Most jöhetnék persze a rengeteg konyhapszichológiai blablával, hogy “a szépség belülről fakad”, és “az a lényeg, hogy hogyan érzed magad a bőrödben”, én mégis valamiféle megfejtésre, tudományos magyarázatra vágyom. Mert szerintem szuper lenne, ha valaki fogná magát, és megírná egy könyvben, "hogyan kell szépnek lenni". De olyan véleményt még nem írtak, amivel mindenki egyetértett volna, és nagy valószínűséggel nem is fognak. És ez így van rendjén.

Már ezerszer hallottam arról, hogy az ember a szimmetrikus arcot ítéli szépnek, a szociálpszichológia például evolúciós okokkal magyarázza ezt: 

Először is a szimmetrikus arcokat és testalkatot mind a férfiak, mind a nők vonzóbbnak és rokonszenvesebbnek ítélik, és ez a nyugati, valamint az afrikai vadászó-gyűjtögető népcsoportok körében is kimutatható. Mivel a károsodott gének, a balesetek és betegségek nyomot hagyhatnak az arcon és a testen, aszimmetrikus vagy szokatlan külső jegyeket eredményezve, a szimmetrikus arc az egészségre, a megfelelő génállományra és a betegségek hiányára utalhat.

(Smith és Mackie: Szociálpszichológia) 

Igazából, ha belegondolunk, ez teljesen logikus: tudattalanul eldöntöm, kivel szeretném, ha keveredne a génállományom, és afelé az ember felé alakul ki a vonzalmam. De mindig, minden esetben így van ez? Ha visszagondolok az eddigi választottjaimra, nem feltétlenül. Nyilván ők sem voltak rettenetesen aszimmetrikusak, de biztosan nem amiatt szerettem bele egyikükbe sem, mert arcuk bal fele ugyanolyan volt, mint a jobb.

Erre is van magyarázata a pszichológiának: a vadászó-gyűjtögető hadza törzs lakóinak például nyilván fontosabb a makulátlan és szimmetrikus arc (hiszen akkor látják, hogy a kiválasztott nő/férfi “állta a sarat” a betegségekkel szemben), mint mondjuk a briteknek, akik egy olyan kultúrában élnek, ahol a betegség, a fertőzés nem feltétlenül halálos fenyegetés. Tehát én már nagy valószínűséggel a britekhez tartozom. Nyilván.

De akkor megint felteszem a kérdést: miért szimmetrikus még mindig minden tökéletesnek titulált arc? Hiszen nem vagyunk bogyókat gyűjtögető törzsek tagjai, simán túlélünk bármilyen influenzát, és közel sem biztos, hogy az az egészséges és a genetikai aranybánya, akiről ezt elsőre feltételeznénk. Ennek a szemléletmódnak ezek alapján már rég el kellett volna tűnnie a gondolkodásunkból, és mondjuk a vagyona vagy a pozíciója miatt kellene beleszeretnünk valakibe - ha már a túlélésről van szó. Nem?

Nyilván mindenkinek mások az igényei, sőt, azt is igazolták már, hogy a többség az azonos szem- és hajszínű emberekhez vonzódik (Little és mtsai, 2003), valahogy mégsem sikerült pontot tenni a szimmetria-kérdés végére. Mert, ha körbenézek, én sem látok túl sok aszimmetrikus arcot a reklámokban és a kifutókon. Sőt: egy csomó applikáció készült már arra, hogy az ember felmérje, hány százalékban számít szépnek.

Könyörgöm, egy algoritmus számolja ki, hogy mennyire vagyok szép? Azonnal betiltanám ezeket, de ezt most hagyjuk. Megcsináltam és is, 71%-ot kaptam, köszi. Angelina Jolie 82-őt. Jó, azt azért bevallhatom, hogy ez nem ért meglepetésként, és nem emiatt fogok Dunának menni, de most akkor miről is beszélünk? Arról, hogy még mindig a szimmetria a menő. 

szepsegem-pontszama.png

Íme az én eredményem. Köszi.

Szerencsére a bodypositivity már tart ott, hogy plus size, bőrhibás és tökéletlen modellek jöhetnek szembe az Instán, de valahogy egy ilyen kampány mégis mindig ‘jófejségnek’ számít az adott márkától.

“A szimmetrikus, a hibátlan a szép, úgyhogy mi most marketingfogásokkal kerülünk közelebb az emberekhez, elkezdünk kevésbé tökéletes arcokkal reklámozni.” - gondolhatják azok a nagy márkák, akik végül beszállnak a pozitív testkép és a tökéletlen szépség hirdetésébe. De miért számít ez  extrának? 

Nos, szerintem azért, mert a régen, még az ősidőkben belénk kódolt reakciók, ösztönök nem kopnak ki csak úgy, egyik évszázadról a másikra. Abban az időszakban, amikor a párválasztás nem is párválasztás, hanem inkább ‘genetikai jövőválasztás’ volt, megtanultuk, mi alapján kell szűrnünk.

Így azt látjuk szépnek, akit 'nem tört meg az élet'.

Bár már egyénenként, sőt, csoportonként is el-eltér ez a tendencia, azért általánosságban kijelenthetjük, hogy még mindig a szimmetria a nyerő. De marha kíváncsi lennék rá, hogy mondjuk 500 év múlva mi számít majd szépnek - hajrá, evolúció, tedd a dolgod!