Nem arról van szó, hogy szabadidőmben szeretem magam feleslegesen megszívatni, hanem, hogy tapasztalatból tudom, néha megéri otthon nekiállni pepecselni. Tök jó érzés, amikor olyan arcmaszk vagy hajpakolás kerül rám, amiket természetes anyagokból keverek ki, nem kell utána műanyag flakonokat kidobálnom, és még látványosan szép eredményt is tudok elérni velük.

Oké, én is szaladtam már bele néhány DIY-pofonba, de ez a ritkábbik eset. Mikor rátaláltam a házi hajlakk receptjére, az első gondolatom az volt, hogy király, pont erre van szükségem, úgysem rajongok a bolti verziókért. Cserébe jó lenne, ha a reggel kiegyenesített hajam nem kezdene el már attól is össze-vissza állni, hogy a rádióban bemondják, hogy fújni fog a szél.

A hozzávalók listáján, pontosabban az egyik tételen kicsit felhúztam a szemöldököm, ugyanis a citrom, desztillált víz és az illóolaj mellett a vodka is szerepelt  a listán.

Mázlim volt, mindenből volt itthon: a desztillált víz a férjem elhunyt tarantulapókjának a terráriuma miatt (RIP Juanita), a kis vodkásüveg már néhány éve elanyátlanodva pihent a konyhapolc leghátsó részén, citrom pedig mindig van. A recept szerint az illóolaj elhagyható (úgyis hajlamos a hajam a zsírosodásra, így az olajakat kerülni szoktam). A leírás szerint két csésze desztillált vizet kellett felforralni egy felvágott citrommal, és addig hagyni forrni, míg a lé fele elpárolog. Utána át kellett szűrni, hogy csak a citromos víz maradjon, beleönteni egy spriccelős kis flakonba, és összerázni két evőkanálnyi vodkával.

vodkashajkepm.jpg

Kerestem a leírásban, hogy a vodka vajon mit tud hozzáadni a hajlakk hatásfokához, de nem jöttem rá (arra viszont igen, legalábbis úgy sejtem, hogy a citrom azért kell, mert a citrusfélékben lévő pektin, mint természetes zselésítő működik, így hozzájárul, hogy a hajnak tartása legyen.) Mindegy, ha vodka kell, hát vodka kell, ha már úgyis úszik a konyhám a desztillált vizes citromos kotyvalékban, ezen ne múljék.

Mivel szép loknikra vágytam, és nem a balesetin akartam kikötni a leforrázott fejemmel, megvártam, míg kihűl a folyadék.

Hogy ne lehessen azt mondani, hogy nem adtam meg minden esélyt a cuccnak, az egyik oldalon kiegyenesítettem a hajam, a másikon pedig feltekertem egy ceruzával, majd ráspricceltem. És az égvilágon semmi sem történt. Oké, ahol egyenes volt a hajam, nem hullámosodott be, legalábbis nem egyből.  Pár perc legalább kellett, mire a nedvesség megtette a hatását. A másik oldalon, ahol a ceruzával bohóckodtam, semmi nem történt. Vagyis mégis: a szagokról beugrott egy régi emlék, mikor egy házibuliban leöntöttek piával.

Megjegyzés: mivel úgy néztem ki, mint egy (vodkaszagú) ázott kutya, nem bírtam rávenni magam, hogy lefotózzam magam a cikkhez. Szerintem mindenki jobban jár így.