2019 egyik kedvelt topikja a közösségi oldalak hibáztatása lett, nagyjából mindenért. Olyan kis párbeszédkitöltő elfoglaltság lett ez, mint amilyen régen az időjárás kitárgyalása volt. Éppen ezért nem meglepő, amikor online magazinok, lájkokért és kommentekért cserébe csak még inkább tovább dagasztják a "mennyire károsak a közösségi oldalak" vitát, naná, hogy polgárpukkasztó fotókkal alátámasztva. Nemrég bele is futottam egy  hasonló hangvételű cikkbe, ami arról szólt, hogy a 18 és 31 év közötti, szülésre készülő nők 64 százaléka még a szülés előtti napokban elmegy "szépülni" egy szakemberhez (körmöshöz, fodrászhoz, vagy szőrteleníteni.) Az említett cikk a témát szülőágyon vadul highlighterező kismamák fotóival tálalta, ez pedig persze ismét okot adott egy kis felháborodásra. 

A tökéletesre retusált, sokszor a valóságot eltorzító fotók ellen az egyik fő érv az szokott lenni, hogy az emberek nem tudják meghúzni a határt a között, hogy mi való a világhálóra és mi az, ami már tényleg magánügy. Szerintem ez utóbbiba tartozik a szülés és a születés témája is. Úgy gondolom, hogy kisbabát, gyereket nem szabadna sosem, semmilyen korban meztelenül mutogatni a világhálón, pláne nem olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint közvetlenül születés után. A szépen bebugyolált „üdv, világ, megjöttem” fotók már más tészta.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Tegan Woodford (@tegan) által megosztott bejegyzés,

Az utóbbi időben egyre több nőt látni, akik úgy döntenek, hogy még a szülés előtti órákat is megosztják a nagyvilággal, ami sokakat zavar. Ilyen esetekben a kritikusok amellett, hogy az intimitást hiányáról írnak, azt is ki szokták domborítani, hogy a posztoló nők hogy festenek a képeken, pontosabban, hogy gyakran kisminkelve pózolnak a fotókon. Persze nincs új a nap alatt, kegyetlen ez a „mamivilág”, hiszen elfogadást és nyitottságot néha még mindig csak nyomokban tartalmaz, tisztelet a kivételnek. De ilyenkor abszolút nincs kegyelem, a sminkelő anyukákat bemutató cikk kommentjei között hamar megjelent a mindent vivő, számomra legaljasabb megjegyzés:

Ez annyira szomorú! Nem a sminkje miatt kéne aggódnia, hanem a baba születéséért és egészségéért.

Én pedig halkan kérdezném: miért gondolja bárki is azt, hogy az anyukának választania kell a születendő gyermeke egészsége és a tökéletesen ívelt szemöldöke között? 

Igaz, nekem sem jutott eszembe, hogy a szülés előtti készülődős perceket megörökítsem. Ennek egy oka volt: az, hogy annyira szörnyen aggódtam, hogy minden rendben legyen, hogy babonából még a tágabb családnak sem mondtuk meg, hogy szülni indulok. Mindezt persze frissen mosott hajjal, diszkrét sminkkel (vízálló szemfestékkel), kirúzsozva, frissen borotvált lábbal és lemosható körömlakkal tettem. Van, akinek ez is túlzás, és van olyan is, akinek ennél is több kell, hogy komfortosan érezze magát. Ám attól, mert valaki máshogy dönt, mint én, nem jutna eszembe klaviatúrát ragadni és lelkiismeretfurdalást kelteni benne. Az ő szülése, az ő döntése. (Ennél egy fokkal árnyaltabb helyzet, mikor a nagy követőtáborral rendelkező anyák a gyerekeiket használják lájk, szívecske és ingyen termékek besöpréséhez, de ez egy teljesen másik téma.) 

Az fent említett cikk alatt persze akadtak kommentelők, akik támogatták és dicsérték a sminkelőanyákat, megjegyezve, hogy ők az esküvőjük napján sem tudtak úgy sminkelni, mint ezek a nők szülés előtt. Mások pedig arról írtak, hogy kíváncsiak lennének, mennyire maradt a helyén a makeup mondjuk egy tíz órás vajúdás végére.

Bevallom, egy-két sminkkölteménynél nekem is felszaladt a szemöldököm és azon agyaltam, hogyan fogja az anyuka úgy megpuszilgatni a babáját, hogy szegényt ne borítsa be a - szerintem bababőrre egyáltalán nem biztos, hogy egészséges -  aranycsillám, de azért nem hinném, hogy ez lenne a jellemző a sminkelő anyák körében.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Alexisjayda (@alexisjayda) által megosztott bejegyzés,

Szerintem egyszerűen vannak anyukák, akiknek arra van igényük, hogy „csinosban” menjenek szülni, és persze olyanok is, akik a nagy izgalmukban örülnek, ha a kórházba indulva nem felejtenek el cipőt húzni.

Pár extrém példa miatt pedig károsnak érzem az átlaganyukákra nézve azokat a megjegyzéseket, amik kerek-perec kimondják, hogy ha egy nőt a szülés előtti napokban érdekel a külseje, akkor az egyenértékű azzal, hogy előtérbe helyezi a saját szépségét a baba egészségével szemben.

Nem gondolom, hogy találnék nőt a földön, aki ne adná oda mindenét azért, hogy a babája egészséges és boldog legyen. Olyat meg pláne nem, akit valaha is zavarni fog, hogy az első találkozás során az örömkönnyektől elfolyt a szemfestéke. Még akkor is, ha vízállóval készült a nagy eseményre. 

Nyitókép forrása: ITT