, földitökkel, vadcikóriával, liliomvirággal, babbal és 8 párolt galambbal. Ezután 4 uncia cukorral kell megszórni, majd az egészet jól összezúzni. Kell még bele egy kis bórax és kámfor, 3 zsemle morzsája és egy pint fehérbor. Az így készült „cefrét” 17-18 napig erjesztették, majd párlatot készítettek belőle.

A királyné idejében nem volt divat mindennap fürdeni, de Marie Antionette ebben is másképp gondolkodott, és többször tisztálkodott, mint az átlag. Fürdőingben tette mindezt, hogy takarja bájait. Egy úgynevezett fürdőpadon ült a kádban, vizében lenmag, fenyőmag és édes mandula úszkált, miközben ő parfümillatú szappannal tisztálkodott, és korpával teli párnácskával radírozta bőrét. Full wellness.

A híres konyakos pakolás

Volt egy híres arcmaszkja is, ami a következő recept alapján készült: két teáskanál konyakot, egyharmad csésze száraz tejport, egy tojásfehérjét és egy egész citrom levét kell összekutyulni. A konyak - állítólag - jó hatással van a vérkeringésre és összehúzza a pórusokat, a tojás pedig a bőrszövet hibáit állítja helyre. A tejsav feloldja az elhalt bőrrétegekért felelős faggyút, a citromsav pedig eltávolítja ezeket.

Sminkelni ebben az időben nem volt divat, a hófehér bőr volt a trendi. Marie Antoinette az egész arcát és nyakát fehérítő porral kente be, így bizonyítva azt, neki egy percet sem kell a napon dolgoznia. Ez a kence egyébként állítólag eltüntette a bőrhibákat is, sőt, még a himlőjárvány után maradt sebhelyeket is halványította, ezek ugyanis végképp nem illettek egy felsőbb osztálybeli hölgy megjelenéséhez. Egy kis rúzst azért ő is használt, arcpirosítóként és a szájára is. Karmazsinvörös rúzsát bíbortetűből nyerték ki, ami rendkívül drága volt.

A 18. századi Franciaországban a szennyvíz-elvezetéssel is adódtak gondok, Rousseau is arról panaszkodott, hogy nyáron iszonyú bűz terjeng az egész palota környékén, és hát ugye az emberek sem tisztálkodtak mindennap, de a királynőnek erre is volt megoldása. Az összes szoba, ahol ő járt, telis-tele volt virágokkal, potpourrival, illóolajokkal. Az ibolya, rózsa, vanília, levendula, jázmin, liliom és a narancsvirág volt az abszolút kedvence.

A királyné esténként viasszal, rózsavízzel és édes mandulaolajjal átitatott kesztyűt húzott, hogy kezei mindig ápoltak és puhák legyenek. Enélkül sosem tért nyugovóra. Melanie Clegg a Marie Antoinette: An Intimate History szerzője szerint sáfrányt, kurkumát, rebarbarát és szantálfát használt arra, hogy eperszőke fürtjeinek színét megőrizze. Bár gyakran hordott parókát, ami elfedte eredeti hajszínét, a Queen of Fashion: What Marie Antoinette Wore to the Revolution könyvben arról írnak, hogy legközelebbi barátait mégis gyakran fogadta paróka nélkül.

Frizurái szinte égig értek és mai szemmel merészek voltak, leginkább egy hatalmas gomolyfelhőre hasonlítottak. Ebben is trendalkotó volt, ugyanis a hagyományosan fehér parókákat ő következetesen szürkére színeztette. 

Első számú fodrásza Léonard-Alexis Autié, akit Monsieur Léonardként emlegettek és arról volt híres, hogy kétlábnyi magasba is fel tudta tupírozni az előkelőségek haját. A gyöngyök, tollak, kalapok és más hajdíszek a még legdiszkrétebbek közé tartoztak, formáztak a hajakból vitorlást, tettek bele állatfigurákat, de akár élő madarakat is fészkestül, olyan is volt, akinek egy komplett cseresznyéstálat építettek a hajába.

Élete utolsó éveiben a királynéra igencsak nehéz idők jártak, a sztorit a történelemkönyvekből ismerjük, így a nép által csak Madame Deficit-ként emlegetett Marie Antoinette pár hét alatt teljesen megőszült. A mindig fényűző ruhákban és pompás hajkölteményekkel megjelenő asszonyt rövidre nyírt hajjal (hogy biztos levigye a fejét a penge) és egy fehér, hálóing-szerű ruhában fektették a guillotine alá. Mikor a tömeg a forradalom idején betört a palotába, csodás ruhagyűjteményének egy részét ellopták, a másik részét miszlikbe szaggatták - de a szépségét, ízlését, és persze elképesztő nagyzolását őrző legendás sztorik a mai napig fennmaradtak.


Források ITT, és ITT.

Nyitókép forrása: Museoenlinea