Valószínűleg az emberiséggel egyidős a késztetés, hogy kamaszkorában szembeforduljon a nagyvilággal, és valamilyen formában elkezdjen lázadozni a fennálló rendszer ellen.A divat mindig is kiváló eszköze volt ennek, elvégre az, hogy mit hordunk, az önkifejezés eszköze, és még ha 16 évesen nem is tudja egészen pontosan az ember feltétlenül, hogy mit akar mondani, elér abba a korba, amikor hallatni szeretné a hangját.

Ez szerintem nagyjából annyira normális és elkerülhetetlen, minthogy 14 évesen szőr kezd nőni az ember hónaljában, és pontosan ezért nem tudom felfogni sem, hogy miért kell törvényszerűen kiakadni rajta az idősebb generációnak, akivel ugyanez megtörtént. És most nem a hónaljszőrre gondolok, hanem az öltözködésre.

A formátlan mom jeanst hordó lányok miatt ugyanis éppen úgy szeretjük forgatni a szemünket, mint a kamasz srácokon, akiken olyan szoros farmernadrág van, hogy azt csak cipőkanállal lehetett felvenni, és akkor is ki kell látszani belőle a bokának, ha röpködnek a mínuszok. Hülyeség? Nyilván, hogy az. Mintha mi nem hordtunk volna ennyi idősen hülye ruhákat… Akkor most mire fel ez az álszentség?

Ugyanakkor a ruháknak üzenete is lehet: a bő, sehol nem passzoló, szinte az egész testet bekebelező holmik királynője és nagykövete Billie Eilish, aki még csak 18 éves, de már akkora sztár, hogy szerződött vele a Calvin Klein meg a Vodafone is – nem véletlenül, ő az, akivel a fogyasztói társadalom legzsengébb rétegét meg lehet szólítani.

Az oversize ruhák Eilish védjegyeivé váltak, aki azt mondta, azért viseli őket, hogy elkerülje a body shaminget: ha nem tudják, hogy néz ki, nincs mit megítélni. Elég erős üzenet, ha azt vesszük, hogy a zeneiparból jön, ahol szinte magától értetődő, hogy a női testet árucikké kell tenni, és aki zenei karrierre vágyik, annak gyönyörűnek és szexinek kell lennie, akkor is, ha történetesen egy 15 éves gyerek.

Egy 2019-es, az Elle-nek adott interjúban Eilish azt is elmondja, hogy amikor előző nyáron topban lépett ki a turnébuszából, a melle trending topic lett a Twitteren. Igen, egy ideig Billie Eilish melleiről írtak a legtöbben a közösségi médiában, sőt a hírekben is – még a CNN is lehozott róla egy anyagot, mindezt úgy, hogy az énekesnő ekkor még kiskorú volt.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

RARAWUZ MUZIK VIDEO OUT NOW 💀 (@sexygoath) által megosztott bejegyzés,

Eilish részéről a hatalmas méretű ruhák, amik nyilván a 2-es villamoson utazó, átlag gimis öltözködésére is hatással vannak, egyértelműen állásfoglalásnak minősültek tehát. El is vesztette mindenki a fejét, amikor idén májusban az énekesnő „normál” ruhákban mutatkozott. A koncertjei elején vetített le egy videót, amiben lassan leveszi magáról a túlméretezett holmikat, és közben a saját hangja hallatszik: 

Van véleményed. A véleményemről, a zenémről, a ruháimról, a testemről. Van, aki utálja, amit viselek, van, aki rajong érte. Van, aki arra használja, hogy megszégyenítsen másokat, van, aki engem szégyenít meg. (…) Ha kényelmes, amit viselek, nem vagyok nő. Ha leveszem a rétegeket, ribanc vagyok ... Ha többet viselek, ha kevesebbet viselek, ki dönti el, mi leszek én ettől? Mit jelent ez? A te felfogásod határozza meg, hogy mit érek? Vagy a rólam alkotott véleményed nem az én felelősségem?

Oké, nem vagyok naív, tisztában vagyok vele, hogy Billie Eilish egy szupersztár, és bár lehet, hogy nagy beleszólása van abba, hogy mit visel – vagy nincs, nem tudom – biztos, hogy egy komplett PR csapat áll mögötte, aki alsó hangon is segít neki dönteni.

Mindezzel együtt ha fiatalok milliói nem lettek volna nyitottak az üzenetre, amit Eilish a ruháival képvisel, akkor nem lett volna belőle akkora sztár, mint amekkora. Márpedig hidd el nekem, Billie Eilish megkerülhetetlen jelenség lett, akkor is, ha te nem hallgatod, meg mondjuk én sem, mert egy komplett generáció meg igen. Nyilván mi nem kezdünk el miatta öt mérettel nagyobb, graffiti-mintás csuklyás pulcsit hordani, a 16 évesek meg lehet, hogy igen, de nincs ezzel semmi baj.

Itt van egy új generáció, aki keresi a hangját, és egyelőre csak annyit tud, hogy más szólamon akar szólni, mint az előző.

Emiatt cikizni valakit pontosan ugyanannyira kínos, mint amikor a 84 éves nagymamám háromszázadjára is elsüti a poént, ha éppen szakadt farmer van rajtam, hogy „csak ilyenre futja?”

Nem kell szeretni, ahogy a kamaszok öltöznek. Nem kell még megérteni sem. Lehet, hogy sokszor ők sem értik. Majd kitalálják, mint ahogyan mi is kitaláltuk. Az öltözködés részét legalábbis, mert ami a smink divatot illeti – én 32 évesen sem tudok olyan tusvonalat húzni, mint amilyet manapság úgy tűnik, minden 15 éves tud. Na ez bosszant engem, nem a hónaljig húzott farmernadrág.